Hermész, a mágia hírnöke

A görög mitológiában az istenek hírnöke, de egyiptomi vonatkozásban is felelhető Thotként, kit az istenek írnoka- és az írás megalapítójaként tartottak. Hasonlóan Henochoz, egy vízözön előtti korszakról számol be, és leírja azon katasztrófának történéseit is (az se kizárt, hogy Hermész, maga Henoch volt). Mindenesetre nagyon sok arcot és nevet tulajdonítanak neki.

Nagy Sándor uralkodása alatt találtak rá mumifikált tetemére, melynek kezében a híres hermetikus műve a Tabula Smaragdina volt. Ezt alkimista és okkultista szövege miatt évszázadokra betiltották és a belőle táplálkozó írásokat és feldolgozásokat elrejtették, vagy megsemmisítették a korabeli uralkodók parancsára.

Hermész célja az ember spirituális valóságának felfedése volt, mely egyesek szerint sikerült is. Belőle táplálkozik a kései hermetikus mágia, az okkultizmus is. Mivel korábban inkább az ember és a kozmosz viszonyát mutatta be a munkássága, a középkorra sikerült magába olvasztania a kabbalát, a ji-kinget, az asztrológiát, tarotot és más egyéb gyakorlati filozófiai rendszert. Ez nem hogy nem tette kaotikussá az egészet, hanem sikerült egy olyan ösvényt vágnia a világképébe, mely többféle embertípust is sikeresen bevonzott a hermetizmus művészetébe.

http://visionaryrevue.com/webmedia2/jofmedia/jof.herm.first.407x548.jpg

Hermész maga volt a Világ Ember archetípusa, mely állt egy isteni és egy sátáni részből. Mindkét jellemvonás megtalálható volt benne, egyensúlyban a jó és a gonosz is. A hermetizmusban tehát megválasztható, hogy milyen ösvényt jár a tanonc, a teljességet választja-e, avagy megragad egy mágikus szinten, a saját anyagi kielégítése céljából (azaz isteni mágiázik, mely az isteni renddel összhangban cselekszik, vagy emberi mágiát használ, azaz varázsol személyes érdekek céljából) . A fokozatos beavatások által, mely mindig a gyakorló fejlettségétől és rátermettségétől függ és függött, nyílnak meg azok a kapuk, melyek az okkult titkokat felfedik.

Maga a mágia is, egyik legrégibb magyar szavunkból származik, a magból, amiből kicsírázik egy új dolog, amihez egy belső tűz kell, a máglya. Tehát, egy olyan művészet, ami összhangban az akarattal változást idéz elő. A megfelelő fajtájú és mértékű erővel, a megfelelő módon. Erre a módra kell csupán csak rájönnie az embernek, mert ahogy Jézus is mondta:

„Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni.”