Jégvilág

Az örök jég birodalma volt ez.

Számomra ez maga volt a gyönyör. A messzi végtelenben minden csodaszép fehér köntösbe öltözött, amerre a szem ellátott sem ember, sem állat nem zavarta a Jégvilág nyugalmát. Nehezemre esett a légzés, az orromban éreztem a fagyott szőrszálak csiklandozó kedélyű próbálkozását. Szakállamra sűrű jég dermedt, melegítve arcomat.
Már lassan egy hónapja voltam itt. Elevenen égette a hó az emlékezetembe a mindennapi rutint, mely a túlélést segítette ezen a különös s elhagyatott helyen. Emlékszem mindenre, az életemre a családdal, a helyekre melyekben megfordultam, a mindennapi gondok s boldogságok váltakozására, csak arra nem, hogy kerültem ide.

Nem múlt el nap, hogy ne próbáltam volna megmagyarázni ide kerülésem okát. Vajon meghaltam s a pokolba vagyok ? Netalán titkos kísérlet részese lettem? Fogalmam se volt miképp jutottam ide. A napok múlását se igazán tudtam számolni, örök vakító világosság vett körül, s örök éhség. Az éhérzetem alapján tudtam csak megbecsülni mennyi idő is telhetett el. Hol fellángolt a vágy, hol eltűnt. Néha azt gondoltam itt még az idő se telik, az állandó csillapíthatatlan vágy csupán összezavart. Nyugtatom magam, talán csak egy rossz álom az egész, vagy egy újabb részeges látomás melyet el kell viselnem, majd valahol magamhoz térve, újból szembe kell néznem terjedő önpusztításom eredményével.


Folytattam utam. A szomjúságomat a hó csillapította, az éhségemet..nos...semmi.
Szerencsémre mikor idekerültem rendesen fel voltam öltözve, hisz nálunk is tél kezdette volt. Persze nálunk nem volt ilyen hideg mint itt és még hó se esett. Az utóbbi években nem sok havat láttam, az időjárás változás-az okosok szerint- a környezetszennyezés miatt szeszélyesedett meg.
Nem értettem a szituációm, minden olyan átlagosan s szürkén indult. A reggeli felkelést követő szösszenetek, az unalmas buszozás, majd megérkezés az iskolába-mindennapos dolgok ezek. Aztán kaptam egy hívást, nem tudtam ki keres.....csak sejtettem...de ő nem lehetett az.
Szóval a telefont letéve egy mosolygó munkásra lettem figyelmes, amint int a kezével, s én hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam, itt térve magamhoz. A hóban térdelve, eszelősen sikítva. Azóta összeszedtem magam, akárhol legyek is, nem szabad feladnom, ezt megtanultam.
Mi van ha tényleg meghaltam? Ilyen lehet a halál? Egy kibaszott nagy hómező. Hol van Isten?Hol vannak az angyalok. Jelenlegi helyzetembe egy aprócska ördög is nagy vigaszt jelentett volna nekem.


Talán a munkás arcán még se mosoly volt, talán aggodalom..


Vége

http://static.panoramio.com/photos/original/5780785.jpg

Kiegyenlítődtünk a mértékletesség örömére

Az alkímia, az aranycsinálás tudománya, az anyagok egymásba ötvözésének gyakorlata, mely során új matériát állíthatunk elő szenvedélyünk és az alkotási kedv kielégítése céljából. De ezek csupán külsőségek a valóság elrejtésére. Az elv az alkímiában a belső emberi tűznek felhasználásával való kísérletezés, melynek nem titkolt célja összekötni a lelket és a testet, mely során megszülethet a tökéletes lény, mely képes érzékelni az illúziót és kényére, kedvére alakíthatja azt.

A mindehhez szükséges kreatív erő belső átalakuláshoz vezethet, mely kibékíti a bennünk található ellentéteket, nemesítve a szenvedélyt, összekapcsolva a duális világképet.

Nem véletlen, hogy az Egyház üldözte az alkimistákat, számukra az aranycsinálók csupán a sötét oldalt kívánták uralmuk alá hajlítani, holott az igazi cél  az egyensúly elérése volt. Már akkoriban se lehetett senki sem pártatlan, valamelyik szélsőség közül feltétlen kellett választania a kallódó halandónak.

http://www.noondarkly.com/wp-content/uploads/2007/01/edvardmunch_ashes.jpg

A 14-es tarot lap, a Kiegyenlítődés lapja világosan szemlélteti a szenvedélyek folyását egyik vederből a másikba, melyet egy angyal tart.

Az angyal itt jelképes, ő felette áll a térnek és időnek és minden emberi fogalomnak. Ő a belső fény, mely uralja az elemeket, egy görög Héphaisztosz mely kovácsolja a világot.

Nem véletlen, hogy a mértékletesség az erények közé tartozik.

Nem szabad tehát mértéktelennek lennünk, hiszen az hátráltat. Zavart és frusztrációt okoz, állandó hiányérzetet, mely megkeseríti az ember mindennapjait. Mindig csak annyit kell akarni, ami éppen van, mert a Fortuna kereke mindig pörög, aki a rosszban elégedetlen, az a jóban is találhat rá okot.

Ezért van tehát szükség a belső egyensúlyra, és a legfőképpen a reményre.

Mihály arkangyal tarot lapja

Mindenki ismeri a mitológiát, mely során Mihály arkangyal a jó angyalok vezéreként a a Földre, aztán a Pokolba taszította az ős gonoszt, Lucifert, ki nem tudott megküzdeni ősi állati szenvedélyével  és szellemi tisztasága helyett, az archaikus kéjt választotta.

Mihálynak, más néven Sadaynak sem volt könnyű a helyzet. Választhatott volna másként is,  hiszen az angyali karon végbement döbbenet és új lehetőségek, a szabad választás furcsa íze felfokozottan hatott minden szférára. De ő egyszerű angyalként, felismerte az önmagában lakó jót, isteni lényének teremtő esszenciájával újra megszólította, az akkor csendben szemlélődő Istent. Felismerte őt, és ezzel a tudással állította maga mellé a megzavarodott seregeket. Hiszen ki lehetne olyan, mint az Úr? Az, aki a mindenek forrását választja.

http://www.fredmartin.net/Exhibitions/2011_art-foundry/1995-04-11-ph2-Tarot-Devil-V-dpi72.jpg

Nem tett mást, elfogadta a lehetőségként benne is rejlő rosszat de nem vetette magát bele az új érzésbe. Először magában szállt szembe a mélységgel, aztán a külső ingereket is legyőzte.

Ezt a harcot jelképezi az Erő kártyája, a mágikus 11-es teljes. Mikor el lett választva a jó, a rossztól, a hideg, a melegtől, az éj, a nappaltól.

 Mihály azonos lehet a nagy Hermésszel , az ősi Thottal, aki elvégezte az Egy Szétválasztásának hatalmas varázslatát. Neki köszönhetően, megmaradt az egyensúly, a világ nem fordult át végérvényesen a sötétség oldalára.

A Tabula Smaragdina ezt ékesen szemlélteti:

„Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

Az, ami lenn van ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.

És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból  úgy elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.

Apja a Nap, anyja a Hold.

A szél hordozta méhében.

Dajkája a Föld.

Ez a világ első anyagának forrása.

Ereje tökéletes, ha a Földbe visszafordul.

Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.

A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden

Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz, és minden szilárdat áthat.

Így teremtették a világot.

Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.

Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.

Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem. „

Raven: Raven meséi 3. Óriás Bendegúzról

http://ih0.redbubble.net/work.6725069.1.flat,550x550,075,f.devon-rex-kittens-cat-painting-svetlana-novikova.jpg

Egy Szent,
minden bájjal megkent....

A tigris meg úgyis csak bugris...
...a kép ezen oldaláról.
A fantáziám azért játszik, ahogy a tigrist egyszerű bájjal, természetem édes mosolyával leveszem puha mancsú lábáról és óriás pofáját két tenyérrel arcomhoz emelve, bajsza csiklandó szúrásával mit sem törődve, lehunyt szemmel homlokon puszilom és mikor szemem kinyitom, szelíd óriásom összeráncolt fintorát csodálom. Ez a csíkos nem Sir Kán, de sír, hogy eresszem már, mert ha nem, cicóból lesz karra csavarodó piton és biztos, hogy egészben lenyom.. a torkán. Táguló éj-mély pupillából huncutkodó csücsörítő szám visszatükröződik, de ősi ösztönű sikító morgás nem csak fenyeget. Utolsó kép lelohadó cuppanásommal, riadt tekintetem, ahogy a fekete pupilla elnyel, és csak húsig ható maró fájdalom, ahogy cincogtat tíz macska-misztériummal edzett karom. Nyálasságból nem kér, csak az istenítő bálványozásból, szerelmemet adjam csodáló távolságból, hadd szabja meg Ő az alkalmat, mikor bújik, dorombol és akkor majd nem fenyít azzal, hogy cirmosabb leszek fenségénél és arcomra indiánmaszkot fest saját véremből.

Amúgy az indiai tigris szereti az édes, emberi vért, arrafelé sósak a nyalánkságok, ezért igencsak rászokott a humán cupákokra, hát vigyázz magadra! Persze Kárpát-medence spirituális képzelet sztrádáin, egy csendes estén, még a bengáli is megszelídíthető.

Nos, nekem "csak" egy 8 kilós P-öcsi Királyom van, Bendegúz, megsodrom olykor kettős ágú, fehér szakállát, bevizezem a "séróját" vagányos-punkosra és egy kalózós karika jól mutatna fülében, de nem harapom ki. Pedig guszta...Na, jó csak lövött vagyok ma.

Szikrázó zöld szemekben a fekete csík haláli nyugodt, dimenziókon, világokon áthízeleg simulékony lényével, minden bájjal megkent, boszorkányos mauzással, ám de főpapi méltósággal tűnik elő, szekrényem tetején tanyázó árnyékból a "nagy"macska szfinxes sziluett és a csábító, mindent elnyelő mélységből csak két égető villám, jeges élű smaragd fény villan rám. És valóban beéget, oly magasztosan lenéző, hogy az már gyönyörű.
Az ember, kis, elmélkedős könyvével agyalgat életen-halálon, felnéz kedvencére, emberi gőgjével, mint aki az utolsó mondatban szokásos mindennapi kis "megvilágosodásaival" megértette az Istent, és ez a minitigris állandóan figyelő, élő meditációiban addig, belakja az egész univerzum összes szféráját. Kiválasztottuk egymást, de inkább igaz az, hogy Szentemnek az én sistergő és olykor csonkig kiégő ideghálózatú, röghöz kötött lelkem a kiskedvenc az Űrben és Ő az én Gazdám.

Szerencsés vagyok.

Dogmatikus sötétség

Sok szó esik a fényről manapság a környezetemben, de kevés a sötétségről, pedig életünk része éppen úgy, mint a nevetés, a vidámság, a hamburger és a kóla.

A Bibliát tanulmányozva párhuzamot vontam a saját általam megtapasztalt dolgokról. Nagyon sok a közös pont, nem véletlen, hogy az Írás, egy archaikus, tudatalatti kalauz, mely egy minőségi gyorsétterembe vezeti a kedves felfedezőt.

Mózes, Isten felkentje is használta olykor e sötét adományt, hiszen képes volt arra a varázslatra, mely embereket tett egymás számára teljesen láthatatlanná és a sötétségben való félelem által, teljesen mozdulatlanná. De, mint tudjuk, az áldozat, áldást hozott és a vakság elmúlását. Ezen gondolkozva, arra a következtetésre jutottam, hogy a világban, vagy nagyon sok a Mózes, vagy nincs áldozat, vagy nincs elég teve. De ez már más kérdés.

http://i776.photobucket.com/albums/yy46/gparnell188/hamburgers-1.jpg

Ám, mint minden sötét korszakot lezár az igazságra való rádöbbenés, mikor a körvonalak kirajzolódnak és a színek meseszép pompájukban felsejlenek. Ez sokszor előfordult már az évezredek során, mind társadalmi szinten, mind az egyén szempontjából egyaránt.

A fény és a sötétség minőségben és cselekedetben ugyanaz, elnyel és áthat. Választani épp ezért sokszor nehéz, hiszen a nézőpontok állandóan ütköznek. Mások az emberek és mások az igények. Tökéletes harmónia nem, de egyensúly az még lehet. Minden az arányokon múlik.

Levenni és felvenni egyaránt tudni kell.

A test lecsupaszítása, önmagunk elfogadására, az érzékek és vágyak kibontakozása okán, sosem egyenlő a lélek azon csupaszságával, mely fénylik, hat és alkot. Csupán csak az oszlatja el a sötétséget, ha a lélek is meztelenre vetkőzik. Addig csupán illúzió az észlelés, és a fény csupán egy kellemes reklám.

Raven : Örökségünk élén táncolunk 3.

Magas ember látásáról

Nem látom a testet csak „rucinak”. Oly sokan mondják, csak egy ruha, egy kabát, amit magadról ledobsz… ha itt az idő… Ez a romantikus. Nem az, amikor azt mondom, hogy a Szerelem a Mi létezésünk Értelme. A Szerelem egy magas tudatállapot. Persze ez is romantikusnak és bájosnak hangzik, mégis ha azt mondom magfúzió, és ez oly okos kifejezés, akkor is azt mondom: Szerelem.

A szellem és az anyag nem két különböző létezés.

A szellem nem anyagtalan és az anyag SOHA nincs szellem nélkül.

Még akkor sem, mikor élettelennek látszik, az ott, a holttest él!

Él a bomlásban.

És a tudat, a szellem, ami a testet életében hajtotta, mozgatta, lélegzést generált benne, lelket lehelt bele, tudatos a bomlásban is.

A szellem nem hagyja el az anyagot, amikor a szív megáll. Tudatosan lebontja azt, a körforgásba szórja és tudatosan tervezi az újraépítést. A testből az utolsó léleg(k)zettel a lélek jár be egy utat, látszólag kilép, kiszáll, elhagyja a testet… De a lélek a szellem álma, a lélek a tudat képzelgéseiből összegyúrt energiaforma. Az isteni szellem a lélekben ad egyéni ízt a megélhető történethez és a szellem koncentrálja Maga erőit és VÁLIK TESTTÉ. Nem beleköltözik, nem felveszi. AZZÁ VÁLIK, amikor lelket önt bele. A lélek egy szerv. A test és a szellem egy Lény, és ennek a Lénynek a szerve a lélek. De ez egy igen különleges szerv és igen különleges anyagból van, (már amennyire különleges lehet a földi anyagokhoz viszonyítva, de anyagból van a lélek is).

Halál pillanatában a lélegzet szakad el a földi síktól és rezeg át a lélek „birodalmába”. De valójában a lélegzet elszakad a testi látszattól és a szellem lelki szerve egy új formában lélegzik tovább. Ez egy tudatos választás és egy gyönyörű pillanat. Mindannyian erre a pillanatra készülünk egész testi erő megnyilvánulásunkban, mint ahogyan a megfogantatásra is vágyunk körbe és körbe. Embernek ez lélekvándorlás, de szellemi lényének ez egy lélegzet szakasz: be és ki.

Miért különleges a szellemi lélegzet, a lélek útja emberi szemmel… Mert varázslatos álomképek játszódnak le a tudatban, a szellemben, amikor a lélek ezt a kört bejárja. Belélegzéskor testté válik, kilélegzéskor szellemmé. A test az, amikor a szellem belélegzi az erejét. A szellem az, amikor a testből kifújja az erejét. De állandóan és mindörökké egy Lényről van szó.

És amikor a testből kifújja a lelket a Lény, épp olyan ösztönösen teszi, mint itt, élőlényben a test lélegzik. A testi lélegzet is ki-be jár a lélekben és a szellemet tudatosítja. Ezért igen nagy tisztító erejűek a lélegzésre alapozott testgyakorlatok. Mágikus képzésnek az alapjai, hogy lélegzet tudatossá váljon. E nélkül kóklerkedünk!:P A figyelmetlen lélegzet észrevétlenül csúszik át egyre szaporább vagy lassúbb ütembe és lükteti a vért a szívbe…, pánikot kelt vagy lassan álomba folyik a tudat, a szellem az öntudatlanságba merül és maga egészséges körforgása pokoli örvénnyé torzul a lélek képzeletében. Álom, álom, édes álom.

Mert a lélek különleges anyag, energiaszálai olyan szövevényes képi világot tartalmaznak, amit mi múltnak és jövőnek nevezünk, amikor a szálak és az összefonódások, energiasejtek közötti, képlékeny résekben olvassuk emberi sorsunk. De ez épp olyan, mint egy tudósnak mikroszkóp alá helyezni két lapka közé cseppentett mintát és annak világában vizsgálódva elmerülni. A lélek is pozitív és negatív töltésű rezgéseket tartalmazó élményekből és emlékezetből felépülő szerv, amely belélegzi a szellemi erőt, mint tapasztalatot a testbe és szellemi akaratból kifújja magából azt… a test bomlik, az élőlény meghal, de a tudat jelen van a lélegzetben. Ettől válik Mágussá, ettől válik Istenné, a Mi képzeletünkben.:)

Az ember öntudatlan, de egyre inkább emeli tudatát, álmodó lélegzetében Lényének magas tudatába. Meghal és újjászületik. Lelke útján álmodik és ébred.

A test bomlásában is tudatosan jelen van. És a lélek-zetre való tudatos ráébredésnek elkerülhetetlen képe az, hogy a halálban tudatosak maradunk.

Sokan hiszik, hogy ez, a halál, a „ruci” levetése, eldobása és esetleg van annyi alázat Maga iránt, hogy rábízza egy magasabb istenségre, hogy az anyagi körforgásba bocsátja testét, amikor ő megszentségesül, de mindezt olyan gőggel teszi, ami a makacs, megüdvözülésre vágyó álma a léleknek. Mindent átfogó isteni figyelemmel, igen bájos és gyermeki naivság ez…- és ez a határtalan Lény, a Mi Jóistenünk megálmodja lelkének a mennyországot és megálmodja a lelki nemesség és tartás rapszódiáját (RABszódiáját), hogy azt az öntudatlanság örvénylő poklától megtartsa. Megálmodja a földi tanítóközpontot és hétpróbás küzdelmek útján, magába emeli az eszméletlen lelket. De nem kell, hogy így legyen. Ezért az ígéretért vágytuk meg, mi emberek azt, hogy magasabb szellemmé, istenné váljunk. Mi azok vagyunk, emberként Lényünk testté vált lélek álma vagyunk. És minden élőlény egyaránt szellemi anyag és van egy közös Forrásunk, Istenünk…, akit álmodik egy még magosabb Isten lelke.:D Maradjunk csak galaxisunk méreteinél és csöppenjünk vissza emberi gyermeki lelkünkbe! Aki, közülünk, Magába szívta lelke álmát, melyből megsejti, hogy óriási ő maga, mind megvágyja, hogy beletudatosuljon. Hogy lélegzetét uralni tudja, vagyis hogy lelkének örvénylő álmait megfékezze, és mennybe menjen – ménbe mennyen - m-én-be térjen, magas énjébe térjen… magyarul, vagy még magyarabbul: tudata hatókörét emelje.

Csak látszat a test elhagyása.

Amikor egy lény ő-szinte szeretettel elmorzsolja kiléleg(k)zésében a testet és szétszórja anyaföld ölében, minden porszemében tudatosan jelen van. Amikor a lélek tudatos, a bomló test illatos és szép. Mert az egészség az, ami él, él, él, AZUTÁN is… Azután, ami egy ragyogó élmény a léleknek. Meghalni.

Óhh és ez is csak egy kis szösszenet volt, amit forró nyári szellő fújt szemembe egy pitypangról.

Készítette Vass Lajos, azaz én: Lény-madár-istenség

Vágy, szerencse, halál

Mindenki vágyik valamire, mely általában egy testet öltött valóság iránti igényt hivatott jelképezni. Manifesztál és átalakít álmokat, gondolatokat, cselekedeteket, minél erősebben vágyva, annál erősebb elhatározásra jutva a lényben. Kérdés, hogy sikerül-e?

Általában idő függvénye az egész. Észrevettem. A kártyákat kihúzva a láthatatlan kalapból, számtalan kombinációkat hozhatnak a lapok, főleg az időrendiségben és a tartalomban mutatkozva meg. 

http://blogol.hu/pikz/tunderbogi/pino2006b-suite-desire.jpg

Talán, még minden olyan távoli, ezért a váratlan eseményt gyakran szerencsével azonosítjuk. Fortuna kereke forgandó, hiszen női istenség, mely teljesen kiismerhetetlen szándékait illetően. Nem tudhatjuk, mikor ad, és mikor veszi vissza jogos ajándékát. Reménytelennek tűnő álmokat valósíthat meg, de el is veheti a biztonságba vetett hitünket, kihúzhatja a lábunk alól a talajt. Minden istennő így viselkedik. Kacérkodva hatalmával, mely által Halálra ítélhet sok-sok eredményt. De a halál nem csupán végleges befejezés. Nem kimondott soha, hanem egy fejezet lezárása, hogy az új élet, egy új halálba torkolljon, melyet a vágy formál, és a szerencse kovácsol.