Facebook, a virtuális asztrál sík

Az asztrál sík egyfajta átmeneti állapot a halál és az új élet földi élet, avagy a magasabb régiók, másabb világok között. De párhuzamos szellemi világként is felfogható, mely hat a mindennapjainkra és mindennapjaink is hatnak arra. Többnyire álom élmény alatt lehet néha-néha bepillantást nyerni az ott történő dolgokba, vagy megtapasztalni a hely fizikáját. A tibetiek szerint az álomvilág és az asztrál ugyanazon hely, csak a tudatos álmodók, asztrál utazók tudják jobban megtapasztalni az átlagfelhasználókhoz képest. Tehát a valóság síkok közti átjárás módja, születés és halál.

Többfajta része van, ami hasonlatos a hagyma rétegeihez. Minden héjhoz új, magasabb minőség és tudatosság párosul. Ennek köszönhető, hogy vagy fel, vagy lent ragad egy ideig lakója, vagy indul útjára az új földi életébe, köszönhetően érzéki vágyakozásának, mely az ott átélt erotikus gondolatformák „táncának” ösztönösen hívó eseménye okán történik meg. Ennyit nagyjából az asztrál világról.

Az asztrál beszippantja az embert. Többnyire tudattalanul kóborol, de a szerencsések, vagy az ott ragadók tudatosan teremtik meg a környezetüket. Valóban hasonlatos az álmokhoz, minden a személyből indul ki, saját gondolatai teremtik meg a feltételeket, amik visszahatnak kölcsön hatásszerűen.

A facebook, nagyon hasonlatos az asztrál világhoz. Lények élnek benne s cselekednek. Vagy haladva a birkaszellemmel, vagy tudatuk burkába zárva nyomják önmagukból ki érzés és gondolat energiájukat. Kitárulkoznak, vagy önmagukba fordulnak.

Fontos a visszajelzés, az azonnali hatás a virtuális világban is. Amit útjára bocsátunk, azt azért tesszük, hogy rögtön reakcióba lépjen valakivel, a környezettel. Ezt a vevő általában like, vagy hozzászólás formájában jutalmazza.

Folyamatosan megosztjuk érzéseinket. Saját gondolataink, már nem is a mienk, hanem felvesszük a másikét. Az erősebb nyer, a virtuális farkastörvény okán.

A legnagyobb veszély, az asztrálban és a virtben a káprázatba való elmerülés. Ragaszkodunk valamilyen vezérgondolatunkhoz, hamis dolgokat adunk ki magunkból, folyamatosan magunkra akarjuk hívni a figyelmet. Ez olyan, mint a lengedező falevél effektus, félünk az ágtól való elszakadástól, mert azt hisszük ezáltal a világból is kilökődünk.

Nem véletlen az a lehetőség se, hogy változtathatjuk kinézetünket profilképek formájában. Az álom síkon is bármilyen formát fel tudunk venni, saját szánk íze szerint. De a lényeg, a mag ott is megmarad, csak rossz esetben elkallódik.

Többfajta minőségű ember van jelen a facebookon, de ebből mindegyik minőség önmagát sztárolja.

Egyediségre törekednek, de ugyanazokat a dolgokat osztják meg többnyire. Sokszor ugyanaz a fájdalom és szenvedés jön le. Gondolok például a notórius panaszkodókra. Aki folyamatosan önmaga szerencsétlenségét fejezi ki, az a földi világban is azzá válik. Nem veszik komolyan őt. Beleolvad a nagy egészbe.

A másik egyedi dolog a virtuális szerelem. Ettől is szenvednek sokan. Megjelenik valamilyen érzés az emberben, és megjelenik a pozitív visszajelzés is, de mit sem ér. Mű az egész, ha nem tudják átültetni a valóságba. Megfoghatatlanul nem valós. Legjobb esetben is magába szerelmes az ember.

http://www.trinityp3.com/wp-content/uploads/2012/11/Facebook_like_dislike.jpg

A virtben is testetlen lények vagyunk, ahol a főszerep mindig az Énben nyugszik. Ami annyira el van telve saját nyomorúságával, hogy a többieket észre se veszi, a lakók tudomást sem vesznek a másikról, csak azt hiszik. Magányosan vándorolnak és feldolgozhatatlan fájdalmukat az időtlen, tér nélküli világ csak állandósítja. Igen, mert a virt is időtlen és tér nélküli.

Mindamellett lehetőség van az új ismerősök szerzésére. Hurrá. Erre minden dimenzióban lehetőség van, s a sok-sok találkozás miatt, már rég bejelöltük egymást. A bökésekről nem beszélve.

Mostanság tehát az ember három világot tapasztal egyszerre és éli ott életét. A virt, az asztrál és a földi világot.

Hamis dolgokat képzelgünk, s meglepődünk ha csalódunk saját képzeletünkben. Egy olyan világban élünk, nap, mint nap, ahol a hamisság rombol inkább, mintsem épít. Ez az asztrálban is a legalsó szint, úgy hívják, asztrál pokol. De hívhatjuk Seolnak is, ami sehol sincs, mégis bezárja az élőket, míg el nem nyerik szabadulásukat az illúziók tudatos alakításával, vagy azok eltörlésével.

Ám azt sokan elfelejtik, hogy van egy másik opció is a folyamatos ki és bejelentkezések világában, ez pedig az a szemlélet, hogy mindhárom világ egy játszótér, ahol akár jól is érezheti magát az ember. Ahol a profil örül, tud uralkodni az érzésein, és ha bele is feledkezik a játékba, van egy belső hang, ami azt mondja: most már ideje kijönni a homokozóból.