Olykor bele lehet futni a hamis
dolgokba, akarva akaratlanul csupán csak érzéseinkre hagyatkozva.
Nem vesszük észre se magunkat, se a másikat, se a környezet
jeleit, csak mikor már késő.
Az önbecsapás persze sokszor dühítőbb
tud lenni, mint a leleplezett hazugság. Ám felszabadító is tud
lenni, olyan ez mint amikor megtör egy varázslat, vagy egy
átmulatott éjszaka után kitisztul a fej és beáll az érzékelés
az átlagos kerékvágásba.
Persze, nem szabad paranoiásnak lenni,
de jól kell meg szűrni a kapott információkat. Ami bemegy a
szemen, annak ki is kell jönnie.
Az évek múltával egyre kevesebb
kígyó tud melegedni azon a bizonyos keblen, ha nyitott az ember és
úrrá tud lenni a szeretet érzésen. A szeretet sok esetben káros
is lehet, mert vakká tesz, mint a szerelem emberek, vagy dolgok
iránt. Az elfogadás csak egy bizonyos szintig lehetséges, és ahhoz valamilyenfajta kölcsönös tisztelet is szükséges.
Hogy egy példával éljek. Éjjel
álmomban két házat láttam. Ugyanúgy néztek ki kívülről, a
szerkezetük is ugyanaz volt, de berendezésileg teljesen eltért a
kettő. Más hangulatot árasztottak. Az egyik olyan volt, ahova
szeretőt, vagy kalandot visz az ember, a másik meghitt volt,
családias, átlagos. Ugyanúgy két személyiség lakik az emberben
is. Minden ember egy ház és nem mindegy mivel rendezi be. Egy-egy
tárgy, esemény vagyis információ egy egészen más érzetet
kölcsönöz aztán az illetőről.
Ezek általában gyakori illúziók.
Találkozik ezzel az ember olykor olykor. Magamra is aggattam
berendezéseket, másokra is. Csak nem mindegy, hogy a konyhában
található mikróban pattogatott kukoricát készítenek, vagy
kóbor macskán tesztelik a hullámokat.
Ám, hogy én valamitől
megszabadultam, a jövőben arra fog sarkallni, hogy másoknak is
erősítsem az érzékelését. Az őszinteség sose gyengeség, és
sose bűn, akármennyire is próbálják ezt beállítani.
A hatalmas kacsa sokszor ott lebeg az orra előtt mindenkinek, csak nem tűnik fel. Legyen szó bármiről, akár az egész világról.
Peace.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése