A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jézus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jézus. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 20., vasárnap

Odin és a Világfa, az ember beavatása


Bevallom, mióta érdeklődöm a vallásfilozófia iránt, körülbelül azóta vonz a vérkultusz is, amely végigkíséri az egész emberi történelmet. A szenvedés általi beavatódásnak igazán nagy hagyománya van és volt. Teljesen reális elképzelés, hiszen az ember sosem kényelemből változtat meg dolgokat, avagy figyel jobban önmagára és a világ fele, hanem inkább nagy testi és lelki katarzisok közepette döbben rá önön esendőségére és ekkor lépnek fel az új igények is. Legyen szó bármiről.

Odint mindenki ismeri, vagy hallott már róla.. A skandináv mitológia főistene, az Ász istenek atyja. Harcos isten, aki a káoszból született és ennek megfelelően elég durva áldozati rítussal tisztelték személyét.

Oly módon áldoztak neki, ahogy önmaga is feláldozta magát, önmagáért. Ő volt az az isten, aki kilenc napon, és kilenc éjjelen át lógott a Világfán étlen-szomjan, miközben egy lándzsa szúródott át az oldalán. Magának a Fának, a hagyományok szerint több része van, többfajta világot kapcsol össze. Odin ezeket a helyeket járta végig haláltusája közepette és ekkor kapta azokat a beavatásokat, mely által megtanult kilenc nevet, kilenc rúnát és huszonkilenc varázslatot.

Később a skandináv népek előszeretettel áldoztak hasonló módon a Mindenek Atyjának. Kilenc állatot kötöztek fára egy gyümölcsösben, testüket átdöfve. Ezen állatok közül az egyik egy ember volt, aki önként vállalta a szerepet. Természetesen nem élte túl.

A Világfának van egy egyszerűbb hármas felosztása is. Az alsó rész, a mélységet képviseli, a mindent elborító káoszt, a legmélyebb tudattalant, az alvilágot. A középső rész a mi világunk, ebbe volt belekötve az Ász isten is. A felső világ az éber tudat állapota, ahol gondolat és emlékezet már nem játszik szerepet, mert ezek elvesztéséért cserébe kapja az ember azokat az adományokat, mely azzá teszi őt, ami. Nem befolyásolja őt már semmi, mert kilenc nap, és kilenc éjszaka elteltével egy mindent elvesztett, és mindent megnyert isten száll le a Fáról.
http://reasonforliberty.com/wp-content/uploads/2008/06/hugin-munin2.jpg

A lándzsának fontos szerepe van, ez közvetíti a vért, az alsó világokba. A folyamatos vérveszteség sötétséget hoz, melyben megjelennek a múlt vádló hangjai és új állásfoglalásra készteti az embert. Lényegében egy mesterségesen gerjesztett depresszióról van szó.
Maga a vér táplálja is az alsó világ lényeit, a szimbólumokat, akik az abból nyert emberi szenvedélyből merítik azt az energiát, mely által folyamatosan támadni képesek az áldozó elméjét.

Érdekes párhuzamot lehet felfedezni Odin Világfa kalandja és Jézus keresztre feszítése között is. Mikor Krisztust átdöfték a lándzsával víz, és vér folyt ki az oldalából. Ez volt az a pillanat, amikor eltűnt az emberi része és ez volt, mely felkészítette őt a Feltámadásra.

A szenvedés tehát nem olyan rossz dolog.

„Nem a zuhanástól félek... attól félek, amikor vége.” Gaiman

2012. június 2., szombat

Énok és Illés, a visszatérők


"Énok kétséget kizárva felragadtatott, és Illés szintén. Egyikük sem látott halált, hanem haláluk minden bizonnyal késleltetve van. Mindketten fenntartatnak a halál elszenvedésére, hogy majd a vérükkel olthassák ki az Antikrisztus erejét."

Tetulliánis Kr. u 210.

Mai bejegyzésemben a két prófétáról szeretnék megemlékezni, akik már a régi korok mitológiájában is bizonyították rátermettségüket, és a jóslatok szerint a jelenkor embere is számíthat hathatós segítségükre a megnyomorított és teljesen kizsákmányolt Föld nevű bolygón.

Illés próféta a legnagyobb ószövetségi alak volt a hagyományok szerint, előszítette Jézus eljövetelét, illetve az ő lelkének hatalmával keresztelte meg Szent János az Istenembert, Jézust. Szerepe hangsúlyos volt, mert egy olyan korszakban és területen élt, amely Baál démon kultuszát részesítette előnyben. Nem volt ritka ez idő alatt az emberáldozat sem, az egyéb kicsapongásokról nem is beszélve. A hagyomány megemlékezik arról is, hogy próféta létének ellenére, sokszor megfáradt, kimerült és depresszióra hajlamos tulajdonságokkal bírt. Belefáradt az Úrnak tett szolgálatba és sokszor zúgolódott munkájának értelmetlensége miatt. Ez mondjuk nem meglepő, hisz hazájában állandó életveszélyes fenyegetések közepette működött. Ezért is vonult el Bersebába, ahol kiöntötte Istennek a lelkét, saját halálát kívánva, de az biztatta tovább, erőt adva neki. Továbbá Illés kétszer is találkozott egy angyallal, aki táplálta őt küldetése előtt, s segítette útmutatásával 40 napos útján során a Hórebig. Élete során számtalan krisztusi csodát tett az ételszaporítástól kezdve a halottak feltámasztásáig. Testi halált nem halt, tüzes szekér, forgó szél vitte fel az égbe.
http://i.telegraph.co.uk/multimedia/archive/02192/paris-by-night_2192573k.jpg

Énok prófétáról már írtam korábbi bejegyzéseimben is. A vízözön előtt élt, nagy szerepe volt abban, hogy tolmácsolja az utókornak az angyali letaszítást, az első bűnbeesést, mely által a szellem az anyagba hullott. Lényegében a mai világ megszületését írja le és annak okait, uyanúgy elbeszélve, ami más őshagyományokban is előfordul. Hasonlóan Illéshez, ő se halt testi halált, hanem közvetlenül az égbe emelkedett, egyes legendák szerint Isten angyallá tette, ami azóta se történt meg, azóta se részesült ilyen kegyben az ember.

"Abban a hétben, a két próféta, Énok és Illés felét veszik a hétnek. Mert prédikálni fognak 1260 napon keresztül, zsákruhát viselve, hirdetve a megtérést az embereknek és minden nemzetnek..."

Hippolitusz Kr. u 200

A Jelenések könyve beszél a két tanúról, akik felfedik az Antikrisztus álarcát és harcba bocsátkoznak azzal, azaz színre lépnek ellene szemtől szemben. A két tanú Illés és Énok lesz, akik csapásokat és jeleket hoznak az utolsó időkben, megnyitva ezáltal a Jelenések világát. Amíg munkájuk tart sebezhetetlenek, ha valaki mégis ellenük tesz ártalmakban pusztul el egyes evangéliumok szerint. Munkájuk során 1260 napon keresztül prédikálnak a lehető legpuritánabb viszonyok között. Ám a fenevad elpusztítja őket munkásságuk miatt, s holttestüket egy nagyváros utcájára dobja, közszemlére téve. Az emberiség ünnepel, hiszen a csapások miatt azt hiszik, ők a rossz oldalt képviselik. De három nap után feltámadnak és az egekig emelkednek, ekkor nagy katasztrófák történnek a beszámolok szerint. Ezután az írások valamiféle átváltozásról írnak, Énok és Illés megszabadul anyagi testétől s úgy száll szembe az Antikrisztussal és azok csatlósaival, többek között a Hamis Prófétával, természetesen immáron sikerrel.

Természetesen sok minden más is lesz a mitológia szerint, most csak a két tanú szerepéről kívántam szót ejteni, amit már írásom elején is közöltem.

Szép szombatot.

2011. április 23., szombat

Boldog Húsvéti Ünnepeket !

Mindenkinek Boldog Húsvéti Ünnepeket kíván a vasslajosblogja.

Ne feledkezzünk meg azonban, hogy ez a termékenység ünnepe, mely az újrakezdés és az új élet eljövetelét hirdeti....

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie9wws8VJ44JwOmLn06L50alHoXl5NM3fF4R-AMHmgSBHdziffpM_FJXVCX7aSp9KQi8Xp_gjangtgBZZMA2He-P3NEek5CVUOlsCkSLqzhzShIplki-LqlRzz8rmdNaGL0Fuqq4J9/s1600/Christ+of+St+John+of+the+Cross+-+1951+-+Dali.jpg