Siva

A hindu hitvilágban Siva, Visnu és Brahmá alakítja az isteni hármasságot. Siva magába foglalja a teremtést és pusztítást egyaránt, aki a kali-júga, azaz az éppen zajló korszak végén eljárja a halál táncát, mely által mindent megsemmisít és új fejezetet nyit az emberek és istenek életébe egyaránt.

Megszokott dolog az, hogy az isteneket emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, de egy hívő ember életében ez mást jelent, azaz az Istennel való hasonulás, mindenképpen a forrás eredménye, az ő kiáradása által jelennek meg a különböző személyiségjegyek, ahogy a gyermekek is a szülei minőségét öröklik.

Ábrázolását tekintve Siva egy fiatalember jegyeit viseli, teljesen hófehér testtel. Jelképe a férfi nemzőerő, a fallosz, a szexualitás megtestesítője. Tőle erednek a tantrikus gyakorlatok is, melynek már nagy kultusza van a nyugati világban is. Maga a tantra szanszkrit eredetű; Kiterjesztést, Felajzást jelent. Sokszor női alakban is ábrázolják, s nagyon kettős állapota van, egyrészt aszkéta, lemondásokkal teli, másrészt képviseli a vágyat, hiszen folyamatos aktusaival tartja fenn a világot. Erről egy irat így emlékezik meg : "Egyedül volt, nem örvendett; magányában az egynek nincs minek örvendenie; egy másikra vágyott, és szétvált férfivá és nővé, szoros ölelésben összeforrva."

http://sathyasaibaba.files.wordpress.com/2009/01/mahasivaratri-2009-c.jpg

Sivának a homloka közepén van egy harmadik szeme is, amit a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tart. Ez a szem, hitvese Uma által keletkezett, aki kacéran eltakarta Siva szemeit, melynek eredménye az lett, hogy Sötétség borult a világegyetemre, az isten ekkor nyitotta meg a harmadik szemét, hogy a Fény újra visszatérhessen. Ez a jelenet az anyagi világ illúziójának, a kéjnek a hatalmát jelzi a lélek felett. Ez alól csak éberen, nyitott szemekkel lehet megszabadulni.

Emellett Siva ismeri a múltat, jelent és jövőt egyaránt. Nagyon sok szerepben jelent meg az évszázezredek során, egyszerre békés áldásosztó, szörnyű fenevad, táncos, tanító, koldus, nő.

Hódolni emiatt többfajta módon lehet neki. A jobbkéz ösvényének követői a belső meditáció és tisztaság által kedveznek istenüknek, míg a balkéz ösvényén járók a rituális nemi egyesülés, marihuána, hús és alkohol élvezetével törekednek a megvilágosodásra. Tehát ez egy nagyon toleránsnak mondható imádat, mindenki eldöntheti, hogy melyik utat választja, nincsen központi dogma, csak egy szabály uralkodik, az éberség a teremtés és pusztítás folyamatos fenntartására.

Hétvégi szilánkok

A fejemben kavargó ezernyi benyomás külső megnyilvánulásai mindig visszaköszönnek. Se szeri se száma a sok próbálkozásnak, olyan mintha ezernyi darabra törött tükröt próbálni újra összeragasztani az ember, hogy legalább hellyel közzel valós képet adhasson.

Persze a legtöbben lesajnálják a szilánkot, nem is foglalkoznak vele, maximum kihúzzák, ha a talpukba kerül és mennek tovább sajogva. Van, aki zsebre rakja és mereng a fényén, talán ízlelgeti a lehetőséget, hogy mi van ha ez csak egy valami része, ami egy nagy egészet alkot.

Az egész nem több egy részeg látomásnál, próbál emlékezni mit tett az ember, de mások emlékdarabkái nélkül sokszor lehetetlen eligazodni egy hétvége történései felett is. Igen, a hétvégéken mindig lehet agyalni és gyakorolni. Remek dolog az ember fejlődésében addig míg teljesen el nem veszti a fonalat. Aztán már nehéz kikerülni a labirintusból, egyrészt sokáig tart, nehéz keresni a kijáratott, egy csomó rejtett ajtó akad mindig, megdöbbentve az embert és persze közben állandóan ott leselkedik a bikafejű szörnyeteg. Ha elkap, vagy megesz, vagy magába olvaszt, egyik sem túl szívderítő dolog. A későbbi látványról nem is beszélve, meg az illatuk, nos az nem illat, hanem szag.

http://images.fineartamerica.com/images-medium/broken-glass-bagiuiani-kostas.jpg

Persze, mesélhetnénk sok fura dolgot, mert a szilánkok ezt is engedik. Mindegyik felületén egy apró történet rajzolódik ki. Olyan se eleje, se vége, puzzleszerű valami, ami szerencsére többnyire nem valami giccses képet ad, hanem a legnagyobb természetességet tárja szemeink elé.

A lényeg, hogy felépüljön valami híd, ami minden történetet egyesít és leképezi a valóságot, amennyire az emlékek engedik, mások emlékei, az én emlékeim. Így születik a történelem is.

Írhatnék egy mesét lassan, a csupa kopasz emberről, aki mámorosan élt, míg csupa kopasz nem lett. A mindent kitöltő füstről és arról, hogy egy jó helyen és időben előhúzott cigi, vagy láb, vagy bármi, miképpen válik szexé, meleggé, vagy alkohollá, vagy más nyalánksággá. De ezek lényegtelen dolgok. Mert a történet a lényeg, hogy az miként fogant teljesen lényegtelen, hogy mi a tartalma az az igazán fontos.

A jövőben tehát igyekszem a tartalomra koncentrálni. Ez akár a mai napi mantra is lehetne.

Vatican.XXX, azaz ne fesd a Fenevadat a falra, mert már ott van

El tudom pusztítani Egyházadat!-mondotta volt az ördög XIII. Leónak egy legenda szerint, de lássuk mire is haladt a Sátán ezen irányú törekvéseiben. Mindenekelőtt leszögezném, nem volt nehéz dolga a múltban, és a jelenben nem tud gátat szabni neki semmi, ami emberi és anyagelvű.
Számos vélt, vagy valós bűnt lehetne felróni az egyháznak. A középkori vagyonfelhalmozástól kezdve, tudomány visszaszorító törekvéseikkel megspékelt, szervezett boszorkány és eretnek üldözési mániájuk rányomta bélyegét a korszakra.
Az elmúlt évtizedekben kitudódott szexuális visszaélések sem növelték a mai egyházi emberek tekintélyét.
Talán emiatt is gondoltam, írok arról, hogy az xxx végződésű domain név megjelenése, milyen lépésekre sarkalta a prűd egyházi állam illetékeseit. Azon a napon, amikor az éjjeli órákban a bíborosok vezette konklávé véget ért, és a Sixtusi kápolnát elhagyta a vörös füst, létrejött a tartalom nélküli www.vatican.xxx oldal. Mindezt azért, hogy ne gyalázzák meg illetéktelenek, az amúgy is kétes erkölcsiségéről híres, pókháló szőtte egyházat. Talán nem kellett volna sorsközösséget vállalni, még ilyen szinten se olyan tényezővel, ami zavart kelthet, bennük. Ez is csak anyagelvűségüket, és egoista, cseppet sem szárnyaló felfogásukat erősíti.
Vétkezni lehet, gondolattal, szóval és cselekedettel is. Ezt volt az első, amit megtanítottak. Ezért csak azt jegyezném meg, nem mindig szerencsés tiltással megelőzni a bűnbeesést, mert az embernek választása van most is, ahogy választása lett volna a múltban is. Ugyanis a szabad választás gyümölcse ízesebb, mint a pincében tárolt burgonya. Mindenki eldönti mi megy be a száján, és mi távozik onnan-ahogy utalt erre Jézus is-bár nem ebben a szövegkörnyezetben.

http://madimcm.files.wordpress.com/2009/08/old-photography-7.jpg

Ideje lenne egy olyan szerető, emberi keresztény közösséget létrehozni, mely nem képmutatóan tilt, hanem magyaráz és ráébreszti a híveket önmaguk s mások értékeire. Nem folyamatos védekezésre szorul, hanem megpróbál valami újat építeni, amely hidat alkot az új korszakokba. Isten országát, nem az anyagban és a fejekben kell építeni, hanem a lelkekben.

Ezzel az írással persze nem az Egyházat akarom sérteni, megteszik ezt bizonyos tagjai önmaguktól is, mindamellett ott is vannak, igazán helytálló, Szent Szellem vezette kivételes férfiak és nők, kiket nem hálózott be a sötét szenvedély és a képmutatás. Ahogy az évszázadok is kitermelték azt a rengeteg szentet, mely által a világ csodálatosabbá, Isten közelibbé és reményteljesebbé vált.

Raven: Raven meséi 2. Kalan-Dorka

Ismerem ezt. :)
Kalózkodni az Én tenger-én, felfedezni új partokat, és magányosan bolyongani lakatlan földeken, akkor is ha élnek ott millióan, nekem azért lakatlan, mert nem érzem magamat otthon és épp ezért hagyni, hogy visszahúzza a szívet a végtelen és újra a kormányhoz álljak, új élményekkel gazdagodni, mint egy hódító. Kergetni a víztükrön cikázó naplemente fény-szilánkjait és ha érte is hajolok, kezem vízbe merítem, hogy kifogjam a napfény egy kis cseppjét a hullámokból, hogy a szürkülő színekből magamba mentsem, az egyetlen napfény is kiúszik tenyeremből. A Nap alászáll és menthetetlenül végigkúszik gerincemen a didergő alkony, kényszeredett átok bújik elő idegeimből, hogy a közelgő sötétség elveszi majd minden tartásomat. Sietve gyertyát gyújtok a lámpásba és a távoli horizonton partot keresek. Talán a béke szigetét lelem meg, biztos talaján, talán örökre megpihenhetek, hogy sose vonzzon vissza az átok, a végtelen szerelme.
És mert mindig minden partot elhagytam, Magamra maradtam.
Rám borul az éj, és amíg rémeket álmodok a vakság félelmében, ez a sötétség egyszerűen csak szelíden átölel, mint Magot az Anyaföld.

Akkor most talán szellő vagyok. És ha életben hagyom a gyertyafényt a lámpásodban, élőhalottként bolyonghatsz békeföldjét kutatva. Amikor a szellő nem kacérkodik tovább a lángocskával, inkább kérlelhetetlenül kioltja azt, akkor se ijedj meg. Felejtsd el a sötétség félelmét.

Mindegy milyen sötét az éj feletted, mindegy hogyan kavarog a mélységes fekete élet-örvény alattad, mindegy hogy remeg a lángocska a lámpásban, mindegy jár-e arra szellőcske menteni a fényét, vagy elalszik és végül elillan füstjének kis fantomja is, mint utolsó társ. Mindegy merre jár a hajó, mindegy, hogy fel kel a Nap. Mindegy, hogy végtelen a tengerhullám, mindegy, hogy békét hoz-e majd az új part. Mindegy, hogy erős lábakon állsz, vagy a padlóra zuhansz. Mindegy, hogy nem értél még meg rá, vagy felnőttél a feladathoz. Mindegy... csak érezd a ringatást... hangolódj a ringatásra, ahogy ellazul a tested, megadod magad az érzésnek, véred átveszi a ritmust. Akkor megérzed, hogy táncol benned az Ég, az az Egy, élő láng. Ennek fényében akármire képes vagy. Mert mind-Egy.:)

Nem az a lényeg milyen part van előtted, az a lényeg, hogy amikor két lábbal a szilárdra lépsz, ne hidd azt, hogy most értél a biztonságba. A föld veled ringatózik tovább...és akkor kikötünk egy új parton, látszólag szilárd és biztonságos, mégis feszes ez a nyugalom... De az első pillanatban máris körbetáncol az ősi érzék, és én csak Szerelmemre tudok újra gondolni, duruzsol a lelkemben egy hang, egy dallam: vágyom Rád, bárcsak velem lennél, megszállja agyamat a rítus ritmusa és húz-húz vissza minden a hullámzó örvény közepébe. Én vagyok a tűz, a vágy, én vagyok a szellő, a suttogó sejtelem, én vagyok a víz örvénylő tengere, én vagyok a föld, a gömbben a sík, a görbületben az egyenes, a szétszórtságban a szimmetria. Körülöttem hullámzik a nyugalom feszültsége, testet ölt a révületben. Új történetet ír a hiú képzelet, mert mindig az Én tüzemet táncolják körbe a szeánszon fantáziám kény-szerével beoltott lelkek, ők vágynak hullámomban lebegni, megsemmisülve égni Szerelmem ölében.

A kihívás édes a hiúságnak. És én annyira szeretem kóstolgatni. Mint kisgyerek a sütis pult előtt  Ugyan most milyen mesével fényezzem Magam?Szóval fel kell nőni a feladathoz? 

Huss... - valahogy így járjon át a szellő,
ami ezt súgja-búgja szívedbe:
Legyél Kincsem, Égig érő!

http://world-mythos.com/wp-content/uploads/2008/09/385px-leighton-the_fisherman_and_the_syren-c__1856-1858-opt.jpg

Kielégítően a liberalizmusról

A liberalizmus azaz szabadelvűség egy olyan eszmerendszer, mely a szivárvány színeiben pompázó, kaotikus gondolat sokaságot foglal magába. Az egyén szabadságát hangsúlyozza bármi áron. Manapság ez már a másik egyén szabadságának, de akár életének és hitrendszerének kárára változott.

A liberalizmus mondhatni édestestvére a kapitalizmusnak, kik mint egymás támlái jelentek meg a mai nagy nyugati társadalmakban. Támogatják a szabad piacot és a szabad kereskedelmet. Ez az oka annak, hogy az SZDSZ és az MSZP mindent eladott, mely az országé volt, kivéve talán a levegőt. De ebben sem vagyok olyan biztos.

A modern liberalizmus legfontosabb elvei a következők: a gazdaság az egyének és a magántulajdon közti szerződésen alapul ( azaz a bankok bármikor elvehetik a házad, a kocsid, az életed, mert a szerződéskötés során a saját szabadságukat és jólétüket tartották fontosabbnak), a lelkiismeret és életmód szabadság ( azaz, ha egy roma banda kirabol arról a te rossz lelkiismereted tehet és az ő életmódbeli szabadságuk, a vedd el és uralkodj elv), a szexuális szabadság ( lassan már a pedofilok is menetelhetnek a jogaikért, természetesen nincs bajom a melegekkel addig, míg önmaguk szexuális szokásait nem teszik közszemlére, megsértve ezzel az én látványhoz és ingerhez való szabad jogom gyakorlását), a vallásszabadság ( igen, egy vallási háborúktól lázas bolygón ez a jog önkénytelenül felvetődik minden emberben), a megismerés szabadsága ( ezt erősen korlátozzák a sok téves tanítással és az agymosó média hatása sem sokat segít), az államnak az egyén életébe való behatolás elleni szabadság ( most ez történik folyamatosan, úgy hívják ezt, hogy közüzemi számla, vagy apeh tartozás).

A legfontosabbról nem beszéltem a szabad választás jogáról, nehéz erről bármit is mondani, mert a paletta igen tág, de annál haszontalanabb. 

Egy igazi liberális személy tehát sok minden mellett kiáll, melyet a kormánya szabályozni kíván, ezért védi a irodalmat, művészetet, tudományt, szerencsejátékot, szexet, prostitúciót, abortuszt, eutanáziát, alkoholt, könnyű drogokat. Itt azért megfigyelhetjük, hogy jól el vannak ebben ám keverve a dolgok, ami az egyik embernek tetszik ebből a csokorból, a másiknak már nem biztos. Kétséges, hogy ennyi mindennel, olyan sok közös halmaz jönne létre. 

Aki szereti a szabadságot és az élethez való jogot, akkor nem hiszem, hogy elfogadja az abortuszt, az öngyilkosságot és a prostitúciót. De biztos van olyan is, aki bár szereti a prostikat, nem iszik alkoholt és károsnak tartja a szerencsejátékokat. 

Azért vannak szükségleteink, hogy azt minél jobban kielégítsék. Értem én. Ehhez joga van minden embernek és a másiknak is joga van, hogy kielégítse a másikat. Lényegében erről szól a szabad liberalizmus. Mindenki kielégít mindenkit, de akit nem elégít ki senki az lázadó és rendszerellenes.

http://scribbledigit.files.wordpress.com/2010/11/hippie.jpg

Ez van.

Azért érdekes, hogy a liberalizmust először a spanyolok találták ki, nem sokkal azután, hogy teljesen lezárult az Egyház erős hatása az államra , ennek utóhatása a szabadelvűség megfogalmazása volt a spanyol Los Liberales párt által. Ami akkor még jól hangzott, ma már nem annyira.

A bulvár egy örömforrás

Egy tanulmányt olvasva az nem keveset állít mint, hogy a bulvár örömforrás.

Mivel a bulvárt sokan olvassák, ezért a többi médium is hasonul a témákhoz és nyelvezethez, így szélesebb réteghez eljut. Ugyanazon szereplők jelennek meg mindenütt, ugyanazon  elv alapján.

A siker oka a legkisebb energia befektetése és az ellentmondás mentességre való törekvés-ahogy írja a tanulmány szerzője. Mert az emberi ösztönökre épít, könnyen fogyasztható sémákat kínál, egyszerűsít, időtlenné tesz, humort generál, a részvétel örömét okozza, ismerős dolgokat hoz, pletykába hoz, kukkolni enged.

Hagy bizonyítsam be ezen elvek ésszerűségét. Ma január ötödikén találomra kiválasztottam egy cikket. A Hír24 oldalon az alábbi hírbe botlottam:

http://www.hir24.hu/bulvar/195321/megbuntettek-a-paciense-mellet-szopogato-orvost.html

Egy orvos a fiatal női páciense mellbimbóját szopkodta, mely egy elmondása szerint egy ősi bába technika és ultrahangos vizsgálathoz használta. Természetesen minden a nő beleegyezésével történt, de az orvosi kamara végül megbüntette szexuális visszaélés miatt. Az ügyről bővebben a cikkben lehet olvasni.

http://www.dailycomedy.com/images/jokes/b/monty_python.jpg

Tehát adva van a hír, teljesen ellentmondásos, a bábák korában még nem volt ultrahang, vagy ha igen akkor a titkolt találmányok közé sorolandó a berendezés. Az orvos férfi volt ebben az esetben és nem nő. A bábák nők. Bár rákerestem erre a mellbimbó technikára érdemleges írást nem találtam róla, leszámítva egy-két pornóoldalt és fekete miséket tárgyaló sztorikat.

Az erotikára céloz ez a cikk, amely örömet okoz a férfinak és nőnek egyaránt, esetleg felháborodást kelt, de mindenképpen az emberi ösztönre hat.  Elég könnyen fogyasztható és hasonlókról már hallottam, persze mindig más tálalásban. Nem biztos hogy nyaltak, vagy nem biztos, hogy azt .

Természetesen, amit a tanulmány kifejtett, a hír olvasása közben én is úgy éreztem mintha ott lettem volna és aktív vagy inaktív szereplője lennék a történetnek. Ebbe inkább nem megyek bele.

Miközben az írás zárásán gondolkoztam, rájöttem nem lettem kulturálisan rosszabb, mert meg van még azon képességem, hogy különbséget tudjak tenni dolgok közt, melyek ebben a káoszban

örvénylenek és az ezek okozta sodrásban lágyan ringatózhatom.