2012. június 6., szerda

Összeesküvésekről, titkokról


A világhálón számtalan helyen találni, lelni, olvasni összeesküvés elméleteket, amelyek lényegében titkosak lennének. Ennek most nagy keletje van, szinte versenyeznek egymással a kiszivárogtatók dezinformálva, elrejtve a lényeget, ami valószínűleg az igazi rejtély. Mert mindenki arra vágyik, hogy feltűnjön a nagy titok, napfényre kerüljön az igazság. De ami megvan kicsiben, megvan nagyban is.

Minden ember szembesül az életben kisebb-nagyobb titkokkal. Valaki megoszt valamit, hogy azt a terhet ne egyedül kelljen viselnie, vagy valami kényszeríti hogy számoljon be róla, más elől viszont titkolja, mert nem érzi ott biztonságban az elrejtett információt, vagy úgy érzi annál teljesen felhígul, elmúlik a rejtély értelme.

„Munkám” során én is sok titokkal találkoztam. A kínos helyzeteket teremtő titkoktól kezdve a pusztító, tornádó titkokig. Teljesen mindegy mit tartalmaz, milyen infót, mindez hatalom. Minden erőnek számít, amiből valahol sok van. Ezért a sok felgyűlt talány, sok hatalmat ad. Mondhatni mindennek ez a szent misztériuma. Ahogy egy mexikói varázsló mondotta, aki titkolja kilétét, szokásait, dolgait azon nem vesznek erőt, mert nincs rajta semmi fogható, szabad marad.
http://m.cdn.blog.hu/ma/manzardcafe/image/2%200%201%201/December/A%20SodaStream/csitt.jpg

Ha más szemszögből nézem az egészet, kompletten kizárásos alapon működik. Vagy tíz ember zár ki egy embert, vagy egy ember zár ki tízet.....Sokszor van ez, igazi intrikai háló épülhet még egy egyszerű társaságba is, csoportosulásba, mert titkok mindig születnek és mindig van helyük. Mondhatni kitölti a rendelkezésre álló teret, de ha azt meghaladja robban minden.

Persze, szokták mondani a bizalom mindennek az alapja, de a bizalom többnyire vicc, inkább szövetségnek hívom. Szövetséget kötök, hogy érvényesüljön az információ és cserélődjön a tudás. Fegyvert adok a másiknak, hogy védekezzen, vagy támadjon. Nem minden fekete és fehér, meg ennyire végletes és egyszerű, de nem ér elfelejteni, hogy valaha voltunk egysejtűek is, Darwin szerint mindenképp.

Sokan valaminek a felfedéséért elmennek a legmesszebbre is, rejtélyt cserélnek, kiszivárogtatnak. A kis kő, elvonja figyelmet a még nagyobb kőről, ami csak akkor tűnik fel, ha vészesen, egyre gyorsuló sebességgel csapódik bele az ember arcába.

A legfurfangosabb titok persze az, amik kiderül és csak azt mondják rá rosszindulatú pletyka csupán. Egy apró hazugság is semmisé teheti, elvonhatja róla a figyelmet, míg annak hatása tart tovább, mint ha mi sem történt volna.

Természetesen ez a cikk most „csak úgy” eszembe jutott, élő szereplők nem sérültek az írásom során és az állatokat se érte csorba. Titkaim meg nekem is vannak....

1 megjegyzés:

  1. Ezt még hozzáfűzném a varázslós részhez:

    „A személyes történet eltörlése” A Castaneda életét övező rejtélyek annak eredményeképp jöttek létre, hogy sikerrel ültette át a gyakorlatba tanításai egyik aspektusát, „a személyes történet eltörlését”.

    „– El kell tüntetned a múltadat.
    – Hogyan? – kérdeztem.
    – Kezdd egyszerű dolgokkal, például ne áruld el, hogy valójában mit csinálsz! Aztán el kell távolodnod mindenkitől, aki jól ismer. Így ködöt teremthetsz magad körül.
    – De hát ez képtelenség! – tiltakoztam. – Miért ne tudják meg az emberek, hogy ki vagyok? Mi abban a rossz?
    – Az benne a rossz, hogy amint megismernek, a szokásos tulajdonságaidat várják el tőled, és attól kezdve nem tudsz szabadulni gondolataik szorításától. Ami engem illet, én az ismeretlenség teljes szabadságát szeretem. Senki, de senki nem ismer olyan tökéletes bizonyossággal, amilyennel például téged.
    – De ez hazugság volna.
    – Engem nem foglalkoztat, hogy mi hazugság, és mi igazság – válaszolta szigorúan. – A hazugság csak akkor hazugság, ha van múltunk.”

    http://hu.wikipedia.org/wiki/Carlos_Castaneda

    VálaszTörlés