Füstmentes mindennapjaim

Minden dohányos életében eljön az az időszak, amikor szabadulni szeretne káros szenvedélyétől, vagy ha nem is, elgondolkozik egy lehetőségen mi lenne, ha többet nem cigizne.

Na, én évekig gondolkoztam, illendő lett tehát valamilyen cselekvéssé alakítani fantáziálásomat, pontosabban nem-cselekvéssé, mert egy dolog abba hagyására irányult az egész kísérletem.

A füstös reggeleket követő nappalok és éjjelek nehezen engedik ki áldozatukat légkarmaikból, tehát az első tanácsom az, hogy mindenképpen legyünk lazák. A görcsös elhatározás nem vezet semmire, mert az már olyan szilárd gondolat, hogy a könnyen törhető kategóriába tartozik.

Próbálkoztam már rengetegszer abbahagyni, de a csábítás és a hiányérzet mindig legyőzött. Sokszor a képzeletem vezetett tévútra. Azt hittem cigimentesen nem lesznek olyanok a baráti csevejek, nehezebben fogok szórakozni, szociálisan is, de kimaradok dolgokból, stresszessé válok, nem lesz olyan, ami kikapcsoljon és megszűnik minden koncentrációm, vagy esetleg felrobban az agyam, vagy túl egészséges leszek és elrabolnak a szervkereskedők.

Az első három nap volt talán a nehéz. Főként lelkileg, fizikai tüneteim nem igazán voltak, mert a nikotin viszonylag gyorsan ürül a szervezetből, legalábbis az a dózis, ami követeli az újabb adagot.

Pár napig azért elég ideges voltam, mindenre ugrottam amire csak lehetett. Megnyugtatott. A környezetemet nem annyira.

http://www.ingyenmozifilmek.net/pictures/13134985013thps2uc.jpg

A legtöbb okos ember azt tanácsolja kerüljük el egy ideig azokat a helyeket és kísérő dolgokat, ami a dohányzással együtt jár, gondolok ezalatt a kávéra, vagy az alkohol tartalmú italokra. Nos, én nem így tettem. Ugyanúgy kávézok és ugyanannyi adagot iszok meg, csak jelenleg füst nélkül. Ugyanúgy elmegyek szórakozni, vagy jelen vagyok baráti sörözéseken, ahogy eddig is. Pedig volt, hogy napi egy doboz cigi lazán elment, és ez meghatározta a reggeli ébredésemet, ugyanúgy mint az elalvást.

Sose baj, ha kísérletezés közben beleesünk valami hibába, ez nem verseny, önmagunkkal felesleges is lenne. Az a lényeg, hogy ne essünk vissza, és az elért eredményeket becsüljük meg.

A hiányérzetről meg annyit, hogy sokan a nikotintapaszokkal, rágókkal, csokival pótolják az űrt. Nos, ez se jó, mert az csak mélyíti az egész szakadékot. Végig tudatában lesz az ember, hogy hiányt pótol. A dohányzás abbahagyása nem hiány, hanem eredmény. Csak pozitív dolgokat nyer vele az ember. Nem szívja el az egészségét, a pénzét és az idejét, és ami a legfontosabb többé nem függ attól a csapdától, amit magának állított, amiatt mert fogékony lett a társadalom propaganda gépezetére, arra az illúzióra, hogy cigizni jó. Nos, nem jó.

Ugyan még nem tudok magam mögött sok időt, de azt tudom, hogy a hiány mindig alapvető, de ez hajtja előre az embert. Az új dolgok iránti vágyak, új dolgokat szülnek, kár ezt a füstre fordítani.

Persze, nagyon sok mindent nyer az ember ha tisztán lélegzik. Erre nem térek ki, mindenki tapasztalja meg saját maga....