Halloween éjszakája

A hallow, szentet jelent. A halloween, azaz all hallows jelenti a mindenszenteket, de ezt a változatot október 31.-én este ünnepelik, főleg angolszász s nyugati területeken, de Magyarországon is divattá vált manapság. Ezt követi november 1.-én a mindenszentek és november 2.-án a halottak napja.

Eredetét tekintve pogány ünnepekből táplálkozik, elvileg semmi köze a zsidó-keresztény-katolikus valláshoz,amely egy ősibb egyistenhitet utánzott le, avagy vett át bizonyos elemeket, többek között a feltámadás és a Szent Anya, Szent Nő elvét. Ez az egymásba forrás amúgy, az Újvilág felfedezése után is működött, rengeteg nép saját „isteneit” is beemelte a saját keresztény hitvilágába, saját szentjeikről nem is beszélve.

Ezzel tehát azt akarom kifejezni, hogy másabb egy afrikai törzsi keresztény és másabb egy keresztény székely parasztasszony rituáléja vallás gyakorlása során. Másabb képi elemeket használ, másabb „angyalai” vannak, bár ezek szerepköre gyakran egy s ugyanaz. De térjünk vissza a halloweenra, hiszen van gyakorlati köze a mai magyar keresztény kultúrkörhöz is (s most nem őseink Mag hitére gondolok, hanem a Szent István által felvett vallásunkra).

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/926_10151288942167755_1775175893_n.jpg

Egyik pogány megfelelője a kelta Samhain (Napisten-de szerintem Sátán) ünnep, mellyel a nyarat búcsúztatták, ezért nyárvég a szó jelentése. Ez számukra az újév, mely sötétséggel kezdődik, mely megelőzte a világosságot. Ugyanez van a zsidó-keresztény felfogásban is. Mert kezdetben mi is volt? „ A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket...” Aztán mit is mondott Isten? „Legyen világosság.” Nem nagy szellemi megállapítás tehát, hogy kelta testvéreink, a sötétség eljövetelét ünnepelték. Ilyenkor eltűnik határvonal evilági és túlvilági között. Előjönnek mindenfajta lények, hogy meglátogassák az emberek világát, visszatérnek a halottak és szabadon járnak-kelnek köztünk, élők között. Nagyon fontos szerepe van ilyenkor a tűznek és a különböző lidérceket, démonokat jelképező faragásoknak, faragott almáknak, tököknek, illetve a másik világról való megemlékezésnek, amelyet történetekkel és játékokkal elevenítettek fel az ír-kelta népek is. Ilyenkor persze a gonosz, ártó szándékú erők is nagyobb teret nyernek. Áldozat tehát a legtöbb megemlékezés és dísz, ezzel nem elriasztani szándékozunk igazából, hanem mint a régi isteneknek, engesztelő ajándékokat nyújtunk saját magunk megóvásának érdekében.

Maga a tűz, mint elem, itt nem a fényt szimbolizálja. Inkább annak a jelképe, ami felégeti a hidat és szabad átjárást biztosít bárki számára, bárhova. Erre szolgálnak ilyenkor a jelmezek, elrejteni emberi valónkat, ezzel is megtévesztve a másik világból érkezőket. Mert sokszor veszélyes ez, mert nem minden elégedett, ami átjön és ami átmegy, ezt mutatja be az alábbi idézet is, kedvenc írómtól Neil Gaimantől:

– Holtan boldogabbak?

– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Ahová mégy, saját magadat is viszed.

Manapság persze szelídebben, ám de annál vidámabban emlékeznek meg erről az estéről. Mint minden, az elképzelések és hagyományok változtak, de szíve mélyén mindenki érzi, ez egy varázslatos éjszaka, mikor a sötétség új életre kell.

A sötétség táltosai

A magyar hagyományokban nagy szerepe volt a táltosoknak. Gyógyítottak, tanítottak és gonosz szellemekkel küzdöttek meg környezetük védelme érdekében. Amolyan javas emberek voltak, varázslók, mágusok, akiknek képességük volt a természettel és az isteni törvényekkel együtt működni, elhozva ezzel a békét és új szellemi áramlatokat, melyet a másik világból súgtak nekik. Tehát közvetítők voltak, amolyan hírnökök is egyben, akik felmásztak a világfára és leszakították a világnak gyümölcsét, etetve ezzel az arra éhezőket.

Ezek az emberek révülés útján kapcsolódtak a szellemvilághoz. Révbe értek, azaz elérték úti céljukat és onnan vissza is tértek. Ez fontos, mert vissza is kell tudni jönniük.

Általában már bizonyos születési jegyek is megkülönböztették őket az átlagtól. Nem volt ritka a testi deformitás, a több ujj, a burokban születés.

Beavatásuk során, amely bekövetkezhetett bármikor, kapcsolatba lépett velük szellemi lényük. Ekkor elvesztették mindazt, ami még a régi életükhöz kapcsolta őket. Feldarabolódtak és újra összerakodtak. Valamilyen fajta testi és lelki traumán mentek keresztül, ami által megnyílt nekik az a kapu, mely őket azzá tette ami. Tökéletes összhangba kerültek, elmosódott a határvonal anyagi s lelki világ között. Mindent egyformán és egyszerre érzékeltek. Amolyan szent őrületben leledzettek, léteztek.

Minden hetedik évük során megkapták azt a fokozatot, azt az irányt s útmutatást, ami segítette őket munkásságuk alatt.

Ugyan a Fényt kellett, hogy szolgálják de előfordult olyan is, amiről kevesen beszélnek, de teljesen adott, hogy képességeiket ártó dolgokra használták. Nem is inkább anyagi haszonszerzés céljából, pusztán azért, mert túlléptek egy erkölcsi kereten, avagy megkísértődtek, fájdalomba estek.

http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/12928_10151250761832755_1605749933_n.jpg

A Világfa mászása közben, amely magába foglalja az Alsó, Középső és Felső világot, gyakran találkoztak magával a Gonoszsággal is, azaz a másik pólussal, a Hideggel. Mint a népmesei hagyományokban is előfordul a válaszút, a táltosoknál különösen megjelent ez a motívum. Választani merre tovább, melegedni a Jón, vagy fagyoskodni a Rosszban, ezáltal beköltözni az Alsó Világba, a démonok hazájába.

Ismerős a mondás, aki túl sokat bámul a sötétségbe, maga is sötétséggé válhat. Mivel a táltosok alapból érzékenyebb emberek voltak, ezért könnyen előfordulhatott egy másfajta döntés.

Gyakran a sötétség erőinek is érdeke volt átcsábítani a sötét oldalra a révülésre képeseket. Egy átlagos embert, akinek nem volt ereje, sokáig nem igazán használhattak semmire, de ha sikerült egy Fény minőségű embert átcsábítaniuk, igazolhatták magukat Isten előtt, hogy íme, míg világ a világ, szükség van a negatív energiára is, hiszen van olyan, aki ezt igényli.

Ennyit szerettem volna mondani, nem többet. Talán még egy picit. A régi idők óta sokat változott a világ. De van, olyan, ami sosem változik. Egyesek még mindig képesek a világok között utazni.

Médiamágia

Az új korszak közeledtével, nemcsak a fény harcosai térnek vissza, hanem a sötétséggé is. Elég belepillantani a híradásokba. Az anyag világtól megcsömörlött, és kiégett szellem ámokfutó intenzitással esik neki önön környezetének, elpusztítva azt, elnyomva magában minden emberit, átengedve magában a démoni düh vörös fényét. Ezek persze csupán hétköznapi esetek, a világban alapvetően létezik a bűnelkövetés, de az utóbbi években drasztikusan megnőtt a brutális és megmagyarázhatatlan esetek száma.

Ezeket az eseteket sokan a világ karmával, a korszak karmájával magyaráznák. De én úgy gondolom, ha kinyílnak bizonyos ajtók és kapuk, azokon keresztül nem csupán béke és szeretet áramlik a Földre. Mindenki olyan löketet kap, amelyet a maga módján tud kezelni, megválasztva saját térfelét. Szabad akaratától vezérelve, az eddigi felépített tudata reakcióba lép a környezetével és az akár káros is lehet, önmagára és másokra nézve.

Nem véletlen az sem, hogy nagyon sok önmagát kereső ember kerül pszichiátriára a pénzért okkult tudományt, felszabadító tréningeket áruló személyek miatt. Ez is mind-mind olyan áramlatok miatt van, amelyet egy beavatatlan csak nagyon nehezen tud kezelni. Míg korábban a tanok többsége titkos volt, mára a teleshopból is ez folyik, elkomolytalanítva az egészet és rászabadítva az őrületet az emberiségre. A mai mágia is egyfajta tömegcikk lett, amelyet a kallódó és unatkozó emberek előszeretettel használnak, személyes érdekektől vezetve. Sokan nem veszik figyelembe azt se, hogy a megvilágosodás utáni vágy is önös érdekből keletkezik. Mindamellett sokan azt se veszik észre, hogy elsősorban önmagukban kell keresniük a varázslatot, hiszen minden a lélekből születik, minden adva van a fejlődéshez, csak ehhez nem árt némi csend és logikus gondolkozás. Aztán jöhet a további lépcsőfok is, ha arra érdemesnek találtatik a lény.

http://0.asset.soup.io/asset/2411/0240_a0c6.jpeg

Visszatérve az előzményekre, egy sötét katona alapvetően szellemi, lehet sokszor nem is az anyagi pusztításra törekszik, hiszen célja fenntartani az anyagi világ fölött uralkodó Hatalmasságok birodalmát. Csupán ellentétes szándékai vannak, mely összeegyezhetetlen Isten terveivel, mert célja az anyagba láncolás, elkerülvén a lelkek szabadulását a végtelen fény felé. Erről szinte minden gnosztikus hagyomány beszámol. A Földet a korabeliek egy börtönnek tekintették, mely fel van osztva különböző rendű és rangú démon, vagy angyal fennhatósága alá. Szabadulni egyedül csak harccal és éberséggel lehet. Erről szól az alábbi idézet is:

"Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak."

Azért a Bibliában is felelhető pár gnosztikus utalás, nem csak az Egyház által nem elfogadott (nem Istentől sugalmazott) íratok között.

Ma, a média igenis hangsúlyos szerepet játszik abban, hogy szolgává degradálja az embert, elszakítva a valódi közösségektől, helyesebb, emberibb értékrendtől. Az illúziónál is, hamisabb illúzióba dobva őt, személytelen ámde mégis személyes sötét harcosként szolgálva a mai kor Hatalmasságait.

A tudatos sötét harcosok, azaz a fekete mágusok ennél jóval veszélyesebbek. De erről majd később.

Dogmatikus sötétség

Sok szó esik a fényről manapság a környezetemben, de kevés a sötétségről, pedig életünk része éppen úgy, mint a nevetés, a vidámság, a hamburger és a kóla.

A Bibliát tanulmányozva párhuzamot vontam a saját általam megtapasztalt dolgokról. Nagyon sok a közös pont, nem véletlen, hogy az Írás, egy archaikus, tudatalatti kalauz, mely egy minőségi gyorsétterembe vezeti a kedves felfedezőt.

Mózes, Isten felkentje is használta olykor e sötét adományt, hiszen képes volt arra a varázslatra, mely embereket tett egymás számára teljesen láthatatlanná és a sötétségben való félelem által, teljesen mozdulatlanná. De, mint tudjuk, az áldozat, áldást hozott és a vakság elmúlását. Ezen gondolkozva, arra a következtetésre jutottam, hogy a világban, vagy nagyon sok a Mózes, vagy nincs áldozat, vagy nincs elég teve. De ez már más kérdés.

http://i776.photobucket.com/albums/yy46/gparnell188/hamburgers-1.jpg

Ám, mint minden sötét korszakot lezár az igazságra való rádöbbenés, mikor a körvonalak kirajzolódnak és a színek meseszép pompájukban felsejlenek. Ez sokszor előfordult már az évezredek során, mind társadalmi szinten, mind az egyén szempontjából egyaránt.

A fény és a sötétség minőségben és cselekedetben ugyanaz, elnyel és áthat. Választani épp ezért sokszor nehéz, hiszen a nézőpontok állandóan ütköznek. Mások az emberek és mások az igények. Tökéletes harmónia nem, de egyensúly az még lehet. Minden az arányokon múlik.

Levenni és felvenni egyaránt tudni kell.

A test lecsupaszítása, önmagunk elfogadására, az érzékek és vágyak kibontakozása okán, sosem egyenlő a lélek azon csupaszságával, mely fénylik, hat és alkot. Csupán csak az oszlatja el a sötétséget, ha a lélek is meztelenre vetkőzik. Addig csupán illúzió az észlelés, és a fény csupán egy kellemes reklám.