Hol volt, hol nem volt, a semmi peremének legszélén és még azon is túl leledzett egy szoba. Ebben a szobában két gyertya élt. Az egyiknek fekete lángja volt, mely sötétséggel telítette be a környezetét, a másiknak arany színű lángja, ami megvilágította a rá eső részt.
Sokáig észre se vették egymást, fel
sem foghatták egymás létezését, hiszen elnyomták magukban a
másik világot, csak azt látták, ameddig el tudtak érni. Sokszor
egymás falába is ütköztek, de nem határként érzékelték ezt,
hanem semminek.
 |
| http://m.cdn.blog.hu/mi/minaplasticdoll/image/8750rt_k_g_a_gyertya_-med.jpg |
Egy szép napon, az arany színű
gyertya beteg lett, már csak pislákolt, így tere is fokozatosan
csökkenni kezdett. A fekete lángú gyertya meglepődött, hogy új
területeket tapasztalhatott meg. Elgondolkozott ezen, vajon meddig
terjedhet határa és akkor észrevette a halovány fényű gyertyát,
amely egy az egyben önmaga ellentéte volt. Tetszett neki, azelőtt
még sosem látott olyan csodát, amelyből fényesség születik,
ezért elhatározásra jutott.
„ Ez a gyertya sose hunyhat ki, mert
ő ébresztett rá, hogy a legkisebb fény is felismerésre ösztönöz
engem, általa megláthatom saját árnyaim és ezáltal új utakra
terelhet a világban”
Azóta, a legkisebb világosság is
képes utat törni magának a sötétségben. A legkisebb remény sem
vész el a káoszban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése