A betolakodó fekete alak

Mindennek megvan a káros hatása. Bizonyos dolgok túlzásba vétele általában kiütközik az emberen, vagy mentálisan, vagy fizikailag. Ezt nem is vitatom. Ezért is szokták mondani a méreg kis mértékben orvosság, míg az orvosság nagy mértékben elősegíti az elmúlást.

De, hogy a lényegre térjek, kicsit nehéz éjjelem volt. Semmi extrát nem csináltam mostanság, maximum beteg filmeket néztem és csak a szokásos tróger emberek által rám sugárzott tróger gondolatok halvány szellője csókolgatta csupasz agybarázdáimat. Tehát a szokásos és semmi kivédhetetlen esemény nem borzolta kedélyemet.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc1/1044079_600102716688895_1494728714_n.jpg

Álmodtam az éjszaka, lényegtelen mit, de történetről történetre jártam. Ezt csinálja az átlagos álomutazó minden éjjel, kivéve az éjjeli műszakosokat, mert ők nappal. Szóval, egy idő után kezdett összeállni a képek sorozata a sokadik sztori után és az elmém kiszúrt egy fekete árnyat, aki figyelt és követett végig. Teljesen sötéten ködös alak, hosszú sötét hajjal, arccal és villogó szemekkel. Mondtam magamban, ez király, már úgyis régen volt mumusom.

Utolsó álomkép, valamilyen csarnokban voltam, amikor odajött elém ez a lény. Aztán felébredtem és megjelent a szobám. Erre ott állt az ágyam mellett hajnali ötkor. Tudom, mert megnéztem rá nem sokkal az időt. Nem kicsit ijedtem meg, lehet még félig a másik világban voltam és a lenyomata valahogy a szemembe maradt, de idegességemben felé rúgtam és eltűnt.

Azon agyaltam, ez vagy szellem volt, vagy összemosódott megint minden és eltűntek a határok. Mindenesetre körülnéztem a házban, vettem magamhoz folyadékot bőven és visszafeküdtem. Már nem jelent meg újra.

Szóval, nem igazán akarok belemenni az álomfejtős részébe, de nyilvánvaló, hogy ha álmodtam, akkor az a fekete lény én voltam és magamat paráztattam. A tudatalattim valami gonosz kis, azaz nagy ijesztő szelete küzdelemre hívott.

Már rég volt ilyen, utoljára ilyet egy különös házban tapasztaltam. A Viharsaroktól nem messze....

Tarot analógiák: A Mágus

A mostani kártyavetés során is feltettem egy kérdést. Kíváncsiságom arra irányult, vajon sikerült-e mozgásba lendítenem egy hatást, átadtam-e egy okot. Nos, úgy tűnik igen, mert a Mágus lap jött ki.

Ez egy aktív lap, tele teremtő energiával, a Nagy Arkánum bevezetője, így azt is szimbolizálja, hogy minden belőle indul ki. Ő maga a mágia, a gondolattal, szóval és cselekedettel létrejövő energia.

Ha nagyon nemesen és tiszta szívvel akarom kezelni a Mágust (ami jelenleg nem igazán megy), akkor azt látjuk, hogy ereje fokozott tudatosságot és éberséget ad, miközben harmóniában áll a tudat és tudatalatti. Hatalmi célok nélkül, bölcsességgel és spontán teremt, a tapasztalatok vezetik a jó irányba használóját. A Merkúr a bolygója, mely a kommunikációt segíti. Erre szükség is van, ez képezi a hidat a célig.

Ez eddig mind szép és jó, de egy igazi mágus sosem jár a bölcsek útján. Az igazi indító ok, mikor valaki erre az ösvényre lép, az sose a megvilágosodás ( amit, mint szót is nagyon utálok, elcsépelt az egész). Egy igazi mágus az hatást akar elérni, mert vágyakozik valami iránt. Lehet bármiből katalizátor: hatalom, siker, pénz....szerelem. Ezen dolgok elérése okán semmitől se riad vissza, akár az alvilágba is alászáll, paktumot köt, eladja a lelkét. Ezért is mondják azt, amit nem győzök hangsúlyozni, hogy aki hisz Istenben, az nem mágiázik, nem alkot, nem kreatív, hanem beletörődő és az Úrra bízza sorsát. Ez elég sarkalatos, de nagyjából erről van szó. Én nekem vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogy hiszek-e és maradéktalanul rámerem-e bízni magam a sorsra, abban a tudatban élve, hogy a fent lévő Öreg Isten tudja mi a jó nekem és bizonyos dolgokat azért nem ad meg, mert az káros lenne, káros ajándék.

http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc1/400705_154837794689687_769784360_n.jpg

De szerencsére vannak kiskapuk. Szabad akarat és kíváncsiság. S így lép a képbe a Mágus. Az áldott és üldözött ember. Aki, ha nem vigyáz, a sötét erők útjára lép, azaz sötét dolgokat művel. Túllép a társadalmi kereteken, az erkölcsön. Rengeteg ilyen van, emberként is, akik végül bekattannak, elzárják őket és kivégzik, avagy maguk végeznek önmagukkal. Természetesen ez a legalsó szint. A legmagasabb szintű fekete mágusok azok, akik a törvényeket hozzák. A két típus között, a nép áll. A beletörődők. Természetesen ez is elég sarkalatos volt, de ez egy ilyen nap.

De azért mágusnak lenni jó. Csupa móka és kacagás. Gondolkozásra serkent, szavakat formál, cselekedetekre ösztönöz. Csak vigyázni kell az árnyékban megbújó, aktívan és folyamatosan formálódó démonnal, a lélek kicsiny, sötéten kátrányos részével.  

Parallel világ novella: Mély alvás a mély űrben

Hosszú haja volt, hullámos és fekete. A szemei barnák voltak, mint a Göncöl bolygó hegyei, szikráztak, ha a Nap sütötte és nevetése, de még mosolya is szinte csilingelt, vonzó gödröcskéket varázsolva ezzel meseszép arcára.

A mélyűrben eltöltött hosszú-hosszú hónapok és évek sem feledtették el a lányról az álmomat. Az alvókapszula, melyben hibernált állapotunkat töltöttük évtizedekig, sőt évszázadokig is életben tartottak minket az utazás során. 

Ennek természetesen ára volt. Elképzelhetetlen miket élt át az ember, miközben haladt bolygóról bolygóra, csillagról csillagra a hideg és sötét űrben. Ha úgy tetszik, minden kedvezett az alvásnak. Örökös adenozin hiányt léptettek fel mesterségesen a szervezetünkben, igazi mélyalvást előidézve, amely által szinte megszakítás nélkül álmodtunk. Olyan állapotban tartva elménket, amiben az eseményeknek nincs kezdete és vége. Ahol a dolgok csak úgy megtörténnek, és még ha rá is jövünk arra, hogy amit látunk az nem valóság, hiába próbálkozunk, nem tudunk felébredni, mert a kapszula nem engedi. De aztán az agy valahogy átáll. Tudatos lesz bent az ember, egyre jobban irányítja az eseményeket. De sose tudhatja biztosra, vajon a valóságban van-e. Ha már nagyon nem tudtuk mi van, az Álomnapló segített. Egy álmunkba belépő program, mely feljegyzéseket rögzített, figyelte az agyi hullámainkat és szemmel tartotta az anomáliákat. Ha kellett jeleket adott, hogy benső történetünk egy másik szálon játszódjon. Ha ez nem lett volna, sokan teljesen őrültként szállnak ki az űrhajóból. Ő volt a mi Istenünk.

http://iliketowastemytime.com/sites/default/files/space-wallpapers-1920x1200.jpg

Sose a pénzért csináltam. A Földön is jól eléldegéltem harci drón szerelőként, de hívott a végtelen óceán, a bolygók örökkön tartó sztrádája. Ám a Csillagágyban (így nevezték el elődeink a kapszulákat) az embernek teljesen megváltozott a hozzáállása a valódi élethez. Sokan, köztük én is, szinte kívánták az álmokat, kívánták az elme által formált új világokat. Sajnos, függőségünk tárgyához csak mélyűr utazások során jutottunk el. Pedig addigra az emberiség számtalan módot talált arra, hogy elszakadjon hétköznapi, szürkén unalmas életétől. De egyik se tudta lekörözni az álmot, vele nem vehette fel semmi a versenyt. Se hologram, se agyi implantátum, se virtuális világ, semmi se. Szóval, nagyon sok élmény ért minket útjaink közben, talán túl sok is.

Mindenki megválaszthatja, hogy a világot álomként, vagy valóságként kezeli. Én megválasztottam. Ahogy-e sorokat írom, épp az Alpha Centauri Bánya Világ Csoport felé halad az űrbárkánk.

Lassan ideje bebújnom a kapszulába, lassan ideje újra találkoznom vele, mert szemei barnák voltak, mint Göncöl bolygó hegyei ragyogó napsütésben.

Tarot analógiák: A Hold vére

Mindezen dolgok nagyon rég kezdődtek, az emberiség hajnalán. Őseink észrevették a sötét éjjelek napját az égen, mely ragyogott ugyan, de nem árasztott el fénnyel semmit. Ha így is tette éj kék-kéj fény volt az, mely megváltoztatta a színeket. Nem melegítette, és nem perzselte a bőrt, nem hevítette a lelket, de mélyre hatolt abban. A kapun áthaladva a láthatatlanul kavargó fekete lények, titkos tudással látták el a nappali világból jött látogatóikat, megmerítve őket a rémálmok és az élénken romantikus világok hívogató állapotába. Megtanítva az embereket a Félelem erejére.

A mai világban a Hold beavatása gyerekkorban elkezdődik rémálmok formájában, ami idővel átalakul kéjjé és élvezetben végződik. Folyamatosan új tapasztalatokra tanít, ismeretlen dolgokra, amik eleinte borzasztják az embert, de a Hajnal ígérete átalakítja a megfoghatatlan dolgok iránti iszonyatos gyanakvást és kíváncsiságot ébreszt még az egyszerű lelkekben is.

A tarot kártyában a Hold, a Nagy Arkánum lapja, a tizennyolcadik. Ám száma mégis a mágikus kilences. Mélyre látást jelöl és a tudatalattiba kalauzol. Egyfajta küszöb állapot is, amin mindenképp átlép az ember, ahogy minden este elalszik mindenki, ahogy a Nap erejét veszti. Nem felfele halad az utazó, hanem lefele és befele. Ha az elalvásra, mint kis halálra tekintünk, akkor a Hold, az alvilágba való alászállást jelöli. Továbbá segíti a fantáziát, táplálja az álmokat és erőt ad az okkult dolgoknak.

Vigyázni kell vele, mert ösztönlénnyé is teheti az embert az állandó mélybe szállás, ezáltal megszűnhet a tudatosság. Ebbe persze sokan belefutnak életük során, vannak, akik maradnak ebben az állapotban és vannak, akik nem. A maradék réteg tudatosan teszi magát ösztönössé, engedve a Hold hívásának, mert az fokozatosan csábít. Innen is sejthető, hogy nőnemű isten, a holdunk, Luna. Ha úgy tetszik, ő az őr, aki inkább kapcsolatot teremt, mintsem távol tart.

http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/28029_437392569657328_978872282_n.jpg

Nem véletlen tehát, akiben benne van a Hold vére, az maga a titok. S akinek titkai vannak, annak hatalma van. Mágiája metamorfózist idéz elő hordozójában és környezetében lévő társára egyaránt, főleg ha ez huzamos idejű s tudatos. Mert ahogy kísérő égitestünk is hatással van bolygónkra, így a vérrel rendelkező ember is hatással van arra, aki körül kering.  

Tarot analógiák: Csillagfény

Mai elmélkedő bejegyzésemben, a tizenhetes tarot kártyalapról fogok írni. Véletlen az egész, nem szándékos húzás eredménye. Az ihlet ennek az egésznek a forrása, illetve egy jó barátom figyelmeztetett, folytatnom kellene a Tarot sorozatot. Na és persze a sötétség is kedvez egy csillag fényének, nappal nehezebben megy a megfigyelés. Éjnek évadján jobban láthatóvá válik az irány, a földről nézve, felfelé tekintve az alagút vége.

Mikor időm engedi és hangulatomnál vagyok, gyakran felnézek az égre tiszta időben és nézem a csillagokat. Jelet várok, vagy csak nosztalgiázok, vagy éppen nem gondolok semmire, csak átfut rajtam egy érzés. Az érzés többnyire az, hogy emberként hidat alkotok ég s föld között. Úgy érzem a csillagok felé árad a szellemem. Nem zavarhatja meg semmi, mert minden határon túl haladok és annál is tovább. Nem véletlen, hogy a Nagy Arkánum Csillag, a Vízöntő alá tartozik.

A kiáradás végső oka, a Csillaggal való összeolvadás. A vágy arra, hogy megérintse az ember a „napot”. Ez a hétköznapi életre vonatkozóan azt jelenti, hogy a hétköznapiság magasabb szintre emelkedik. Elkezdünk nagyon erősen a jövő felé indulni, és az égbolton lévő fénylő pont, mint világítótorony vezeti életünk hajóját. A távolságot a kiáradás győzi le, önmagunkat pedig a csillaggal való összeolvadás. De mondhatom azt is, a tisztán látás tudománya a megoldás, amelynek eléréséhez homály kell és sötétség, amint a bevezetőben is írtam.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn2/971084_423605357738847_262051323_n.jpg

Tudatosság és fantázia. Alázat és áhítat. Messze látás képessége. Ezek mindig kelleni fognak egy cél eléréséhez, míg világ a világ. Ezek nélkül nem megy.

Persze, az égen sok millió csillag létezik, és minden emberhez tartozik egy, melynek fénye kíséri őt egészen addig a jászolig, mígnem újra meg nem születik...önmagából. Ez által esik át az ember a belső metamorfózison, a csillag elérése jelképezi tehát az újjászületést.

A Crowley -féle lapon egy karcsú, meztelen nő található, aki vizet önt. Ezt azt hiszem nem kell túl magyarázni. A kapcsolatot jelöli, a kisugárzást, kiáramlást, energiát. Ezért is választottam ezt a képet a bejegyzésemhez, mert a nő meztelen, vagyis majdnem meztelen. S bár nem önt vizet, de tetszik a haja.

Zárásként, csillagos éjjeleket!

"én egy veled vándorló csillag vagyok , és a mélységekből ragyogok fel" (Dietericht)

Ha éjjelente zaklatna egy mumus...

Nemre, korra és vallási hovatartozásra tekintet nélkül előfordulhat, hogy zaklatottak lehetünk, főleg éjjelente ágyban fekve, vagy egy kies sikátorban, utcácskában haladva, amit nem világít meg a lámpa.

Az esetek kevés százalékában van szó mumusról, mert sok minden más is okozhatja a hirtelen ránk törő félelmet.

Tegyük fel, hogy egy maszkos ballonkabátos, vagy nylon ruhába csomagolt emberszerű alak áll a szobánkban késsel, vagy valamilyen szúró-vágó szerszámmal a kezében. Az igen ritkán mumus, az általában sorozatgyilkos. Kivételt képez, ha állítható villáskulcs van nála, mert akkor valószínűleg vízvezeték szerelő. Bár elgondolkoztató, mit keres a hálószobánkban hajnali fél háromkor egy vizes. A víznek strapa palackban van a helye, ilyen korai, vagy kései órán.

Na de mindegy is, ezek ellen könnyen lehet védekezni, megfelelő biztonság technikai felszerelésekkel és önvédelmi, avagy támadó fegyverekkel.

Na de mi is akkor a mumus? Több fajtáját ismerjük: vannak manók, szellemek, démonok, egyéb testetlen, gerinc nélküli lények (pl. politikusok, asztrál sík lakók), földönkívüli szürkék és sok egyéb más ijesztő intelligenciák, amelyek benépesítették univerzumunkat az évmilliók során.

Itt a védekezés már sokkal specifikusabb, mert ugyebár bármin áthatolnak, nem gátolhatja meg őket az anyagi világ, jelen lehetnek hétköznapi életünkben és az álomvilágunkban egyaránt.

http://cukikepek.hu/wp-content/uploads/2013/03/m%C3%B3kus21.jpg

De azért nézzük meg, mit lehet tenni, ha bármelyikkel is szembekerülünk:

Manók ellen a legjobb módszer, ha tartunk egy mókust. Ezek évezredek óta egymás ellen harcolnak, az erdők, mezők fennhatóságáért. Ha nincs a birtokunkban mókus, olykor elég egy tengerimalac is, a manók elég buta népség, nem veszik észre hirtelen a különbséget, így időt nyerhetünk.

Ha szellem éri a házat, az általában helyhez kötött dolog. Tehát, mint a filmekben is láthatjuk, a főszereplő család végig azon a helyen marad és próbálja felvenni a harcot velük. A legegyszerűbb megoldás pedig az, ha elköltözik az ember, vagy ha hív egy sámánt. Mondjuk engem. Elérhetőségem megtalálható a blogon.

A démonnal más a helyzet. Ha valami ilyennel találkozna az ember, az megszívta. Magyarosan kifejezve megszopta. Persze, olykor elég lehet egy pap is, vagy rabbi, de megfelelő hit hiányában ők is elég hamar kihullanak a sorból. Ám egy jó lélek mindig fel tudja venni velük a harcot, de elég ritka ilyet találni, ebben a sötét korszakban.

Az egyéb, testetlen, gerinc nélküli lények ellen még nincs ellenszer. Inkább az idő segít, míg egy másik testetlen, gerinc nélküli lény le nem váltja az előzőt.

A földönkívüli szürkék azok, akik eltérítenek minket, hogy aztán vizsgálatokat végezzenek el rajtunk. Ilyen esetekben Kirk kapitány, a USS. Enterprise kapitánya segítségünkre lehet.

Szóval, ilyenek ezek a mumusok. Remélem tudtam segíteni ezzel a szösszenetnyi blogbejegyzéssel. Minden egyéb problémát érdeklődve várok kedves olvasómtól, megpróbálok tanácsot adni a nyugodt nappalok és éjjelek reményében.

Szegregáció – Azaz, hogyan szekálj jól

Talán, hiánypótló ez az írás, mert nem mindenki tud jól szegregálni. Manapság egyre ijesztőbb a trend. Az emberek toleránsabbak lettek, nem szemetelnek, óvják a jegesmedvéket, nem háborúznak, nem eszik meg egymás szívét és ami a legiszonyatosabb, kezd az emberiség befogadóvá válni.

Idővel, mindenki mindenkit elfogad. Kihal az elkülönítés, s ami a legfontosabb.....eltűnnek azok az emberek is, akiket valamilyen módon szekálni lehetne.

Egyen kormány, egyen vallás, egyen sokszínűség. Szabadság, egyenlőség, testvériesség ( ami ebben az esetben azt jelenti: szab-egy-egyen-testet).

Lassan elmúlnak azok az idők, amikor valakit is meglehetne bántani azért, amiben hisz, amiben dolgozik, vagy amilyen a kinézete. Lassan már nem tudok senkit se csúfolni a hatalmas fülei miatt, elvész a dagi gyerekek elleni hasipacsi az iskolákból és folytathatnám. Vannak bizonyos értékek, amit meg kell mentenünk.

http://imagestore1.blogger.hu/25_141549_530980_61ce232925da3a3978b7320a41ed88ff_1a1185_301.jpg

Mert most mi is zajlik tulajdonképpen? A szegregálókat elkezdték szegregálni. Vegzálják azon tisztességes és becsületes embereket, akik egóból és vagy hatalomvágyból fölé emelik magukat más csoportosulások felett, legyen az bármilyen okból is.

Hogy is kezdődött az egész? Talán a buszozással, tömegközlekedéssel. Az igazi szegregáció nem faji alapon történik. Az igazi szegregáció az, amikor nem szállhatok fel a buszra görkorival, a hátamon egy benzineskannával, miközben fagyit tartok a jobb kezemben, a bal segítségével meg épp slukkolom mélyen a cigimet.

De hogyan is tudnánk ezt a folyamatot visszafordítani? Sokat gondolkoztam ezen.

Talán a ma divatos, látványos flashmoboknak köszönhetően, lehetne tüntetni a Greenpeace ellen és a rengeteg olyan szegregáló szegregált szervezet ellen, ami szegregál engem, szegregálót.

Az óvodákban lehetne diavetítős előadásokat tartani, hogy mi a szép és mi a csúnya, s hogyha Pistikének hatalmas nagy krumpliorra van, azt szóvá kell tenni, mert így születnek a klikkek.

Így visszatekintve jó volt csúfoltnak és csúfolónak lenni egyaránt. Ezt nem szabad elfelejtenünk, ez a mi örökségünk. A szegregációnak fenn kell maradnia, még ha ezt sokan próbálják is elszegregálni.