Illúzió, avagy sose az, aki és ami...

Olykor bele lehet futni a hamis dolgokba, akarva akaratlanul csupán csak érzéseinkre hagyatkozva. Nem vesszük észre se magunkat, se a másikat, se a környezet jeleit, csak mikor már késő.

Az önbecsapás persze sokszor dühítőbb tud lenni, mint a leleplezett hazugság. Ám felszabadító is tud lenni, olyan ez mint amikor megtör egy varázslat, vagy egy átmulatott éjszaka után kitisztul a fej és beáll az érzékelés az átlagos kerékvágásba.

Persze, nem szabad paranoiásnak lenni, de jól kell meg szűrni a kapott információkat. Ami bemegy a szemen, annak ki is kell jönnie.

Az évek múltával egyre kevesebb kígyó tud melegedni azon a bizonyos keblen, ha nyitott az ember és úrrá tud lenni a szeretet érzésen. A szeretet sok esetben káros is lehet, mert vakká tesz, mint a szerelem emberek, vagy dolgok iránt. Az elfogadás csak egy bizonyos szintig lehetséges, és ahhoz valamilyenfajta kölcsönös tisztelet is szükséges.

Hogy egy példával éljek. Éjjel álmomban két házat láttam. Ugyanúgy néztek ki kívülről, a szerkezetük is ugyanaz volt, de berendezésileg teljesen eltért a kettő. Más hangulatot árasztottak. Az egyik olyan volt, ahova szeretőt, vagy kalandot visz az ember, a másik meghitt volt, családias, átlagos. Ugyanúgy két személyiség lakik az emberben is. Minden ember egy ház és nem mindegy mivel rendezi be. Egy-egy tárgy, esemény vagyis információ egy egészen más érzetet kölcsönöz aztán az illetőről.

Ezek általában gyakori illúziók. Találkozik ezzel az ember olykor olykor. Magamra is aggattam berendezéseket, másokra is. Csak nem mindegy, hogy a konyhában található mikróban pattogatott kukoricát készítenek, vagy kóbor macskán tesztelik a hullámokat.

Ám, hogy én valamitől megszabadultam, a jövőben arra fog sarkallni, hogy másoknak is erősítsem az érzékelését. Az őszinteség sose gyengeség, és sose bűn, akármennyire is próbálják ezt beállítani.

http://1-ps.googleusercontent.com/x/www.stuckincustoms.com/stuckincustoms.smugmug.com/Portfolio-The-Best/your-favorites/i-8qLWMJf/0/900x666/900x666xthe-giant-rubber-ducky-Australia-900x666.jpg.pagespeed.ic.c4n409d9cA.jpg

A hatalmas kacsa sokszor ott lebeg az orra előtt mindenkinek, csak nem tűnik fel. Legyen szó bármiről, akár az egész világról.

Peace.

Összeesküvésekről, titkokról

A világhálón számtalan helyen találni, lelni, olvasni összeesküvés elméleteket, amelyek lényegében titkosak lennének. Ennek most nagy keletje van, szinte versenyeznek egymással a kiszivárogtatók dezinformálva, elrejtve a lényeget, ami valószínűleg az igazi rejtély. Mert mindenki arra vágyik, hogy feltűnjön a nagy titok, napfényre kerüljön az igazság. De ami megvan kicsiben, megvan nagyban is.

Minden ember szembesül az életben kisebb-nagyobb titkokkal. Valaki megoszt valamit, hogy azt a terhet ne egyedül kelljen viselnie, vagy valami kényszeríti hogy számoljon be róla, más elől viszont titkolja, mert nem érzi ott biztonságban az elrejtett információt, vagy úgy érzi annál teljesen felhígul, elmúlik a rejtély értelme.

„Munkám” során én is sok titokkal találkoztam. A kínos helyzeteket teremtő titkoktól kezdve a pusztító, tornádó titkokig. Teljesen mindegy mit tartalmaz, milyen infót, mindez hatalom. Minden erőnek számít, amiből valahol sok van. Ezért a sok felgyűlt talány, sok hatalmat ad. Mondhatni mindennek ez a szent misztériuma. Ahogy egy mexikói varázsló mondotta, aki titkolja kilétét, szokásait, dolgait azon nem vesznek erőt, mert nincs rajta semmi fogható, szabad marad.

http://m.cdn.blog.hu/ma/manzardcafe/image/2%200%201%201/December/A%20SodaStream/csitt.jpg

Ha más szemszögből nézem az egészet, kompletten kizárásos alapon működik. Vagy tíz ember zár ki egy embert, vagy egy ember zár ki tízet.....Sokszor van ez, igazi intrikai háló épülhet még egy egyszerű társaságba is, csoportosulásba, mert titkok mindig születnek és mindig van helyük. Mondhatni kitölti a rendelkezésre álló teret, de ha azt meghaladja robban minden.

Persze, szokták mondani a bizalom mindennek az alapja, de a bizalom többnyire vicc, inkább szövetségnek hívom. Szövetséget kötök, hogy érvényesüljön az információ és cserélődjön a tudás. Fegyvert adok a másiknak, hogy védekezzen, vagy támadjon. Nem minden fekete és fehér, meg ennyire végletes és egyszerű, de nem ér elfelejteni, hogy valaha voltunk egysejtűek is, Darwin szerint mindenképp.

Sokan valaminek a felfedéséért elmennek a legmesszebbre is, rejtélyt cserélnek, kiszivárogtatnak. A kis kő, elvonja figyelmet a még nagyobb kőről, ami csak akkor tűnik fel, ha vészesen, egyre gyorsuló sebességgel csapódik bele az ember arcába.

A legfurfangosabb titok persze az, amik kiderül és csak azt mondják rá rosszindulatú pletyka csupán. Egy apró hazugság is semmisé teheti, elvonhatja róla a figyelmet, míg annak hatása tart tovább, mint ha mi sem történt volna.

Természetesen ez a cikk most „csak úgy” eszembe jutott, élő szereplők nem sérültek az írásom során és az állatokat se érte csorba. Titkaim meg nekem is vannak....

Száll a kakukk a fészkére

Ahogy indián barátom mondaná, most már nem érhet minket baj. Szabadok vagyunk, mert képesek vagyunk magunkat megszabadítani.

Újra erőssé válhatunk, társadalom, civilizáció és és jelenlegi elfogadott erkölcsi norma nem nyomhat el minket. Kakukkok vagyunk, tökéletes álcázó mesterek, akik egyensúlyban élnek az őt körülvevőkkel. Elszabadult pillanatainkban kilökjük az átlagost, a normálist, a szürkét a fészkéből, hogy hely maradjon nekünk, hogy anyánk csak minket tápláljon.

Elfelejtkezünk arról, miért vagyunk itt. Nem azért, hogy túléljük, nem azért hogy mi legyünk az elsők. Nem az ösztöneinknek élünk, nem az ételért és italért vagyunk, nem a ház, a vagyon és a család ideája határoz meg minket. Mi kakukkok vagyunk, egy olyan fészekben, melyet közegnek hívunk. De nem a közeg tesz minket azzá , akik vagyunk, hanem a madár mivoltunk. Nem hihetjük azt, hogy azért vagyunk azok  ami, mert mások már megcselekedték helyettünk. Nem betanult és ösztönös viselkedés vagyunk. Embermadarak vagyunk. Szárnyakkal, szívvel, ésszel melyet a lélek fog össze.

http://www.filmtett.ro/uploads/Filmkepek/milos-forman-szall-a-kakukk-feszkere-2.jpg

Az ember gyakran nyomja el szellemét. Sokukat végleges lobotómia ér élete során. Üres vázak maradnak, akiket csupán az ápoló kísér, egy másik elnyomott fehér köpenyben, vagy zöldben. Várják a postát, a számlát, a Való Világot, a közeg visszajelzését, az anyjuk törődését.

De nem kapnak semmit, csak gyógyszert, fényt, színeket, érzelmi kavalkádot, antik tudást, hazugságot.

A médiatörvény már rég hatályban van

„A hazugságra építő manipuláció lehetőségei egyenes arányban nőnek az információkra egyre inkább építő társadalmak fejlődésével”.

A társadalmakat már csupán nem az anyagi javak, a pénz, vagy az ember tartja össze. A legfontosabb szerepe az információnak van, mert a tudás hatalom, a hatalom pedig tudás.

http://farm2.static.flickr.com/1140/886741172_24390fb7b1.jpg

Ahogy egy tóba dobott kavics hullámzásra gerjeszti a vizet, az információ is így működik annak közegében. Minél nagyobb a vízbe dobott kő, annál nagyobb felületen terjed ki a hatása. Manipulálódik és ehhez csupán egy apró mozdulat kell.

Láthatjuk ma is, hogy mily módon képes meghatározni az ember felfogását, vagy hozzáállását bármihez, ha bizonyos képet kap a környezetéről. Ez akkor veszélyes ha nem gondolkozik el a látottakon, hallottakon hanem rögtön a külső felülettől, ingerektől, emberektől kapott visszajelzést fogadja el és építi bele saját kis életébe. Ezt a társadalom atyák hamar felismerték és egy bizonyos réteg rájött, hogy akár építhetnék tudatosan is a társadalmat, mert az a fajta kiszámíthatósági modell amit kezdetben megalkottak hatékony mederbe tudta terelni az egyének gondolatvilágát. A fogaskerék mozgott, nem volt hiányzó alkatrész.

Ma is egy hatékony manipuláció áldozatai vagyunk, a társadalmakat, nemzeteket sorozatosan sokkolják a hamis, vagy túlzó adatokkal. Most azt akarják velünk elhitetni, hogy válság van, globális felmelegedés, világvége. Természetesen ezen információk miatt a bankok, kereskedők, országvezetők, egyházi vezetők, közemberek is oly módon reagálnak, mely ezt a téves elképzelést generálja, egészen addig míg ténylegesen be nem következik.

Ezért elfogadom azt, hogy a manipuláció hat a társadalmi fejlődésre, mást nem is tehetek.

Szellemi leépülés az országban

Ahogy az lenni szokott, az olvasással mindig problémák vannak, főleg kis hazánkban Magyarországon. Ezen cseppet sem csodálkozom, hiszen az alapvető kommunikációs formák is nehézséget okoznak egyes embereknek, nem beszélve az ország vezetőiről, akik egy nyolc általánost végzett, bűnöző életmódot folytató, jogi személy mentalitása alapján harácsolják és farigcsálják szét az országot.

A hazai sajtó helyzete veszélyben van, nem sajnálom őket, függetlenül attól hogy milyen adóterheket rótt ki rájuk az állam, az elbutulásról ők is tehetnek. Nem közvetlen a sajtó, hanem közvetetten a média. Kevés pénzből is lehetne jó és minőségi újságokat kiadni, kulturális, és erkölcsi nívóra emelni a lakosságot, ezáltal jobb életkedvre buzdítva, hatékonnyá tenni a társadalom közérzetét és anyagi termelését. De minek, panaszkodni könnyebb. A sajtó a szabadságharc idején győzedelmeskedett, majd ugyanolyan ütemben pusztult is el. Elődeink már akkor felismerték, hogy a sajtónak képesnek kell lennie nyomást gyakorolni az ország vezetésre, egyfajta társadalmi szócsőként. De a jelenlegi média nem teszi, inkább asszisztál, jobb esetben hezitál.

Nagy gond, hogy emberek nem tudnak olvasni, és írni. A sajtó se. Valószínűleg a közvélemény kutató cégek dolgozói is szenvednek ettől a problémától, emiatt adhatnak meg valószínűleg folyamatosan hamis adatokat, ezáltal is befolyásolva a gazdasági szervezeteket, ami tudjuk mivel jár. Belterjes korrupcióval, kétes lobbizásokkal.

A Magyar Lapkiadók Egyesülete által közölt szomorú tények, nem tények, hanem vallomások. A cikkben közölt dolgok, adatok mind azt bizonyítják hogy a médiumok egyfajta impotens magatartása miatt jutott az újságírás oda, ahova.

A kevés olvasó nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs igény az olvasásra . Legalább a mennyiség, nem megy a minőség rovására. Az internet miatt, nagyon sok ember képes órákat átböngészve olvasni a világháló előtt, ami azért nem elhanyagolható tény, egyszerűen csak más platformot kell választani terjesztésre (pl e-book olvasók, internet táblák).

Zárásként megjegyezném, hogy nem néztem utána hogy mennyiben változtak meg a bázisadatok, valószínűleg még jobban romlott a helyzet a közvélemény kutatások szerint. A statisztika sose lesz képes tükrözni az egyént, magát az embert. Hogyan tudhatnák fölmérni azt , mire is van igénye igazából bárkinek is, mikor a piac befolyásolja az igényeket, és nem fordítva. Engem még sose kérdeztek meg William Blakeről.