Függőség

Az ember függetlenségét legtöbbször függősége gátolja. Mindig igény van valamire, amibe megkapaszkodhat az ember, bár ez ennél több, mert aztán függ is tőle. Lényegében nem tud élni annak a dolognak a közelsége nélkül, amire régen vágyott hamisan, de már szabadulni szeretne tőle, mert nem tud vele megbirkózni és lehetetlen megfelelő módon átélni vele a tapasztalatokat. Inkább sebez és tép, mint épít és teremt.

Ez a dolog bármi lehet. Drog, alkohol, szerelem, hobbi, élethelyzetre való reagálás, belső zavarok szerepeltetése. Veszélyes dolgok ezek, mert az ember mindig többet akar, túl akar lépni az észlelésen, többet akar látni és hallani, kapni.

Megszállottan keressünk valamit, és mindeközben egyre jobban belegabalyodunk a minket tévesen éltető dolgokba. Vagy a drogokba, vagy a reménytelenségbe. A csavar az, hogy mikor már azt hisszük erősek vagyunk, akkor jön a törés. Elég egy apró karcolás, egy ártatlan szúrás és kiszakad az erőtér és ami elfojtódott kiszabadul, és a lehetőségek mindeközben meg befele igyekeznek. Álomvilágból a realitás talajára lépünk és onnan újra vissza az álomvilágba huppanunk, de az már másmilyen lesz, mindig másmilyen. Így alakul közben a személyiségünk, ami függ és folyamatosan érvel, önmagával és másokkal.

http://m.cdn.blog.hu/la/langologitarok/image/albahyseni_cover.jpg

Folyamatosan elbukunk. Nem vesszük észre a gödröt, mert az is önálló tudattal rendelkezik. Főleg, ha az a gödör netalántán egy ember, és fő célja, hogy állandóan belezuhanjunk. De ha nem ember lenne, akkor is nehéz lenne kimászni belőle. Avagy nehéz is, mert a többi függő is folyamatosan gödröt ás, hogy a többiek is beleessenek. Senki se szeret egyedül lenni. Ezért csalogatja egyik a másikat. Gyere ide, gyere oda, tedd ezt, tedd azt. S megteszi az ember, mert rengeteg öröm lakozik abban a rengeteg kínban.

Nem szabad táplálni a gondolatokat, mert szokásokká válnak. A szokások rendszerré, a rendszeresség függőséggé.

Az emberek gyökerek. Már abban az értelemben, hogy felfele növekednek faként jó esetben. A megfelelő tápanyag, megfelelő fejlődést biztosít, ha nincs táplálék, a gyökér, gyökér marad. De ki vagyok én, hogy megmondjam a gyökereknek mit egyenek. Mindenki a saját fájának a kertésze. S a mai világban a biogazdálkodás visszaszorult. Helyette gépek vannak, vegyszerek és minden a gyorsaságra és a hatékonyságra épül.

A függőség másik árnyoldala, hogy kialakul a hiper érzékenység. Mindent magára vesz az ember. Aztán jön a paranoia, azt is önmagára aggatja, amit nem kellene, ami nem is neki szól. Szóval vicces.

Na mindegy, gondoltam írok erről egy cikket. Én természetesen teljesen szabad vagyok. Egészen addig amíg bele nem néz a szemembe az ösztön.

Siva

A hindu hitvilágban Siva, Visnu és Brahmá alakítja az isteni hármasságot. Siva magába foglalja a teremtést és pusztítást egyaránt, aki a kali-júga, azaz az éppen zajló korszak végén eljárja a halál táncát, mely által mindent megsemmisít és új fejezetet nyit az emberek és istenek életébe egyaránt.

Megszokott dolog az, hogy az isteneket emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, de egy hívő ember életében ez mást jelent, azaz az Istennel való hasonulás, mindenképpen a forrás eredménye, az ő kiáradása által jelennek meg a különböző személyiségjegyek, ahogy a gyermekek is a szülei minőségét öröklik.

Ábrázolását tekintve Siva egy fiatalember jegyeit viseli, teljesen hófehér testtel. Jelképe a férfi nemzőerő, a fallosz, a szexualitás megtestesítője. Tőle erednek a tantrikus gyakorlatok is, melynek már nagy kultusza van a nyugati világban is. Maga a tantra szanszkrit eredetű; Kiterjesztést, Felajzást jelent. Sokszor női alakban is ábrázolják, s nagyon kettős állapota van, egyrészt aszkéta, lemondásokkal teli, másrészt képviseli a vágyat, hiszen folyamatos aktusaival tartja fenn a világot. Erről egy irat így emlékezik meg : "Egyedül volt, nem örvendett; magányában az egynek nincs minek örvendenie; egy másikra vágyott, és szétvált férfivá és nővé, szoros ölelésben összeforrva."

http://sathyasaibaba.files.wordpress.com/2009/01/mahasivaratri-2009-c.jpg

Sivának a homloka közepén van egy harmadik szeme is, amit a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tart. Ez a szem, hitvese Uma által keletkezett, aki kacéran eltakarta Siva szemeit, melynek eredménye az lett, hogy Sötétség borult a világegyetemre, az isten ekkor nyitotta meg a harmadik szemét, hogy a Fény újra visszatérhessen. Ez a jelenet az anyagi világ illúziójának, a kéjnek a hatalmát jelzi a lélek felett. Ez alól csak éberen, nyitott szemekkel lehet megszabadulni.

Emellett Siva ismeri a múltat, jelent és jövőt egyaránt. Nagyon sok szerepben jelent meg az évszázezredek során, egyszerre békés áldásosztó, szörnyű fenevad, táncos, tanító, koldus, nő.

Hódolni emiatt többfajta módon lehet neki. A jobbkéz ösvényének követői a belső meditáció és tisztaság által kedveznek istenüknek, míg a balkéz ösvényén járók a rituális nemi egyesülés, marihuána, hús és alkohol élvezetével törekednek a megvilágosodásra. Tehát ez egy nagyon toleránsnak mondható imádat, mindenki eldöntheti, hogy melyik utat választja, nincsen központi dogma, csak egy szabály uralkodik, az éberség a teremtés és pusztítás folyamatos fenntartására.

Hétvégi szilánkok

A fejemben kavargó ezernyi benyomás külső megnyilvánulásai mindig visszaköszönnek. Se szeri se száma a sok próbálkozásnak, olyan mintha ezernyi darabra törött tükröt próbálni újra összeragasztani az ember, hogy legalább hellyel közzel valós képet adhasson.

Persze a legtöbben lesajnálják a szilánkot, nem is foglalkoznak vele, maximum kihúzzák, ha a talpukba kerül és mennek tovább sajogva. Van, aki zsebre rakja és mereng a fényén, talán ízlelgeti a lehetőséget, hogy mi van ha ez csak egy valami része, ami egy nagy egészet alkot.

Az egész nem több egy részeg látomásnál, próbál emlékezni mit tett az ember, de mások emlékdarabkái nélkül sokszor lehetetlen eligazodni egy hétvége történései felett is. Igen, a hétvégéken mindig lehet agyalni és gyakorolni. Remek dolog az ember fejlődésében addig míg teljesen el nem veszti a fonalat. Aztán már nehéz kikerülni a labirintusból, egyrészt sokáig tart, nehéz keresni a kijáratott, egy csomó rejtett ajtó akad mindig, megdöbbentve az embert és persze közben állandóan ott leselkedik a bikafejű szörnyeteg. Ha elkap, vagy megesz, vagy magába olvaszt, egyik sem túl szívderítő dolog. A későbbi látványról nem is beszélve, meg az illatuk, nos az nem illat, hanem szag.

http://images.fineartamerica.com/images-medium/broken-glass-bagiuiani-kostas.jpg

Persze, mesélhetnénk sok fura dolgot, mert a szilánkok ezt is engedik. Mindegyik felületén egy apró történet rajzolódik ki. Olyan se eleje, se vége, puzzleszerű valami, ami szerencsére többnyire nem valami giccses képet ad, hanem a legnagyobb természetességet tárja szemeink elé.

A lényeg, hogy felépüljön valami híd, ami minden történetet egyesít és leképezi a valóságot, amennyire az emlékek engedik, mások emlékei, az én emlékeim. Így születik a történelem is.

Írhatnék egy mesét lassan, a csupa kopasz emberről, aki mámorosan élt, míg csupa kopasz nem lett. A mindent kitöltő füstről és arról, hogy egy jó helyen és időben előhúzott cigi, vagy láb, vagy bármi, miképpen válik szexé, meleggé, vagy alkohollá, vagy más nyalánksággá. De ezek lényegtelen dolgok. Mert a történet a lényeg, hogy az miként fogant teljesen lényegtelen, hogy mi a tartalma az az igazán fontos.

A jövőben tehát igyekszem a tartalomra koncentrálni. Ez akár a mai napi mantra is lehetne.

A dohányzás az csúnya dolog

A cigi káros, rossz hatással van a vérre és az immunrendszerre, na meg rákot okoz. Van akit impotensé is tesz a hosszú-hosszú évek alatt, természetesen ez csak a férfiakra vonatkozik, és néhány feminin nőre.

Kiszámoltam mennyit költhet egy átlagos dohányos cigire egy hónapban. Ha a napi átlag doboz árakat tekintem, az napi 540 forint. Ha ezt beszorzom egy átlagos hónap időtartalmával az 16200 Ft-ra jön ki. Olcsóbb is lehetne, de sajnos a legtöbb cigis nem veszi figyelembe a hétvégéket és a piros betűs napokat.

Emellett a kávét is figyelembe véve, egy 250 grammos csomag maximum egy hétre elég, ami szintén 400-500 Ft. Ezt szorozzuk be 5-el, vagy 6-al és máris kijön a 2500-3000 Ft-os kiadás. Tulajdonképpen még nem beszéltem a kávézók és kávéautomaták adta lehetőségekről, jártunkban-keltünkben sűrűn előfordulhatunk ott is, ahol bizony napi szinten elkölthetünk egy kávéra 50 Ft-tól 300 Ft-ig bármennyi összeget. Természetesen én nem iszok 300 Ft-os kávét, nem vagyok megőrülve. Elég nekem a maximum 170 Ft-os ár, két cukorral, habbal, avagy tejszínnel.

Nagyon sok sorstársam iszik is a dohányzás mellett, vannak a napi ivók és a heti ivók, ez szintén jelenthet havi 3000 Ft-tól egészen 100 ezer Ft-ig terjedő kiadást is akár.

De még nem beszéltem a fizikai és mentális sérelmekről, amik ezen cikkek beszerzése során keletkeznek az emberben. Egyrészt el kell jutni A pontból B pontba, ami szintén kiadással jár, tekintve a bérlet és jegyárakat. Sajnos nem mindenkinek van az utcájában bolt, kocsma, benzinkút, piac, ukrán parasztasszony. Másrészt a közben elfüstölt rudak is hozzájárulnak a test idő előtti elöregedéséhez és megbetegedéséhez, mely miatt gyógyszerre is ezreket kell költeni.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzGn32P0s5fXH9mm6anR3tBFCiUC_7MdzBlKb7STL3TxbD_nXLitQbF1W18z-PBl612tXBBQwnmFwXKzj4CX07MoQeA8zhZLjqrSZreVdebbFOVtADAhfrVe70R_VcfWTkxy09PrIUr7o/s1600/Smoking+Facts.jpg

Az új rendeletek értelmében lassan mindenhonnan száműzik a dohányosokat, kocsmáktól kezdve aluljárókig, majd egészen a közterekig. Én cigis létemre örülök ennek. Így talán majd le tudom győzni az ingert. Szóval számítok az államra. Bár még munkát és kedvező kilátásokat nem tud felmutatni, de azért odafigyel az egészségünkre.

Addig is. Míg el nem jön a nemdohányzók totális hatalomátvétele, mindenkinek jó füstölgést kívánok és teli pénztárcát.