Révülés

Az álom bohózat hártyáját átszakította hirtelen egy fényes hang. Felébredtem egy pillanatra. Csodálkoztam, hogy kiragadtak meghitt hajlékomból, de a valóságtól megszédülve újra álomba szenderedtem.

Szerencsére a biztonság illúzióját rég lerombolta az embervilág válsága és a sivár várakozás, mely áthat minden élőt, még engem is. Ennyivel is előrébb vagyunk, hála a mértéktelen fogyasztásnak és az idő gyors, sodródó pörgésének, mely nem hogy megállíthatatlan, hanem egyre gyorsabban telik.

De még mindig azt hisszük, hogy ez idővel jobb lesz, vagy sokkalta rosszabb. Nos, egyik sem. Az a biztos, hogy másabb. Amit mi elképzelünk emberi ésszel, azt mások is elképzelik közel hasonló értelemmel és ez egy zagyva összhatást eredményez, ahol a változók kiszámíthatatlanná teszik a végleges eredményt.

Hiszem, hogy a gondolat hat a másikra. Egymás gondolatai élénk csevejt folytatnak, míg mi alszunk, eszünk, iszunk és dolgozunk. Nem véletlen tehát az sem, hogy akinek önuralma van, aki vigyázz gondolatai tisztaságára, valamelyest elégedettebb és sikeresebb azon társánál, aki cseppet kaotikusabban fogja fel a világát.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2nzOOzVEuFN6n5HlQX-XHcfA_1N-uk_yMchLce9SIwOrvmQez9KYrRtLVn4UPltK51ukwoekS0zbr9MMXBDBnjie5U9AHs2aQRVu9tWXRenAciKMAMzw3hXfldK5tnDUVHTJ8hAaoqAQ/s1600/Sleep+painting.jpg

Minél többen kezdik el megismerni önmaguk, és helyre tenni, avagy beazonosítani saját énképüket, annál tisztábban lehet uralni az ártó, kaotikus külvilágot, míg az meg nem szűnik létezni.

Ki kell építeni az egymás iránti bizalmat. Kicsiben és nagyban.

Aztán már nem fog zavarni, ha felriaszt egy fényes hang az álmunkból.

Az újságíró hatása a médiában

Az elkülönítésre azért van szükség szerintem, hogy ne sérüljön semmilyen dolog szabadsága. Egyfajta etikai elvként működik, hiszen a hír tényeket és adatokat közöl, a valóságtartalom emiatt mindig a tényeken nyugszik.

A vélemény mindig egy adott nézőpontot képvisel, ami csorbíthatja a hír értékét, vagy befolyásolhat bizonyos eseményeket, képviselhet egy olyan dolgot is, ami uszít, vagy elferdít és hazugságot generál.

Bizonyos esetekben és a világot uraló káoszban nehéz véleménynyilvánítás nélküli híreket közölni. Az újságírónak mindig tárgyilagosan és tényszerűen kell leadni az olvasóknak az információkat, ha elég ügyes átfogó képet képes festeni egy adott szituációról, ami nem hagy kétségeket, mégis teljesen tárgyilagos, de már véleményformáló szerepe is lehet. Így nem sért sem erkölcsi, sem etikai szabályokat. A példa erre az, hogy egy gyilkost vagy pedofilt alapesetben mindenki elítél, jó esetben. Kevesen kelnek a védelmükre, nem is szükséges véleményt közölni. De amikor például lakáskilakoltatásról írnak, vagy arról hogy több mint egymillió embernek van Magyarországon közműtartozása, az egyszerre több személy álláspontját is képviseli. Egyrészt az újságírónak oda kell figyelnie, hogy cikke ne generáljon népfelkelést, illetve arra is gondolni kell, hogy ne húzza le az őt tápláló cégek imázsát.

Sarkított esetekben nem lehet állást foglalni sem politikai pártok mellett sem, befolyásolva ezzel az embereket bizonyos erők megválasztására. Ami amúgy a gyakorlatban nem működik, mert egy lap sem pártatlan, a függetlenek függőek, a közömbösök meg közvetlenek.

A külföldi tudósításokat elnézve elég véleményformáló szerepe van bizonyos lapoknak Magyarországot nézve, folyamatosan támadják országunkat az orbáni politika és a bevezetendő avagy bevezetésre kerülő médiatörvény miatt. Úgy gondolom, ez csupán politikai manőver, kihasználják az európai közösséget, hogy a most soron következő EU-s elnökség ideje alatt végig feszültségben tartsák a magyar vezetés és a többi európai ország

közti viszonyt. De ez még a jövő zenéje. Nem tudni, mi okból tartják fenn a viszonyt, összeesküvés elméletekbe nem kívánkozok bele menni.

Úgy gondolom tehát, ami az én véleményem, az eddig országban történt dolgokról, mint a cigány bűnözés, politikai korrupció, gyerekéhezés, kilakoltatások, fogyatékosügy, munkanélküliség és más egyéb ügyek mellett nem kellett volna szó nélkül elmenni.

Szellemi leépülés az országban

Ahogy az lenni szokott, az olvasással mindig problémák vannak, főleg kis hazánkban Magyarországon. Ezen cseppet sem csodálkozom, hiszen az alapvető kommunikációs formák is nehézséget okoznak egyes embereknek, nem beszélve az ország vezetőiről, akik egy nyolc általánost végzett, bűnöző életmódot folytató, jogi személy mentalitása alapján harácsolják és farigcsálják szét az országot.

A hazai sajtó helyzete veszélyben van, nem sajnálom őket, függetlenül attól hogy milyen adóterheket rótt ki rájuk az állam, az elbutulásról ők is tehetnek. Nem közvetlen a sajtó, hanem közvetetten a média. Kevés pénzből is lehetne jó és minőségi újságokat kiadni, kulturális, és erkölcsi nívóra emelni a lakosságot, ezáltal jobb életkedvre buzdítva, hatékonnyá tenni a társadalom közérzetét és anyagi termelését. De minek, panaszkodni könnyebb. A sajtó a szabadságharc idején győzedelmeskedett, majd ugyanolyan ütemben pusztult is el. Elődeink már akkor felismerték, hogy a sajtónak képesnek kell lennie nyomást gyakorolni az ország vezetésre, egyfajta társadalmi szócsőként. De a jelenlegi média nem teszi, inkább asszisztál, jobb esetben hezitál.

Nagy gond, hogy emberek nem tudnak olvasni, és írni. A sajtó se. Valószínűleg a közvélemény kutató cégek dolgozói is szenvednek ettől a problémától, emiatt adhatnak meg valószínűleg folyamatosan hamis adatokat, ezáltal is befolyásolva a gazdasági szervezeteket, ami tudjuk mivel jár. Belterjes korrupcióval, kétes lobbizásokkal.

A Magyar Lapkiadók Egyesülete által közölt szomorú tények, nem tények, hanem vallomások. A cikkben közölt dolgok, adatok mind azt bizonyítják hogy a médiumok egyfajta impotens magatartása miatt jutott az újságírás oda, ahova.

A kevés olvasó nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs igény az olvasásra . Legalább a mennyiség, nem megy a minőség rovására. Az internet miatt, nagyon sok ember képes órákat átböngészve olvasni a világháló előtt, ami azért nem elhanyagolható tény, egyszerűen csak más platformot kell választani terjesztésre (pl e-book olvasók, internet táblák).

Zárásként megjegyezném, hogy nem néztem utána hogy mennyiben változtak meg a bázisadatok, valószínűleg még jobban romlott a helyzet a közvélemény kutatások szerint. A statisztika sose lesz képes tükrözni az egyént, magát az embert. Hogyan tudhatnák fölmérni azt , mire is van igénye igazából bárkinek is, mikor a piac befolyásolja az igényeket, és nem fordítva. Engem még sose kérdeztek meg William Blakeről.