A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dogma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dogma. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 28., péntek

A halál Karma

Manapság oly divatos ezoterikus körökben a karmáról beszélni. Emelkedett hangnemben folyik a diskurzus választott sorsunkról és arról, hogy mindaz, ami történik velünk éppen, az előző vagy jelen életünkben elkövetett tetteink miatt alakult úgy, ahogy.

De mi is az a karma?

Szanszkrit nyelven az ok és okozat viszonyát jelöli. Egy olyasfajta kölcsönhatás törvénye ez, ami alól senki és semmi nem tudja magát kivonni, csak az út végén.  Legalábbis hívei szerint.

A karma előfordul a hindu, buddhista és taoista vallási irányzatoknál egyaránt. Mint a vallásokban lenni szokott, ezen világvallások is több alkasztra bomlanak, mely részek mindegyike másképp tekint a karmára, mint dogmatikus törvényre.
Az interneten és a világirodalomban, számtalan helyen utána lehet olvasni a történetének, kialakulásának, mitológiájának és a számtalan irányzatnak, mely gyakorolja ezt.
Épp ezért én nem megyek bele ilyen mélyen. Csak említés szintjén..

Egy a biztos, a karmától megszabadulni megvilágosodás árán lehet, mikor a lélek mentesül az okoktól-okozatoktól és választott életét-életeit maradéktalanul teljesíti, annak minden örömével és bajával, okulva az eddigiekből, majd elengedve mindezt.
Ez mind szép és jó. De vannak ezért ennek árnyoldalai is.
http://www.filmtett.ro/uploads/Filmkepek/kuroszava_akira_veres_tron_throne_of_blood.jpg

Nem foglalkozik az emberi érzelmekkel, a részvéttel, a segítőkészséggel. Egyfajta küldetésnek veszi az életet, amely vad spirituális versenyre ösztönöz.  

Kalkuttai Szent Teréz nem véletlen vállalta az indiai misszióját. Egy olyan világba ment, ahol nincs egyenlőség. A nyomorgókat, haldoklókat az önmaguk által választott sorsuk miatt, a köznép az utcán kallódva hagyta és hagyja a mai napig szenvedni. Ez aztán az igazi lelkiség.
Nem kívánok egy olyasfajta vallásban részt venni, mely a kölcsönhatások érve alatt csak a saját boldogulását nézi, könnyen lemondva a másikról, annak választott küldetése miatt.

Lényegében a mai ezoteristák, ezt a gyakorlatot kívánják átültetni a nyugati-kaukázusi hagyományokba, kisebb-nagyobb sikerrel.
Ahol az áldozat bevonzza a gyilkost, ahol nyugdíjasokat vernek össze pár száz forintért, az mind azért van, hogy a szent karmikus küldetés teljesüljön, és a rengeteg tapasztalás által elhagyják egójukat és belépjenek a Nirvanába.

Nincs bűnbocsánat, nincs kegyelem. Csupán tapasztalás létezik, majd mint egy fátyol, ez is lehullik és elég a Tűzben. Kérdés, hogy melyik Tűzben…

2011. június 23., csütörtök

Dogmatikus sötétség

Sok szó esik a fényről manapság a környezetemben, de kevés a sötétségről, pedig életünk része éppen úgy, mint a nevetés, a vidámság, a hamburger és a kóla.

A Bibliát tanulmányozva párhuzamot vontam a saját általam megtapasztalt dolgokról. Nagyon sok a közös pont, nem véletlen, hogy az Írás, egy archaikus, tudatalatti kalauz, mely egy minőségi gyorsétterembe vezeti a kedves felfedezőt.

Mózes, Isten felkentje is használta olykor e sötét adományt, hiszen képes volt arra a varázslatra, mely embereket tett egymás számára teljesen láthatatlanná és a sötétségben való félelem által, teljesen mozdulatlanná. De, mint tudjuk, az áldozat, áldást hozott és a vakság elmúlását. Ezen gondolkozva, arra a következtetésre jutottam, hogy a világban, vagy nagyon sok a Mózes, vagy nincs áldozat, vagy nincs elég teve. De ez már más kérdés.
http://i776.photobucket.com/albums/yy46/gparnell188/hamburgers-1.jpg


Ám, mint minden sötét korszakot lezár az igazságra való rádöbbenés, mikor a körvonalak kirajzolódnak és a színek meseszép pompájukban felsejlenek. Ez sokszor előfordult már az évezredek során, mind társadalmi szinten, mind az egyén szempontjából egyaránt.

A fény és a sötétség minőségben és cselekedetben ugyanaz, elnyel és áthat. Választani épp ezért sokszor nehéz, hiszen a nézőpontok állandóan ütköznek. Mások az emberek és mások az igények. Tökéletes harmónia nem, de egyensúly az még lehet. Minden az arányokon múlik.

Levenni és felvenni egyaránt tudni kell.


A test lecsupaszítása, önmagunk elfogadására, az érzékek és vágyak kibontakozása okán, sosem egyenlő a lélek azon csupaszságával, mely fénylik, hat és alkot. Csupán csak az oszlatja el a sötétséget, ha a lélek is meztelenre vetkőzik. Addig csupán illúzió az észlelés, és a fény csupán egy kellemes reklám.