Szemléletváltás

A szem normális esetben látni szokott, pontosabban nézni. A látás összetettségre utal, a nagy egészet fogja át, a nézés viszont csak a részleteket veszi figyelembe. Tekinteni még ennél is kisebb dolog, holott maga a tekintély szó, valami hatalmasat jelent, de csak egy tekintet erejéig, ha jobban megnézzük semmi. Csak ráaggatott tulajdonság, hogy megfeleljen a szerepében az emberek előtt, egy tekintet erejéig. De most elkalandoztam.

Sokfajta konfliktus szokott származni abból, ha valamit másképp lát egy csoport, mindenki a saját tudása és tapasztalata alapján ítél és következtet, azokból a dolgokból nyerve az információt és a segítséget, amit már hallott és látott. De úgy érzem ennek is el kellett kezdődnie valahol. Azaz lennie kell valamilyen alapnak, amihez tud viszonyítani a szellem, ami által alakul a nézőpont. Nevezzük ezt mondjuk éber állapotnak. Ez az a helyzet, amiből kialakul a látás és mindenfajta érzékszervi funkció, mely aztán a környezet, a biológiai adottságok, az értelmi szint, a rugalmasság és sok ezernyi más ok miatt torzul. Mint egy prizma, amely nem összegyűjti az energiát, hanem szétszórja és belenézve abba, mindig csak az egyik oldalát, egy kis lapját mutatja, nem az egészet. Mindent csak részleteiben. Ahogy egy rajztanárom mondta anno; az egészet nézzem, az arányokat, ne vesszek el a részletekben. Természetesen ő is elveszett benne, hiszen azt a részletet figyelte, hogy én elveszek a részletekben, azt már nem tartotta kézenfekvőnek, hogy miért nem foglalkozok az arányokkal és az árnyékokat, miért pont úgy satírozom fel elképzeléseim, ahogy akkor tettem.

http://simplehomeschool.net/wp-content/uploads/2010/10/waldorf-painting-3.jpg

Ha az élet folyamatos változás, ahogy magunkra tekintünk kézenfekvő, hogy biológiai testünk megöregedik és idővel elhasználódik. Talán ezt is meg lehet valahogy úszni, de most reálisabb figyelmet választottam. Szóval, alakul az emberekkel való társas viszony is. Amit régen elfogadhatatlannak tartottunk, az elfogadhatóvá válik. Újfajta fűszereket próbáltunk ki, mely az egész ízvilágra hatással volt. Olyannyira, hogy az ember elkezdte komolyan venni magát a világban és már csak a fűszerekre figyelt, nem a főétkezésre. Nem vette észre a változást, mert egyfajta ízesítést használt és megrekedt, ilyenkor a szakács természetesen próbálkozott újfajta fogásokkal, de egy idő után mindegyik sótlan lett.

Egy idő után az ember elvesz a prizma oldalaiban, a szemléletváltások felgyorsulnak és kilökik őt vakon a világba, mert egyszer se volt arra igénye, hogy az egészet próbálja figyelni, ne csak saját magát, ne csak egy másik személy jellemét, ítéletet és elzárkózást róva arra és önmagára.

Mert, ahogy Castaneda is mondotta volt: „A dolgok nem változnak, csupán másként látjuk őket.” S hozzáteszem, nem elég csak arrébb állni, új megvilágításból nézni, hanem az egészet látni kell.