2011. október 17., hétfő

Révülés


Az álom bohózat hártyáját átszakította hirtelen egy fényes hang. Felébredtem egy pillanatra. Csodálkoztam, hogy kiragadtak meghitt hajlékomból, de a valóságtól megszédülve újra álomba szenderedtem.

Szerencsére a biztonság illúzióját rég lerombolta az embervilág válsága és a sivár várakozás, mely áthat minden élőt, még engem is. Ennyivel is előrébb vagyunk, hála a mértéktelen fogyasztásnak és az idő gyors, sodródó pörgésének, mely nem hogy megállíthatatlan, hanem egyre gyorsabban telik.

De még mindig azt hisszük, hogy ez idővel jobb lesz, vagy sokkalta rosszabb. Nos, egyik sem. Az a biztos, hogy másabb. Amit mi elképzelünk emberi ésszel, azt mások is elképzelik közel hasonló értelemmel és ez egy zagyva összhatást eredményez, ahol a változók kiszámíthatatlanná teszik a végleges eredményt.

Hiszem, hogy a gondolat hat a másikra. Egymás gondolatai élénk csevejt folytatnak, míg mi alszunk, eszünk, iszunk és dolgozunk. Nem véletlen tehát az sem, hogy akinek önuralma van, aki vigyázz gondolatai tisztaságára, valamelyest elégedettebb és sikeresebb azon társánál, aki cseppet kaotikusabban fogja fel a világát.
http://4.bp.blogspot.com/_K-Eq4nPZ2TU/TPTxgRwNsxI/AAAAAAAAABc/NqvV-dk0Iv8/s1600/Sleep+painting.jpg

Minél többen kezdik el megismerni önmaguk, és helyre tenni, avagy beazonosítani saját énképüket, annál tisztábban lehet uralni az ártó, kaotikus külvilágot, míg az meg nem szűnik létezni.

Ki kell építeni az egymás iránti bizalmat. Kicsiben és nagyban.

Aztán már nem fog zavarni, ha felriaszt egy fényes hang az álmunkból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése