Az árnyakról, a házakról, a dolgokról, és az emberekről

Az árnyak kísértenek a kietlen holdas oldalakon. Mindig más képekben jelennek meg.

De egy a közös bennük, taszítanak és vonzanak egyaránt.

Mindennek van árnyéka. Dolgoknak, embereknek, házaknak, sőt, a gondolatoknak is.

Legtöbbször titkokból alakul ki, valami elrejti őt az emberek szeme elől, a dolgok szeme elől, a házak szeme elöl. Valami mindig az útját állja, valami, amin nem hatol át a fény.

Születéséhez és halálához tehát egyaránt közre játszik a világosság. A sötétségnek viszont semmi köze hozzá. A sötétben is vannak árnyékok. Mozognak, sziszegnek és figyelnek. Őrzik a gondolataid, miközben kíváncsian szemlélik a benned lejátszódó végkifejletet. Igen, ők mindig melletted vannak, hűségesebbek az angyaloknál is.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLkT_UV2g9OWGTC7egbl6OoOaJY_o4DUv0kf9NoeNg8irP4VSrPgptDdCnyzhJWR40XiISUaEk1OR5mT4X45-6QD63X3J6crMAXKz_u-PB_SYvS_cnTHxNd0zhEiKngBhNP96uBAIVX-g/s1600/Shadow+Catchers.jpg

Egy árny lehet jó és rossz is, de semmiképpen nem közömbös. Gondodat viseli a maga módján, ahogyan te is gondját viseled fantáziáddal. Megbízhatsz benne, ha megbízol magadban. A tanácsát is kérheted, ha a tekintettedet a dolgok mögé helyezed.

Nehéz dolgok mögé látni, de nem lehetetlen. Mikor belenézel az ember szemébe, nem csupán önmagadat látod, hanem őt is, az árnyát is. Ha megfogod az árnyát, ha látásoddal megkerülöd, rájöhetsz arra, miért olyan ő, és miért olyan a normális szemekkel láthatatlan területe.

Ám ez sokszor nehéz, mert sok esetben a Nap elé bújunk és nem tekintünk hátra, csak előre, és a mérhetetlen fény, ami meleg és sugárzó teljesen elvakít.

De míg vannak dolgok, házak és emberek, addig lesz hozzájuk ajtó is, ablak is, kíváncsiság is, és szem is.

A halál Karma

Manapság oly divatos ezoterikus körökben a karmáról beszélni. Emelkedett hangnemben folyik a diskurzus választott sorsunkról és arról, hogy mindaz, ami történik velünk éppen, az előző vagy jelen életünkben elkövetett tetteink miatt alakult úgy, ahogy.

De mi is az a karma?

Szanszkrit nyelven az ok és okozat viszonyát jelöli. Egy olyasfajta kölcsönhatás törvénye ez, ami alól senki és semmi nem tudja magát kivonni, csak az út végén.  Legalábbis hívei szerint.

A karma előfordul a hindu, buddhista és taoista vallási irányzatoknál egyaránt. Mint a vallásokban lenni szokott, ezen világvallások is több alkasztra bomlanak, mely részek mindegyike másképp tekint a karmára, mint dogmatikus törvényre.

Az interneten és a világirodalomban, számtalan helyen utána lehet olvasni a történetének, kialakulásának, mitológiájának és a számtalan irányzatnak, mely gyakorolja ezt.

Épp ezért én nem megyek bele ilyen mélyen. Csak említés szintjén..

Egy a biztos, a karmától megszabadulni megvilágosodás árán lehet, mikor a lélek mentesül az okoktól-okozatoktól és választott életét-életeit maradéktalanul teljesíti, annak minden örömével és bajával, okulva az eddigiekből, majd elengedve mindezt.

Ez mind szép és jó. De vannak ezért ennek árnyoldalai is.

http://www.filmtett.ro/uploads/Filmkepek/kuroszava_akira_veres_tron_throne_of_blood.jpg

Nem foglalkozik az emberi érzelmekkel, a részvéttel, a segítőkészséggel. Egyfajta küldetésnek veszi az életet, amely vad spirituális versenyre ösztönöz.  

Kalkuttai Szent Teréz nem véletlen vállalta az indiai misszióját. Egy olyan világba ment, ahol nincs egyenlőség. A nyomorgókat, haldoklókat az önmaguk által választott sorsuk miatt, a köznép az utcán kallódva hagyta és hagyja a mai napig szenvedni. Ez aztán az igazi lelkiség.

Nem kívánok egy olyasfajta vallásban részt venni, mely a kölcsönhatások érve alatt csak a saját boldogulását nézi, könnyen lemondva a másikról, annak választott küldetése miatt.

Lényegében a mai ezoteristák, ezt a gyakorlatot kívánják átültetni a nyugati-kaukázusi hagyományokba, kisebb-nagyobb sikerrel.

Ahol az áldozat bevonzza a gyilkost, ahol nyugdíjasokat vernek össze pár száz forintért, az mind azért van, hogy a szent karmikus küldetés teljesüljön, és a rengeteg tapasztalás által elhagyják egójukat és belépjenek a Nirvanába.

Nincs bűnbocsánat, nincs kegyelem. Csupán tapasztalás létezik, majd mint egy fátyol, ez is lehullik és elég a Tűzben. Kérdés, hogy melyik Tűzben…

Révülés

Az álom bohózat hártyáját átszakította hirtelen egy fényes hang. Felébredtem egy pillanatra. Csodálkoztam, hogy kiragadtak meghitt hajlékomból, de a valóságtól megszédülve újra álomba szenderedtem.

Szerencsére a biztonság illúzióját rég lerombolta az embervilág válsága és a sivár várakozás, mely áthat minden élőt, még engem is. Ennyivel is előrébb vagyunk, hála a mértéktelen fogyasztásnak és az idő gyors, sodródó pörgésének, mely nem hogy megállíthatatlan, hanem egyre gyorsabban telik.

De még mindig azt hisszük, hogy ez idővel jobb lesz, vagy sokkalta rosszabb. Nos, egyik sem. Az a biztos, hogy másabb. Amit mi elképzelünk emberi ésszel, azt mások is elképzelik közel hasonló értelemmel és ez egy zagyva összhatást eredményez, ahol a változók kiszámíthatatlanná teszik a végleges eredményt.

Hiszem, hogy a gondolat hat a másikra. Egymás gondolatai élénk csevejt folytatnak, míg mi alszunk, eszünk, iszunk és dolgozunk. Nem véletlen tehát az sem, hogy akinek önuralma van, aki vigyázz gondolatai tisztaságára, valamelyest elégedettebb és sikeresebb azon társánál, aki cseppet kaotikusabban fogja fel a világát.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2nzOOzVEuFN6n5HlQX-XHcfA_1N-uk_yMchLce9SIwOrvmQez9KYrRtLVn4UPltK51ukwoekS0zbr9MMXBDBnjie5U9AHs2aQRVu9tWXRenAciKMAMzw3hXfldK5tnDUVHTJ8hAaoqAQ/s1600/Sleep+painting.jpg

Minél többen kezdik el megismerni önmaguk, és helyre tenni, avagy beazonosítani saját énképüket, annál tisztábban lehet uralni az ártó, kaotikus külvilágot, míg az meg nem szűnik létezni.

Ki kell építeni az egymás iránti bizalmat. Kicsiben és nagyban.

Aztán már nem fog zavarni, ha felriaszt egy fényes hang az álmunkból.

Napi poszter gondolatom - Az első

Készítette: Vass Lajos, azaz én

Noobi és a Fogmanók

http://www.peppermillrecords.com/storage/comesit/candlesmall.jpg?__SQUARESPACE_CACHEVERSION=1220925035198

Sűrűn s nehezen vette a levegőt a kis Noobi. Az éjszaka bágyadt hullámzása nem tudott erőt venni rajta, állandósult fogfájása miatt nem jött álom a szemére. Hétéves létére nagyon okos fiúcska volt, barna szemeiben értelem sugárzott, állán már megjelentek az aznapi borosták.
Á, nem tudok aludni - merengett magába Noobert s lehuppant a földre, majd kis rovás mintás ingét megigazítva belebújt a pézsmaszínű papucsába.
-Iszok egy kis tejecskét - mondta csak úgy bele a sötétbe, s halkan kopogó papucskájában kiszaladt a konyhába..

A konyha elé érve különös zaj ütötte meg a fülét. Halk neszt s furcsa motoszkálást hallott a hűtő irányából. Noobi emiatt halkan visszalopózott a szobájába s elővette a nagypapától kapott svájci bicskáját. Visszafele menet összeszedve minden bátorságát hirtelen bekukkantott a konyhába, s a látványtól szóhoz sem tudott jutni.......ahány muslinca van egy borosüveg mellett annyi fele állt a kicsi fiú haja a meglepetéstől.
A hűtőszekrény tárva nyitva volt...s apró manók létrával fosztották ki azt, megszabadítva tartalmától, amit Noobi anyukája olyan lelkesen vásárolt még délelőtt a piacon..
Apró manók vezényszóra, lelkes munkájukba belefelejtkezve észre sem vették hogy Noobert hirtelen ott termett s rájuk zárta a súlyos fagyasztóláda ajtaját.

Jaj szegény kis manók..siránkoztak a hűtő mélyén..kérlelték a gomba hajú fiúcskát ugyan engedje őket el..s akkor megszabadítják Noobit a fogfájástól..ugyanis ezek az apró lények gondolatolvasók is voltak ám....fura is volt hogy nem vették észre Noobertet időben.

Na jó,egye fene elengedlek benneteket-majd kinyitva az ajtót, az összes manó ráugrott a kisfiúra s apró késükkel össze vissza döfködték... és ahogy Noobi próbált védekezni kis svájci bicskájával, figyelmetlenségére beütötte a fejét az asztal lábába..nyomban elvesztetve az eszméletét..

Másnap Noobert felébredve kocsi formájú ágyában, aminek még kerekei is voltak, meglepve tapasztalta hogy csupán rosszat álmodott s a fogfájása ellenére sikeresen elaludt...

Szem próba

A szem, minden misztérium szerint a lélek teljes tükre, mely sugároz, és figyel, kinyilvánít és befogad. Átjáró, mely összeköti a lelki világot, a testivel.

Különböző szempont kiáradások, melyek függetlenek tértől és időtől már a gondolat megszületése óta léteztek. Nem mindegy tehát, mit lát, illetve mit mutat a tekintetünk.

A száj után, mely a szavakat formálja, a szem második legfőbb mágikus szervünk.

A szem próba nem más, mint a látás tudománya. Felismerjük-e a nyilvánvalót, meg tudjuk a különböztetni a formát, az érzéstől, a színeket az ízektől. Az agyunk alkotta fogalmaknak tehát a szem a szűrője. Nem a fizikaié, hanem a lelkié. Minőségbeli különbségek vannak, az állapot érzékelések között. Aki rosszul lát, az rossz következtetéseket fog levonni, a téves gondolatok, téves szavakhoz majd téves cselekvésekhez vezetnek.

A szemet sok kultúra veszélyes fegyvernek tartotta, mivel a szem közöl, hat és alkot is, ezért sokszor gonosz erőket szolgált ki. Átkok és áldások egyaránt gyúlhatnak minden tekintetben, nem mindegy tehát, hogyan nézünk egymásra.

Mivel egyben kapu is, egészen a szellemig, a koponyáig, ezért sok kultúrkörben szokás volt a halott szemet valamivel letakarni, vagy kendővel, vagy pénzzel, vagy kaviccsal. Ez azt a célt szolgálta, hogy a halott szelleme ne térhessen vissza a testbe, illetve más se szállhassa meg az üres testet.

http://fineartamerica.com/images-medium/el-brujo-joe-michelli.jpg

Egyes tibeti varázslók számoltak be azon képességükről, hogy egy másik ember testét bármikor képesek megszállni a szemen keresztül, bizonyos rituáléknak köszönhetően.

De ezek csak mítoszok, illetve elvétet próbálkozások a látás tudományának vizsgálatára.

Hogy, miért írtam ezt a bejegyzést? Fogalmam sincs. Csak gondoltam, szemmel tartom kedves olvasóim. Már olyan rég voltam.

Jégvilág

Az örök jég birodalma volt ez.

Számomra ez maga volt a gyönyör. A messzi végtelenben minden csodaszép fehér köntösbe öltözött, amerre a szem ellátott sem ember, sem állat nem zavarta a Jégvilág nyugalmát. Nehezemre esett a légzés, az orromban éreztem a fagyott szőrszálak csiklandozó kedélyű próbálkozását. Szakállamra sűrű jég dermedt, melegítve arcomat.
Már lassan egy hónapja voltam itt. Elevenen égette a hó az emlékezetembe a mindennapi rutint, mely a túlélést segítette ezen a különös s elhagyatott helyen. Emlékszem mindenre, az életemre a családdal, a helyekre melyekben megfordultam, a mindennapi gondok s boldogságok váltakozására, csak arra nem, hogy kerültem ide.

Nem múlt el nap, hogy ne próbáltam volna megmagyarázni ide kerülésem okát. Vajon meghaltam s a pokolba vagyok ? Netalán titkos kísérlet részese lettem? Fogalmam se volt miképp jutottam ide. A napok múlását se igazán tudtam számolni, örök vakító világosság vett körül, s örök éhség. Az éhérzetem alapján tudtam csak megbecsülni mennyi idő is telhetett el. Hol fellángolt a vágy, hol eltűnt. Néha azt gondoltam itt még az idő se telik, az állandó csillapíthatatlan vágy csupán összezavart. Nyugtatom magam, talán csak egy rossz álom az egész, vagy egy újabb részeges látomás melyet el kell viselnem, majd valahol magamhoz térve, újból szembe kell néznem terjedő önpusztításom eredményével.


Folytattam utam. A szomjúságomat a hó csillapította, az éhségemet..nos...semmi.
Szerencsémre mikor idekerültem rendesen fel voltam öltözve, hisz nálunk is tél kezdette volt. Persze nálunk nem volt ilyen hideg mint itt és még hó se esett. Az utóbbi években nem sok havat láttam, az időjárás változás-az okosok szerint- a környezetszennyezés miatt szeszélyesedett meg.
Nem értettem a szituációm, minden olyan átlagosan s szürkén indult. A reggeli felkelést követő szösszenetek, az unalmas buszozás, majd megérkezés az iskolába-mindennapos dolgok ezek. Aztán kaptam egy hívást, nem tudtam ki keres.....csak sejtettem...de ő nem lehetett az.
Szóval a telefont letéve egy mosolygó munkásra lettem figyelmes, amint int a kezével, s én hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam, itt térve magamhoz. A hóban térdelve, eszelősen sikítva. Azóta összeszedtem magam, akárhol legyek is, nem szabad feladnom, ezt megtanultam.
Mi van ha tényleg meghaltam? Ilyen lehet a halál? Egy kibaszott nagy hómező. Hol van Isten?Hol vannak az angyalok. Jelenlegi helyzetembe egy aprócska ördög is nagy vigaszt jelentett volna nekem.


Talán a munkás arcán még se mosoly volt, talán aggodalom..


Vége

http://static.panoramio.com/photos/original/5780785.jpg