Határok nélkül

Mindennek van határa, szokták mondani. De vajon mi van a határon túl? S ha átmegyünk minden határon, mire lelhetünk rá? Talán újabb határokra, amit szintén át kell hágni, vagy a teljességre, mikor minden egy pontba zsugorodik össze és mégis egy határtalan gömböt alkot, egy olyan vég nélküli állapotot, amit talán csak egy isten érezhet. Túl sok a kérdőjel, de a válaszra mindenki kíváncsi lenne, többek között én is.

Ha a buddhizmust nézem, akkor ott azt a megállapítást lelem, hogy a vágy káros, és csak elvakítja az embert. Az élet csupán illúzió és a lények szenvednek benne. Ha a keresztény tanokat figyelem, akkor ott központi szerepe van a parancsolatoknak, a szolgálatnak Isten számára és a bűn elkerülésének, avagy annak megbocsátásának. Ha az indiai rendszereket nézem, ott a fő szempont a karma, amit adsz, azt kapod vissza, körülbelül olyan szinten, mintha valaki mágiázna. Minden hatás visszaszáll, avagy önmagában tesz kárt az emberben, vagy hasznot okoz, nézőpont kérdése. Minden vallás és filozófiai elképzelés határokkal rendelkezik. 

http://cdn.buzznet.com/assets/users16/aliblu/default/baleful-metamorphosis--large-msg-120252732607.jpg

Valamiről le kell mondanunk, mint az életben, kárpótlásul valamiért, amit majd megkapunk. Túlságosan emberközeli és merev elképzelés minden fajta gondolat tehát, sok esetben csak saját határainkat feszegetjük, úgy, hogy talán annak a határnak nem is kellene léteznie. De persze, lehet elszabadulna a káosz a határtalan szabadságtól, vagy még rosszabb, mindenki jól érezné magát, s ez sokak szemét piszkálná.

Az is érdekes, hogy csak az anyagban léteznek határok. Lelki világban ez a fogalom ismeretlen, vagy talán csak annyira ismerős, hogyha le tekintenek ránk, sok esetben ketrecben rohangáló egereknek tűnhetünk, kik az állandó él-elem után hajtanak. Mert ez is meghatároz minket, az élet eleme, nem csupán táplálék, hanem minden olyan rész, mely az élethez alapvetően és maximálisan hozzátartozik. Mikor az ember élelmet vesz magához, nem csak testét, hanem szellemét is táplálja tapasztalatokkal.

Épp ezért is fontos, hogy ne gondoljunk saját határainkra. Lehet, hogy ez hedonista elképzelés részemről, de nem csak a folyamatos öröm szerzésére gondolok. Az elég egysíkú lenne. A bennünket alkotó gömböt, addig kell etetni, míg az ki nem pukkan és fel nem eszmél önmagára. Ez is lehet a megvilágosodás egyik formája. Nem a lemondás, hanem a vágyakozás helyes használata, az érzékek teljes felfokozása.

A halál Karma

Manapság oly divatos ezoterikus körökben a karmáról beszélni. Emelkedett hangnemben folyik a diskurzus választott sorsunkról és arról, hogy mindaz, ami történik velünk éppen, az előző vagy jelen életünkben elkövetett tetteink miatt alakult úgy, ahogy.

De mi is az a karma?

Szanszkrit nyelven az ok és okozat viszonyát jelöli. Egy olyasfajta kölcsönhatás törvénye ez, ami alól senki és semmi nem tudja magát kivonni, csak az út végén.  Legalábbis hívei szerint.

A karma előfordul a hindu, buddhista és taoista vallási irányzatoknál egyaránt. Mint a vallásokban lenni szokott, ezen világvallások is több alkasztra bomlanak, mely részek mindegyike másképp tekint a karmára, mint dogmatikus törvényre.

Az interneten és a világirodalomban, számtalan helyen utána lehet olvasni a történetének, kialakulásának, mitológiájának és a számtalan irányzatnak, mely gyakorolja ezt.

Épp ezért én nem megyek bele ilyen mélyen. Csak említés szintjén..

Egy a biztos, a karmától megszabadulni megvilágosodás árán lehet, mikor a lélek mentesül az okoktól-okozatoktól és választott életét-életeit maradéktalanul teljesíti, annak minden örömével és bajával, okulva az eddigiekből, majd elengedve mindezt.

Ez mind szép és jó. De vannak ezért ennek árnyoldalai is.

http://www.filmtett.ro/uploads/Filmkepek/kuroszava_akira_veres_tron_throne_of_blood.jpg

Nem foglalkozik az emberi érzelmekkel, a részvéttel, a segítőkészséggel. Egyfajta küldetésnek veszi az életet, amely vad spirituális versenyre ösztönöz.  

Kalkuttai Szent Teréz nem véletlen vállalta az indiai misszióját. Egy olyan világba ment, ahol nincs egyenlőség. A nyomorgókat, haldoklókat az önmaguk által választott sorsuk miatt, a köznép az utcán kallódva hagyta és hagyja a mai napig szenvedni. Ez aztán az igazi lelkiség.

Nem kívánok egy olyasfajta vallásban részt venni, mely a kölcsönhatások érve alatt csak a saját boldogulását nézi, könnyen lemondva a másikról, annak választott küldetése miatt.

Lényegében a mai ezoteristák, ezt a gyakorlatot kívánják átültetni a nyugati-kaukázusi hagyományokba, kisebb-nagyobb sikerrel.

Ahol az áldozat bevonzza a gyilkost, ahol nyugdíjasokat vernek össze pár száz forintért, az mind azért van, hogy a szent karmikus küldetés teljesüljön, és a rengeteg tapasztalás által elhagyják egójukat és belépjenek a Nirvanába.

Nincs bűnbocsánat, nincs kegyelem. Csupán tapasztalás létezik, majd mint egy fátyol, ez is lehullik és elég a Tűzben. Kérdés, hogy melyik Tűzben…