A következő címkéjű bejegyzések mutatása: számla. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: számla. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 22., szombat

Kielégítően a liberalizmusról



A liberalizmus azaz szabadelvűség egy olyan eszmerendszer, mely a szivárvány színeiben pompázó, kaotikus gondolat sokaságot foglal magába. Az egyén szabadságát hangsúlyozza bármi áron. Manapság ez már a másik egyén szabadságának, de akár életének és hitrendszerének kárára változott.

A liberalizmus mondhatni édestestvére a kapitalizmusnak, kik mint egymás támlái jelentek meg a mai nagy nyugati társadalmakban. Támogatják a szabad piacot és a szabad kereskedelmet. Ez az oka annak, hogy az SZDSZ és az MSZP mindent eladott, mely az országé volt, kivéve talán a levegőt. De ebben sem vagyok olyan biztos.

A modern liberalizmus legfontosabb elvei a következők: a gazdaság az egyének és a magántulajdon közti szerződésen alapul ( azaz a bankok bármikor elvehetik a házad, a kocsid, az életed, mert a szerződéskötés során a saját szabadságukat és jólétüket tartották fontosabbnak), a lelkiismeret és életmód szabadság ( azaz, ha egy roma banda kirabol arról a te rossz lelkiismereted tehet és az ő életmódbeli szabadságuk, a vedd el és uralkodj elv), a szexuális szabadság ( lassan már a pedofilok is menetelhetnek a jogaikért, természetesen nincs bajom a melegekkel addig, míg önmaguk szexuális szokásait nem teszik közszemlére, megsértve ezzel az én látványhoz és ingerhez való szabad jogom gyakorlását), a vallásszabadság ( igen, egy vallási háborúktól lázas bolygón ez a jog önkénytelenül felvetődik minden emberben), a megismerés szabadsága ( ezt erősen korlátozzák a sok téves tanítással és az agymosó média hatása sem sokat segít), az államnak az egyén életébe való behatolás elleni szabadság ( most ez történik folyamatosan, úgy hívják ezt, hogy közüzemi számla, vagy apeh tartozás).

A legfontosabbról nem beszéltem a szabad választás jogáról, nehéz erről bármit is mondani, mert a paletta igen tág, de annál haszontalanabb. 

Egy igazi liberális személy tehát sok minden mellett kiáll, melyet a kormánya szabályozni kíván, ezért védi a irodalmat, művészetet, tudományt, szerencsejátékot, szexet, prostitúciót, abortuszt, eutanáziát, alkoholt, könnyű drogokat. Itt azért megfigyelhetjük, hogy jól el vannak ebben ám keverve a dolgok, ami az egyik embernek tetszik ebből a csokorból, a másiknak már nem biztos. Kétséges, hogy ennyi mindennel, olyan sok közös halmaz jönne létre. 

Aki szereti a szabadságot és az élethez való jogot, akkor nem hiszem, hogy elfogadja az abortuszt, az öngyilkosságot és a prostitúciót. De biztos van olyan is, aki bár szereti a prostikat, nem iszik alkoholt és károsnak tartja a szerencsejátékokat. 

Azért vannak szükségleteink, hogy azt minél jobban kielégítsék. Értem én. Ehhez joga van minden embernek és a másiknak is joga van, hogy kielégítse a másikat. Lényegében erről szól a szabad liberalizmus. Mindenki kielégít mindenkit, de akit nem elégít ki senki az lázadó és rendszerellenes.
http://scribbledigit.files.wordpress.com/2010/11/hippie.jpg

Ez van.

Azért érdekes, hogy a liberalizmust először a spanyolok találták ki, nem sokkal azután, hogy teljesen lezárult az Egyház erős hatása az államra , ennek utóhatása a szabadelvűség megfogalmazása volt a spanyol Los Liberales párt által. Ami akkor még jól hangzott, ma már nem annyira.

2011. január 17., hétfő

Michael Moore nem szereti a kapitalizmust

Ahogy én sem. A szabad verseny által generált kizsákmányoló életmód túlhajszol egész társadalmakat, ami végül a gazdagok uralmához, a plutokráciához vezet, mely egyik formája a demokrácia, másik formája a diktatúra. De nincs mit szépíteni a szavakon, avagy kifejezéseken, mindkettő a rabszolgatartásra épül.

Amerikában, mint régen Rómában, érvényesül a kenyeret és cirkuszt a népnek elv, mára természetesen kenyér nélkül, lakás nélkül, gyógyellátás nélkül. De legalább van nekik fegyverük, hitelük, és rengeteg filmjük. Természetesen ennyi se lenne, ha Kína nem adott volna nekik egy baráti kölcsönt, de ez már egy másik történet.
http://www.sccs.swarthmore.edu/users/06/adem/pictures/absolut/images/absolut%20capitalism.jpg

Sajnos kis hazánkban sem hajlandóak a multinacionális cégek megfelelő adót fizetni. Folyamatosan kizsákmányolnak, mely megugrasztja a közüzemi számlákat és az élelmiszerárakat, ehhez természetesen a média is asszisztál, néma cinkosként. A korábbi üzenetük a fogyasztásra, teljesen megbukott. Az embereknek elfogyott a pénze és a hitelkerete. Lassan nem lesz mit elvenni és akkor új rendszer lép érvénybe, az adósrabszolgaság intézménye. Mert nincs új a nap alatt, sok sok nemzedék élt már e földön és bizonyos motívumok újra és újra megjelennek. Eztán se lesz ez másképp.

Mindenkinek csak ajánlani tudom Michael Moore dokumentumfilmjét, a Kapitalizmus: Szeretem-t.

2011. január 15., szombat

A munkaügyi központokról


Sajnos, sok tapasztalatom van már a regionális kirendeltségek helyzetét illetően. Sokszor látogattam anno, ma már egyre kevésbé. Úgy érzem nem nyújtanak eleget, felesleges bejárnom.

A rendszerváltás óta a helyzet sokat változott, már nem büntetik az embert ha munkát kerül, mert nincs is mit dolgozni. Valószínűleg én közveszélyes és köztörvényes munkakerülőnek számítanék, minimum 20 évre elzárnának több millió honfitársammal egyetemben.
Sajnos  nem tudtam lelépni külföldre, nincs elég bátorságom pénz nélkül távozni, nem mellesleg akik kimentek nyugatra, vagy keletre azoknak volt minimális kezdőtőkéje, azaz a szememben nekik már volt egzisztenciája. De sokunknak az sincs.
Nevetséges, amúgy pályakezdőnek regisztrálni munkaügyi központba, nem ér el vele semmit, de ha szívesen járogat az illető pecsételgetni és szereti a tömött sorokat annak szívesen ajánlom. Eleinte nekem is jó szórakozás volt, mert sok fiatal jár oda és rengeteg régi ismerőssel is találkozhattam. Néha úgy éreztem felesleges szórakozóhelyekre járnom, hiszen azt a közeget leltem ott, akikkel az éjszakában is sokat mulattam. A régi szép idők.
De aztán rájöttem, hogy hiába van Start kártyám és hiába illetnek meg a nagy kedvezmények, munka híján nem érek el vele semmit. Azért az elgondolkoztató, úgyse vesznek fel sok fiatalt helyekre, hogy nagyrészt támogatja a munkaadókat az állam, olyan szinten, hogy fizetést se kell adni, a kormány pénzzel helyette.

Nagyszerű képzéseket szoktak meghirdetni, de túljelentkezés van. Egy adott szakmára 150 embert hívnak be úgy felvételizni, hogy csak 15 fős csoportot indítanak, és ez minden szakra igaz. A középfokú angoltól kezdve a takarítógép kiürítőig. De sok helyen ilyeneket se indítanak.

Rengeteg nő annak köszönheti a munkáját, hogy el tudott helyezkedni egy regionális munkaügyi központban. Ők jól el vannak, és műkörömre is telik.

Mikor legelőször jártam ilyen helyen, nagy büszkén vittem az érettségim és szakképesítéseim fénymásolatát és beálltam a sorba. Úgy három órával később a pulthoz jutva megkérdezték, hogy mi a szakmám, mondom grafikus. A nő erre nevetve azt felelte itt ilyen munkához sose jutok, válasszak valami mást a tábláról. Mondom magamba mi van, ennyi erővel agysebésznek is mehetnék.
http://www.nickcarnes.com/wp-content/uploads/2009/03/homeless-child.jpg


Ne regisztráljon senki munkaügyibe, ha pályakezdő. Kímélje meg magát. Nem ér semmit.
Csak akkor csatlakozzon a klubhoz, ha volt már állásviszonya, míg munkanélküli kaphat egy kis pénzt, ami az éhenhaláshoz és a vegetáláshoz pont elég. De persze most ezt is elfogják venni a becsületesen dolgozó emberektől, mert a kormány úgy gondolja azért nem akarnak menni dolgozni a munkanélküliek és rokkantnyugdíjasok, mert havi 30-40 ezer forintból lazán lehet élni, felelősségek nélkül. Furcsa gondolatmenet, de itt nemcsak a kisebbségről van szó, azok megszerzik maguknak akkor is a pénzt, ha más embernek véresre fagy a mosoly az arcán. De mi lesz a családosokkal? A hitelesekkel, akiknek a házait és a számláit is szó szerint lefoglalták. Az élelmiszer emelkedik, a közüzemi számlák és a tömegközlekedés szintén. A fizetés meg csökken.

Szóval amíg a regionális központoknak telik több százezer forintos számítógép terminálokra és lcd tévékre, addig nincs veszve semmi.
Haladjunk tehát előre. A szép új világba.