A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 9., csütörtök

A váratlan fordulatokról



Van idő, amikor minden dolog váratlan fordulatot vesz. Robbanásszerűen kitör a mozgó addigi helyzetéből, és elfelejti eddigi életét, lezárva jót és rosszat egyaránt, hogy aztán új forrásokat leljen meg.

Nehezen megy, de megy. A változás folyamatos.
Az emberi élet leképezi az egész világot. Hatással vannak rá a környezet illúziói és annak teljes valóságossága is. Törvényeket hoz, stabilitást szül, de képes a forrongásra is, a régi elvek drasztikus feladására, mert úgy gondolja, ettől jobb lesz az élete. De nem lesz jobb, csupán másabb. A boldogság és elégedettsége minősége nem változik meg. A kérdés csupán az, meddig tartható meg, mert idővel minden kifolyik a marokból, akár szorosan tartja azt a valamit, akár könnyedén és itt nem létezik arany középút. Az csupán egy eszme, ami torz, egy változással teli világban, nincs arany középút. Lehetetlen.
http://media02.hongkiat.com/colorfulwp/The-Wack-Twister.jpg

Vagy magadba olvasztod mindent, és feldolgozod azt, vagy a végletek közt ragadsz. Ilyen a nagy élet. A nagybetűs.

A kisbetűs élet az más. Az kommersz. Színes szürkeség, érzékekre ható, jellemtelen, mint a Barátok közt.

De tény, hogy mindezekben lehet valami torz örömet találni, különben nem maradnának fenn.

2011. május 8., vasárnap

Idő meditáció

Sokat utaztam vonaton és buszon, hosszú órákat. Sokat vártam és tébláboltam, hosszú napokat. Sokat néztem az órámat, hosszú percekig. Azt hittem telik az idő, pedig nem, csak folytonos volt és csupán egy pillanatig hatott, talán addig se.

Elmúltak úgy évek, hogy nem figyeltem és nem voltam éber. Összeköttetés nélkül sejlett bennem fel csupán a múlt, a jelen és a jövő. De mikor összekapcsoltam, rájöttem, hogy folyamatosan mozgásban vagyok és cselekszem. Mikor erre rájöttem, meg tudtam szólítani múltbeli énemet és sok-sok alakomat. Ők figyeltek és észrevettek. Egy lettem általuk, és ők is általam. Nem tudom ki kezdte, de ez nem is fontos. A forrás sokszor nem fontos, a lényeg, hogy legyen. Mert forrás nélkül az idő sem ér semmit. Csupán illúzió. Egy fogalom, ami alapján meghatározzuk életünket, tervezzünk és dátumra pontos célokat igyekszünk megvalósítani. Ez az ok. Az okozatot ismerjük, csak magunkba kell tekintenünk.

Minden ember néz valami fele, ami sokszor elhomályosítja a látást. Ahogy a vágy, az érzéseket és az érzések a vágyakat, mint egy önmagába harapó kígyó.

Egynek lenni mágia. Rituálé nélküli valóság. De sokszor másképp érzékeljük az idő múlását, ahogy másként érzékeljük embertársainkat.

Nem a múltból haladunk előre a jövő fele, a jelenen keresztül, hanem a jelen pillanatában szabjuk meg jövőnk és tesszük múlttá a pillanatot.

Ahogy lepereg életünk filmje, vágatlanul, saját szánk íze szerint vágjuk azt össze egy egységes képpé, mindezt az idő függvényében. Pedig a jelenben állunk és a kép nem mozog. Mi mozgunk a képen.

http://c24603.r3.cf1.rackcdn.com/wp-content/uploads/2010/04/iStock_000005895472XSmall.jpg

Seung Shan szerint „egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az igaz út van, az igazság van és a helyes élet van, és a pillanatban nincs semmi. Így ha eléred a pillanatot, közvetlenül elérsz mindent.”

Talán igaza van.

Apokalipszisi halál

http://www.dunatv.hu/data/cms679098/buddha_szegyenebe_fordul_04.jpg


Az évezredek, évszázadok számtalan kijelentéseket tettek, melyek meghatározták az emberi korszakok elejét és végét. Mint minden ember születése pillanatában együtt hordozza magában az elmúlást is. A nagy kerékfutás elkezdődik, minél jobban élni az életben, jelen lenni a hétköznapokban, hogy a tökéletesnek hit illúzió segítségével elfelejtkezzünk végső célunkról, amiért is világra jöttünk, a halálról.

De a vég elmondhatatlan.

De azért próbáljuk meg. Minden sejtünk magában hordozza a kinyilatkoztatás ígéretét, az örök körforgást, mely lezár és újra kinyit. A Biblia számtalan helyen említi, éberen tartva a híveit, hogy az idő közel. De nem az idő van közel, hanem mi, az emberek. Az ószövetségi Bölcsességek szerint a halált nem Isten alkotta, mert nem leli örömét az élők pusztulásában. Ez igaz lehet. Ne siettessük saját végünket, de ha közel az idő méltósággal zárjuk le önön illúziónk. Ez az igazi hatalom, mely nem tanulható, de bármelyik pillanatban átélhető, ha a sors úgy hozza.

Egy ember az élete során is számtalan halált él meg, de mindig ott van az újrakezdés ígérete, a tiszta lap, mikor fel kell állnunk önmagunk porából és újra elkezdeni a vesszőfutást. Emlékezve a múltra, élni a jelenben és hódolni a jövőnek.

Mert az idő közel....

2011. február 9., szerda

Az öngyilkos világfolyamat

Nem a valóságot tárják fel, hanem egy elkészített művet, amely befolyásol, vagy valótlant állít.
Már nem úgy és nem azt ábrázolja a mondanivaló, mint régen. Elveszett a jelentés, és újat szőttek köré.

Csak egy kis megjegyzés...

http://www.kuthumadierks.com/articoli/ries/immagini/Kronos.jpg

2011. január 27., csütörtök

Konfliktusok nélkül

Megtekintve az Itt vagyok című magyar filmet

A film egy cselekményben kezdődött el rögtön a közepébe vágva, ami a főszereplő vándorlásával folytatódott tovább.
Sokan azért nem szerethetik az alkotást, mert első látásra összefüggéstelenül beszélő, hippi hajléktalan konfliktusmentes életébe ad bepillantást, ami sokakat nem érint, vagy nem érthetik. De akinek van egy kis elképzelése az időtlenségről és az egymás után történő események tartalmában lévő éles kontrasztos váltásáról, az nagyon megkedvelheti ezt a kis mozit. A szereplő sosem került konfliktusba, mert minden leperget róla, kívül helyeződött a szokásos emberek közti kölcsönhatásos kapcsolatokon.

http://www.raindance.co.uk/site/picture/upload/image/18thRDFF/features/Here_I_Am.png

A filmeseknek bejöhet a vágás, a kameramozgás, fekete-fehér hangulat és kellemes kísérő zene.
Ezt a művet akár egy narkósról is készíthették volna, mert mondanivalója független volt az átlagos ember világlátásától és gondolatvilágától.
A zene és a videó anyag teljesen passzolt a hangulathoz, érzelmi hullámzást vált ki minden olyan nézőből, aki egy picit is közvetlenebbül gondolkodik.
Összességében a hangulat irracionális voltát teljesen racionálisan adta vissza, olyan volt mintha egy dokumentumfilmet néztem volna.