Napi poszter gondolatom - Az első

Készítette: Vass Lajos, azaz én

Noobi és a Fogmanók

http://www.peppermillrecords.com/storage/comesit/candlesmall.jpg?__SQUARESPACE_CACHEVERSION=1220925035198

Sűrűn s nehezen vette a levegőt a kis Noobi. Az éjszaka bágyadt hullámzása nem tudott erőt venni rajta, állandósult fogfájása miatt nem jött álom a szemére. Hétéves létére nagyon okos fiúcska volt, barna szemeiben értelem sugárzott, állán már megjelentek az aznapi borosták.
Á, nem tudok aludni - merengett magába Noobert s lehuppant a földre, majd kis rovás mintás ingét megigazítva belebújt a pézsmaszínű papucsába.
-Iszok egy kis tejecskét - mondta csak úgy bele a sötétbe, s halkan kopogó papucskájában kiszaladt a konyhába..

A konyha elé érve különös zaj ütötte meg a fülét. Halk neszt s furcsa motoszkálást hallott a hűtő irányából. Noobi emiatt halkan visszalopózott a szobájába s elővette a nagypapától kapott svájci bicskáját. Visszafele menet összeszedve minden bátorságát hirtelen bekukkantott a konyhába, s a látványtól szóhoz sem tudott jutni.......ahány muslinca van egy borosüveg mellett annyi fele állt a kicsi fiú haja a meglepetéstől.
A hűtőszekrény tárva nyitva volt...s apró manók létrával fosztották ki azt, megszabadítva tartalmától, amit Noobi anyukája olyan lelkesen vásárolt még délelőtt a piacon..
Apró manók vezényszóra, lelkes munkájukba belefelejtkezve észre sem vették hogy Noobert hirtelen ott termett s rájuk zárta a súlyos fagyasztóláda ajtaját.

Jaj szegény kis manók..siránkoztak a hűtő mélyén..kérlelték a gomba hajú fiúcskát ugyan engedje őket el..s akkor megszabadítják Noobit a fogfájástól..ugyanis ezek az apró lények gondolatolvasók is voltak ám....fura is volt hogy nem vették észre Noobertet időben.

Na jó,egye fene elengedlek benneteket-majd kinyitva az ajtót, az összes manó ráugrott a kisfiúra s apró késükkel össze vissza döfködték... és ahogy Noobi próbált védekezni kis svájci bicskájával, figyelmetlenségére beütötte a fejét az asztal lábába..nyomban elvesztetve az eszméletét..

Másnap Noobert felébredve kocsi formájú ágyában, aminek még kerekei is voltak, meglepve tapasztalta hogy csupán rosszat álmodott s a fogfájása ellenére sikeresen elaludt...

Szem próba

A szem, minden misztérium szerint a lélek teljes tükre, mely sugároz, és figyel, kinyilvánít és befogad. Átjáró, mely összeköti a lelki világot, a testivel.

Különböző szempont kiáradások, melyek függetlenek tértől és időtől már a gondolat megszületése óta léteztek. Nem mindegy tehát, mit lát, illetve mit mutat a tekintetünk.

A száj után, mely a szavakat formálja, a szem második legfőbb mágikus szervünk.

A szem próba nem más, mint a látás tudománya. Felismerjük-e a nyilvánvalót, meg tudjuk a különböztetni a formát, az érzéstől, a színeket az ízektől. Az agyunk alkotta fogalmaknak tehát a szem a szűrője. Nem a fizikaié, hanem a lelkié. Minőségbeli különbségek vannak, az állapot érzékelések között. Aki rosszul lát, az rossz következtetéseket fog levonni, a téves gondolatok, téves szavakhoz majd téves cselekvésekhez vezetnek.

A szemet sok kultúra veszélyes fegyvernek tartotta, mivel a szem közöl, hat és alkot is, ezért sokszor gonosz erőket szolgált ki. Átkok és áldások egyaránt gyúlhatnak minden tekintetben, nem mindegy tehát, hogyan nézünk egymásra.

Mivel egyben kapu is, egészen a szellemig, a koponyáig, ezért sok kultúrkörben szokás volt a halott szemet valamivel letakarni, vagy kendővel, vagy pénzzel, vagy kaviccsal. Ez azt a célt szolgálta, hogy a halott szelleme ne térhessen vissza a testbe, illetve más se szállhassa meg az üres testet.

http://fineartamerica.com/images-medium/el-brujo-joe-michelli.jpg

Egyes tibeti varázslók számoltak be azon képességükről, hogy egy másik ember testét bármikor képesek megszállni a szemen keresztül, bizonyos rituáléknak köszönhetően.

De ezek csak mítoszok, illetve elvétet próbálkozások a látás tudományának vizsgálatára.

Hogy, miért írtam ezt a bejegyzést? Fogalmam sincs. Csak gondoltam, szemmel tartom kedves olvasóim. Már olyan rég voltam.

Jégvilág

Az örök jég birodalma volt ez.

Számomra ez maga volt a gyönyör. A messzi végtelenben minden csodaszép fehér köntösbe öltözött, amerre a szem ellátott sem ember, sem állat nem zavarta a Jégvilág nyugalmát. Nehezemre esett a légzés, az orromban éreztem a fagyott szőrszálak csiklandozó kedélyű próbálkozását. Szakállamra sűrű jég dermedt, melegítve arcomat.
Már lassan egy hónapja voltam itt. Elevenen égette a hó az emlékezetembe a mindennapi rutint, mely a túlélést segítette ezen a különös s elhagyatott helyen. Emlékszem mindenre, az életemre a családdal, a helyekre melyekben megfordultam, a mindennapi gondok s boldogságok váltakozására, csak arra nem, hogy kerültem ide.

Nem múlt el nap, hogy ne próbáltam volna megmagyarázni ide kerülésem okát. Vajon meghaltam s a pokolba vagyok ? Netalán titkos kísérlet részese lettem? Fogalmam se volt miképp jutottam ide. A napok múlását se igazán tudtam számolni, örök vakító világosság vett körül, s örök éhség. Az éhérzetem alapján tudtam csak megbecsülni mennyi idő is telhetett el. Hol fellángolt a vágy, hol eltűnt. Néha azt gondoltam itt még az idő se telik, az állandó csillapíthatatlan vágy csupán összezavart. Nyugtatom magam, talán csak egy rossz álom az egész, vagy egy újabb részeges látomás melyet el kell viselnem, majd valahol magamhoz térve, újból szembe kell néznem terjedő önpusztításom eredményével.


Folytattam utam. A szomjúságomat a hó csillapította, az éhségemet..nos...semmi.
Szerencsémre mikor idekerültem rendesen fel voltam öltözve, hisz nálunk is tél kezdette volt. Persze nálunk nem volt ilyen hideg mint itt és még hó se esett. Az utóbbi években nem sok havat láttam, az időjárás változás-az okosok szerint- a környezetszennyezés miatt szeszélyesedett meg.
Nem értettem a szituációm, minden olyan átlagosan s szürkén indult. A reggeli felkelést követő szösszenetek, az unalmas buszozás, majd megérkezés az iskolába-mindennapos dolgok ezek. Aztán kaptam egy hívást, nem tudtam ki keres.....csak sejtettem...de ő nem lehetett az.
Szóval a telefont letéve egy mosolygó munkásra lettem figyelmes, amint int a kezével, s én hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam, itt térve magamhoz. A hóban térdelve, eszelősen sikítva. Azóta összeszedtem magam, akárhol legyek is, nem szabad feladnom, ezt megtanultam.
Mi van ha tényleg meghaltam? Ilyen lehet a halál? Egy kibaszott nagy hómező. Hol van Isten?Hol vannak az angyalok. Jelenlegi helyzetembe egy aprócska ördög is nagy vigaszt jelentett volna nekem.


Talán a munkás arcán még se mosoly volt, talán aggodalom..


Vége

http://static.panoramio.com/photos/original/5780785.jpg

Kiegyenlítődtünk a mértékletesség örömére

Az alkímia, az aranycsinálás tudománya, az anyagok egymásba ötvözésének gyakorlata, mely során új matériát állíthatunk elő szenvedélyünk és az alkotási kedv kielégítése céljából. De ezek csupán külsőségek a valóság elrejtésére. Az elv az alkímiában a belső emberi tűznek felhasználásával való kísérletezés, melynek nem titkolt célja összekötni a lelket és a testet, mely során megszülethet a tökéletes lény, mely képes érzékelni az illúziót és kényére, kedvére alakíthatja azt.

A mindehhez szükséges kreatív erő belső átalakuláshoz vezethet, mely kibékíti a bennünk található ellentéteket, nemesítve a szenvedélyt, összekapcsolva a duális világképet.

Nem véletlen, hogy az Egyház üldözte az alkimistákat, számukra az aranycsinálók csupán a sötét oldalt kívánták uralmuk alá hajlítani, holott az igazi cél  az egyensúly elérése volt. Már akkoriban se lehetett senki sem pártatlan, valamelyik szélsőség közül feltétlen kellett választania a kallódó halandónak.

http://www.noondarkly.com/wp-content/uploads/2007/01/edvardmunch_ashes.jpg

A 14-es tarot lap, a Kiegyenlítődés lapja világosan szemlélteti a szenvedélyek folyását egyik vederből a másikba, melyet egy angyal tart.

Az angyal itt jelképes, ő felette áll a térnek és időnek és minden emberi fogalomnak. Ő a belső fény, mely uralja az elemeket, egy görög Héphaisztosz mely kovácsolja a világot.

Nem véletlen, hogy a mértékletesség az erények közé tartozik.

Nem szabad tehát mértéktelennek lennünk, hiszen az hátráltat. Zavart és frusztrációt okoz, állandó hiányérzetet, mely megkeseríti az ember mindennapjait. Mindig csak annyit kell akarni, ami éppen van, mert a Fortuna kereke mindig pörög, aki a rosszban elégedetlen, az a jóban is találhat rá okot.

Ezért van tehát szükség a belső egyensúlyra, és a legfőképpen a reményre.

Mihály arkangyal tarot lapja

Mindenki ismeri a mitológiát, mely során Mihály arkangyal a jó angyalok vezéreként a a Földre, aztán a Pokolba taszította az ős gonoszt, Lucifert, ki nem tudott megküzdeni ősi állati szenvedélyével  és szellemi tisztasága helyett, az archaikus kéjt választotta.

Mihálynak, más néven Sadaynak sem volt könnyű a helyzet. Választhatott volna másként is,  hiszen az angyali karon végbement döbbenet és új lehetőségek, a szabad választás furcsa íze felfokozottan hatott minden szférára. De ő egyszerű angyalként, felismerte az önmagában lakó jót, isteni lényének teremtő esszenciájával újra megszólította, az akkor csendben szemlélődő Istent. Felismerte őt, és ezzel a tudással állította maga mellé a megzavarodott seregeket. Hiszen ki lehetne olyan, mint az Úr? Az, aki a mindenek forrását választja.

http://www.fredmartin.net/Exhibitions/2011_art-foundry/1995-04-11-ph2-Tarot-Devil-V-dpi72.jpg

Nem tett mást, elfogadta a lehetőségként benne is rejlő rosszat de nem vetette magát bele az új érzésbe. Először magában szállt szembe a mélységgel, aztán a külső ingereket is legyőzte.

Ezt a harcot jelképezi az Erő kártyája, a mágikus 11-es teljes. Mikor el lett választva a jó, a rossztól, a hideg, a melegtől, az éj, a nappaltól.

 Mihály azonos lehet a nagy Hermésszel , az ősi Thottal, aki elvégezte az Egy Szétválasztásának hatalmas varázslatát. Neki köszönhetően, megmaradt az egyensúly, a világ nem fordult át végérvényesen a sötétség oldalára.

A Tabula Smaragdina ezt ékesen szemlélteti:

„Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

Az, ami lenn van ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.

És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból  úgy elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.

Apja a Nap, anyja a Hold.

A szél hordozta méhében.

Dajkája a Föld.

Ez a világ első anyagának forrása.

Ereje tökéletes, ha a Földbe visszafordul.

Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.

A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden

Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz, és minden szilárdat áthat.

Így teremtették a világot.

Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.

Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.

Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem. „

Raven: Raven meséi 3. Óriás Bendegúzról

http://ih0.redbubble.net/work.6725069.1.flat,550x550,075,f.devon-rex-kittens-cat-painting-svetlana-novikova.jpg

Egy Szent,
minden bájjal megkent....

A tigris meg úgyis csak bugris...
...a kép ezen oldaláról.
A fantáziám azért játszik, ahogy a tigrist egyszerű bájjal, természetem édes mosolyával leveszem puha mancsú lábáról és óriás pofáját két tenyérrel arcomhoz emelve, bajsza csiklandó szúrásával mit sem törődve, lehunyt szemmel homlokon puszilom és mikor szemem kinyitom, szelíd óriásom összeráncolt fintorát csodálom. Ez a csíkos nem Sir Kán, de sír, hogy eresszem már, mert ha nem, cicóból lesz karra csavarodó piton és biztos, hogy egészben lenyom.. a torkán. Táguló éj-mély pupillából huncutkodó csücsörítő szám visszatükröződik, de ősi ösztönű sikító morgás nem csak fenyeget. Utolsó kép lelohadó cuppanásommal, riadt tekintetem, ahogy a fekete pupilla elnyel, és csak húsig ható maró fájdalom, ahogy cincogtat tíz macska-misztériummal edzett karom. Nyálasságból nem kér, csak az istenítő bálványozásból, szerelmemet adjam csodáló távolságból, hadd szabja meg Ő az alkalmat, mikor bújik, dorombol és akkor majd nem fenyít azzal, hogy cirmosabb leszek fenségénél és arcomra indiánmaszkot fest saját véremből.

Amúgy az indiai tigris szereti az édes, emberi vért, arrafelé sósak a nyalánkságok, ezért igencsak rászokott a humán cupákokra, hát vigyázz magadra! Persze Kárpát-medence spirituális képzelet sztrádáin, egy csendes estén, még a bengáli is megszelídíthető.

Nos, nekem "csak" egy 8 kilós P-öcsi Királyom van, Bendegúz, megsodrom olykor kettős ágú, fehér szakállát, bevizezem a "séróját" vagányos-punkosra és egy kalózós karika jól mutatna fülében, de nem harapom ki. Pedig guszta...Na, jó csak lövött vagyok ma.

Szikrázó zöld szemekben a fekete csík haláli nyugodt, dimenziókon, világokon áthízeleg simulékony lényével, minden bájjal megkent, boszorkányos mauzással, ám de főpapi méltósággal tűnik elő, szekrényem tetején tanyázó árnyékból a "nagy"macska szfinxes sziluett és a csábító, mindent elnyelő mélységből csak két égető villám, jeges élű smaragd fény villan rám. És valóban beéget, oly magasztosan lenéző, hogy az már gyönyörű.
Az ember, kis, elmélkedős könyvével agyalgat életen-halálon, felnéz kedvencére, emberi gőgjével, mint aki az utolsó mondatban szokásos mindennapi kis "megvilágosodásaival" megértette az Istent, és ez a minitigris állandóan figyelő, élő meditációiban addig, belakja az egész univerzum összes szféráját. Kiválasztottuk egymást, de inkább igaz az, hogy Szentemnek az én sistergő és olykor csonkig kiégő ideghálózatú, röghöz kötött lelkem a kiskedvenc az Űrben és Ő az én Gazdám.

Szerencsés vagyok.