A következő címkéjű bejegyzések mutatása: arany középút. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: arany középút. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 22., péntek

Kiegyenlítődtünk a mértékletesség örömére


Az alkímia, az aranycsinálás tudománya, az anyagok egymásba ötvözésének gyakorlata, mely során új matériát állíthatunk elő szenvedélyünk és az alkotási kedv kielégítése céljából. De ezek csupán külsőségek a valóság elrejtésére. Az elv az alkímiában a belső emberi tűznek felhasználásával való kísérletezés, melynek nem titkolt célja összekötni a lelket és a testet, mely során megszülethet a tökéletes lény, mely képes érzékelni az illúziót és kényére, kedvére alakíthatja azt.

A mindehhez szükséges kreatív erő belső átalakuláshoz vezethet, mely kibékíti a bennünk található ellentéteket, nemesítve a szenvedélyt, összekapcsolva a duális világképet.

Nem véletlen, hogy az Egyház üldözte az alkimistákat, számukra az aranycsinálók csupán a sötét oldalt kívánták uralmuk alá hajlítani, holott az igazi cél  az egyensúly elérése volt. Már akkoriban se lehetett senki sem pártatlan, valamelyik szélsőség közül feltétlen kellett választania a kallódó halandónak.
http://www.noondarkly.com/wp-content/uploads/2007/01/edvardmunch_ashes.jpg

A 14-es tarot lap, a Kiegyenlítődés lapja világosan szemlélteti a szenvedélyek folyását egyik vederből a másikba, melyet egy angyal tart.

Az angyal itt jelképes, ő felette áll a térnek és időnek és minden emberi fogalomnak. Ő a belső fény, mely uralja az elemeket, egy görög Héphaisztosz mely kovácsolja a világot.

Nem véletlen, hogy a mértékletesség az erények közé tartozik.

Nem szabad tehát mértéktelennek lennünk, hiszen az hátráltat. Zavart és frusztrációt okoz, állandó hiányérzetet, mely megkeseríti az ember mindennapjait. Mindig csak annyit kell akarni, ami éppen van, mert a Fortuna kereke mindig pörög, aki a rosszban elégedetlen, az a jóban is találhat rá okot.

Ezért van tehát szükség a belső egyensúlyra, és a legfőképpen a reményre.

2011. június 9., csütörtök

A váratlan fordulatokról



Van idő, amikor minden dolog váratlan fordulatot vesz. Robbanásszerűen kitör a mozgó addigi helyzetéből, és elfelejti eddigi életét, lezárva jót és rosszat egyaránt, hogy aztán új forrásokat leljen meg.

Nehezen megy, de megy. A változás folyamatos.
Az emberi élet leképezi az egész világot. Hatással vannak rá a környezet illúziói és annak teljes valóságossága is. Törvényeket hoz, stabilitást szül, de képes a forrongásra is, a régi elvek drasztikus feladására, mert úgy gondolja, ettől jobb lesz az élete. De nem lesz jobb, csupán másabb. A boldogság és elégedettsége minősége nem változik meg. A kérdés csupán az, meddig tartható meg, mert idővel minden kifolyik a marokból, akár szorosan tartja azt a valamit, akár könnyedén és itt nem létezik arany középút. Az csupán egy eszme, ami torz, egy változással teli világban, nincs arany középút. Lehetetlen.
http://media02.hongkiat.com/colorfulwp/The-Wack-Twister.jpg

Vagy magadba olvasztod mindent, és feldolgozod azt, vagy a végletek közt ragadsz. Ilyen a nagy élet. A nagybetűs.

A kisbetűs élet az más. Az kommersz. Színes szürkeség, érzékekre ható, jellemtelen, mint a Barátok közt.

De tény, hogy mindezekben lehet valami torz örömet találni, különben nem maradnának fenn.