Vatican.XXX, azaz ne fesd a Fenevadat a falra, mert már ott van

El tudom pusztítani Egyházadat!-mondotta volt az ördög XIII. Leónak egy legenda szerint, de lássuk mire is haladt a Sátán ezen irányú törekvéseiben. Mindenekelőtt leszögezném, nem volt nehéz dolga a múltban, és a jelenben nem tud gátat szabni neki semmi, ami emberi és anyagelvű.
Számos vélt, vagy valós bűnt lehetne felróni az egyháznak. A középkori vagyonfelhalmozástól kezdve, tudomány visszaszorító törekvéseikkel megspékelt, szervezett boszorkány és eretnek üldözési mániájuk rányomta bélyegét a korszakra.
Az elmúlt évtizedekben kitudódott szexuális visszaélések sem növelték a mai egyházi emberek tekintélyét.
Talán emiatt is gondoltam, írok arról, hogy az xxx végződésű domain név megjelenése, milyen lépésekre sarkalta a prűd egyházi állam illetékeseit. Azon a napon, amikor az éjjeli órákban a bíborosok vezette konklávé véget ért, és a Sixtusi kápolnát elhagyta a vörös füst, létrejött a tartalom nélküli www.vatican.xxx oldal. Mindezt azért, hogy ne gyalázzák meg illetéktelenek, az amúgy is kétes erkölcsiségéről híres, pókháló szőtte egyházat. Talán nem kellett volna sorsközösséget vállalni, még ilyen szinten se olyan tényezővel, ami zavart kelthet, bennük. Ez is csak anyagelvűségüket, és egoista, cseppet sem szárnyaló felfogásukat erősíti.
Vétkezni lehet, gondolattal, szóval és cselekedettel is. Ezt volt az első, amit megtanítottak. Ezért csak azt jegyezném meg, nem mindig szerencsés tiltással megelőzni a bűnbeesést, mert az embernek választása van most is, ahogy választása lett volna a múltban is. Ugyanis a szabad választás gyümölcse ízesebb, mint a pincében tárolt burgonya. Mindenki eldönti mi megy be a száján, és mi távozik onnan-ahogy utalt erre Jézus is-bár nem ebben a szövegkörnyezetben.

http://madimcm.files.wordpress.com/2009/08/old-photography-7.jpg

Ideje lenne egy olyan szerető, emberi keresztény közösséget létrehozni, mely nem képmutatóan tilt, hanem magyaráz és ráébreszti a híveket önmaguk s mások értékeire. Nem folyamatos védekezésre szorul, hanem megpróbál valami újat építeni, amely hidat alkot az új korszakokba. Isten országát, nem az anyagban és a fejekben kell építeni, hanem a lelkekben.

Ezzel az írással persze nem az Egyházat akarom sérteni, megteszik ezt bizonyos tagjai önmaguktól is, mindamellett ott is vannak, igazán helytálló, Szent Szellem vezette kivételes férfiak és nők, kiket nem hálózott be a sötét szenvedély és a képmutatás. Ahogy az évszázadok is kitermelték azt a rengeteg szentet, mely által a világ csodálatosabbá, Isten közelibbé és reményteljesebbé vált.

Közösségtípusok az új évtizedben

Hogyan is ismerkedünk? Manapság egyre többen és többen tesszük fel önmagunknak ezt a kérdést, akár tudatosan, akár tudattalanul. Sok minden változott az elmúlt századokhoz képest, a szokványos közösségi formák eltűntek, a normák, az erkölcs és az élet teljesen fellazult. Egy teljesen új rend vette át a vezető szerepet, mely már nem a minőségre, hanem a mennyiségre helyezi a hangsúlyt.

Ismerkedésünket nagyban befolyásolja a családból hozott szemlélet. Ennek elfogadása, avagy merev ellenzése egészen új szituációkba kényszeríti a fiatalokat. Mivel a világ kinyílt és az információ szabadon áramlik, sokkal könnyedében vesz fel viselkedés mintákat az egyén, mely a szabad választás illúziójába kényszeríti őt, egybeolvasztva a tömeggel, egybeolvasztva a hamis szabadság ígéretével. Álarcot húzz fel, hogy minél több álarc életének részese lehessen. Azzal ismerkedünk, aki hasonlónak tűnik hozzánk.



Az ellentétek nem vonzzák egymást, sőt egyre jobban távolodnak el egymástól. Nem véletlen, hogy a párkapcsolatok nem bírják ki az idő próbáját, mert mire ráeszmélnek önmaguk valóságára, a szerelem elmúlik és nem jön létre olyan fokú szeretet, mely kiállná a próbát. Emiatt és az újabb sorskereső magatartás reményében, újabb és újabb álarcok jelennek meg az ember életében, mely kielégítetlenül dobja őt a tehetetlenség hamis útvesztőjébe. Közösségnek mára azt tekintjük, ahol jól érezzük magunkat, figyelnek ránk, kommunikáció áramlik köztünk és a másik felünk közt. Több fajta közösség van jelen, a választott és a környezet adta csoport. Míg az egyiknek aktívan tagjai kívánunk lenni, addig a másikat csak a társadalmi norma miatt látogatjuk. De ez így van rendjén. Nem tudnánk mi a jó, ha nem ismernénk a rosszat. Ha egyensúlyban lenne ez a két réteg, nem is lenne olyan borzasztó a helyzet.

http://www.chineseknotting.org/connection/2connection-big.jpg

Mivel, minden és mindenki ki van adva a másiknak, a hagyományos bizalmi magatartásformák is megváltoztak. A vágyak erősebbek lettek, de nem nemesedtek. Mindenki a maga részét követeli, jó esetben kedvezve ezzel a másiknak is. A közösségre és a kapcsolatra csak azért van szükség, hogy kinyilváníthassuk önön lényünk fényét. Elzárkózunk a kapcsolattól, mert ki kellene adni érzésünket, sebezhetővé kellene, hogy váljunk a másik számára, illetve nem vehetnénk részt ebben az őrült versenyben, ami a világban zajlik, kénytelenek lennénk megállapodni, lenyugodni, gondolkodni, esetleg szeretni.

Ám mégis van egy határ, amit a társadalom, se az erkölcs nem csorbíthat, mely bármikor megtámadhatja az embert, leküzdhetetlenül húzva a másikhoz, ez pedig a barátság és a szerelem.