Tarot analógiák – Az Ördög dallama

Nos, úgy gondolom indítok egy sorozatot a tarotról. Első sorban a Nagy Arkánum lapjaiból szándékszom összeállítani egy gyűjteményt. Nehéz dolgom lesz, mert nem szeretek ismételni, ha nem muszáj. De mivel rájöttem, hogy írásaim nagy része kapcsolódik a tarot misztikus beavatási elvéhez, ezért fontos újra és újra elővennem azokat a szimbólumokat, ami minden ember tudatalattijából visszakacsint a saját, személyes életére.

A tarot a tudatalatti legrejtettebb mélységeibe kalauzolja el használóját. Ezért a kártya üzeneteit nem szabad félvállról venni, főleg, ha az emberben megpendít valamit. Egy dallamot, amivel együtt éppen mozog.

A mai nap az Ördögöt húztam. Úgy tűnik van vele dolgom, és ez korábbi cikkeimhez is szorosan kapcsolódik. Arra buzdítalak kedves olvasóm, keresd meg ezeket s teljesebb lesz a kép.

Ha megszáll az ősi démon, avagy nyitsz egy sötétebb dolog felé, akarva-akaratlanul olyan élmények érnek, ami különös peremvidékre sodor. Minden a sötétebbik szemszögből fog tűnni. A teremtő energiából rontó, romboló, a nagy szerelemből, vagy szexualitásból gyilkos, uralkodni vágyó kéj, az igazságból bosszú, a mértékből mértéktelenség, a bölcs erőből elnyomni vágyás válik.

http://fc04.deviantart.net/fs6/i/2005/049/2/0/Devil_Tarot_Card_by_hexxxer.jpg

Az Ördög XV. számú tarot lapján a Bakfejű Sátán lelhető, a maga torz valóságában, rendezetlenül. Mivel ez az alak a kísértő érzékiség jelképe, fel kell tenni a kérdést, ura vagy e az életednek, vagy a függés vezet utadon. Behódolsz-e, vagy meghódítod saját elfoglalt, igazi területeid. Ahogy korábban olvastam, mindenfajta önmagunk irányuló romboló agresszió, valamilyen kielégíthetetlen hiányunkból fakad. Nos, az ember nem kaphat meg mindent, amit szeretne, ezzel sajnos én is tisztában vagyok. De fel kell ismernünk azokat a tapasztalásokat, amik viszont várnak ránk, ha nem emészt fel a folyamatos harc a sötétebbik énnel, magával az ördöggel. Lucifer is lebukott nagyravágyása, és egoizmusa miatt, ez vár a rossz szellemmel „cimboráló” emberre is.

A kudarc fel nem dolgozása hívja be leghamarabb az ördögöt és késztet az önpusztító tevékenységre. A magasabb minőségű ördögjellem, hasonlatossá válik saját démonához. Kéjsóvár megszálló lesz, aki nem tart tiszteletben senkit és semmit.

A megoldás nem más, mint felismerni és szembenézni árnyékos oldalunkkal. A belátás fél siker. Harcolni nem szabad, mert ezzel csak a másikat táplálod. Egyesülni kell és elfogadni a másik aspektusunk, ami nehéz feladat. De amit nem etetnek, az egy idő után elhal.

Minden visszafordítható kellő humorral, a szabadságra való törekvéssel, felismerve azt, mi korlátol és azzal, hogy kijelented magadnak, mire is van igazán szükséged. Nemes szerelemre, vagy kéjes érzékiségre, ami csak ideig óráig elégít ki.

A cikkemet most is egy idézettel zárnám:

Tőlünk függ minden, csak akarjunk!

Széchenyi István

Bolondos dallamok

Ma húztam a tarot kártyából. Igaz online, de a szellemek üzenete akár virtuálisan is átjöhet. Úgyhogy gondoltam kifejtem mit jelent bolondnak lenni. Úgy érzem menni fog, mivel sokan annak tartanak, ami jólesik a szívemnek, hiszen nem is sejtik mekkora bók ez igazából.

A Bolond a legmagasabb minőség, amit ember elérhet. Az újrakezdést, a befejezést és a legnagyobb nyitottságot jelképezi. Szórakoztató, játékos aspektus, gyermekes naivsággal, sokszor vakmerő pimaszsággal felruházva. Rábízza magát a jelenre, nem foglalkoztatja a sors. Sőt, annyira nem, hogy lényegében a végzete felett helyezkedik el, emiatt olyan, mint a lélek, továbbmenve ő maga a lélek. Zabolátlan, épp emiatt lehet negatív is, ha túlságosan hajszolja az élvezeteket. Nem törődve a környezetével akár káoszt is hagyhat maga után. Bár ezt nem gonoszságból teszi, hanem inkább flegma pimaszságból, de ezt sokszor nem értik a körülötte lévők és elítélik emiatt. Hiába segítőkész és jóindulatú lény, sokszor kell bocsánatot kérnie. Amit meg is tesz, mert lelkiismeretes.

Hát, van ilyen. Sokszor én is túlzásba viszem a viccet, miközben azt hiszem másokat szórakoztatok, a legnagyobb megbotránkoztatást okozom ezáltal a hozzám közel és távol állók elméjében. Sokszor nem férek meg az anyagi világban, nagyon sokszor tehát a Bolondot is kár érheti viselkedése miatt. De ám könnyedsége a legnagyobb problémákon is hamar túljut.

http://www.camptaichi.com/wp-content/uploads/fool-for-tai-chi.jpg

A Bolond egyetlen vagyona, az emléke, amit viszont folyamatosan elveszít spontanaitása miatt, ezért új emlékek után kutat. Ez nem összetévesztendő az emberek hajtotta vággyal dolgok iránt, mert efölött helyezkedik el. Inkább egyfajta utazás ez, a pokoltól egészen a mennyekig. Érzéseinek él és nem dolgoknak. Jobban is ki tudja fejezni magát, hiszen kommunikációban erős, ezért is van, hogy az istenek bolondos embert választanak hírnökként.

Gyakran fiatalként ábrázolják, hiszen az örök fiatalságot jelképezi. Erre példa Henoch, a próféta, akit Isten felemelt Matatronnak, a legfőbb angyalnak. Örök kamasznak nevezte őt, és a legfőbb hírnöke volt, vagyis még mindig az. Ezért mondta Jézus azt, hogy jaj annak, aki nem tud Gyermek maradni.

A keleti hagyományok is említést tesznek karakteréről. A kínai nyolc halhatatlan között volt Lan Cej-ho, aki a bolondos félkegyelmű az istenek között. Gyakran látták részegen és állandó nevetség tárgya volt, ám kedvessége és jósága miatt mégis mindenki szerette és tisztelte. Fiatalságát öreg korára is megőrizte.

Ezt jelenti tehát bolondnak lenni.

Írásomat egy bibliai idézettel zárnám:

„Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.”

Az ördög a részletekben lakozik....

….mert máshol nem tud létezni.

Gnosztikus elgondolás az, hogy Lucifer, a Fényhozó teremtette Földünket s magát az anyagi világot. Ha ebből indulok ki, s nem veszem alapul a többi dogmatikus elképzelést, melyet ókori és középkori misztikusok dolgoztak ki az évek alatt, akkor egy egészen új irányvonalat vagyok képes megalkotni. Mert a filozófiai áramlatok nem állnak meg, gondolatok, eszmék és új történetek születnek nap, mint nap.

Pusztán egy újabb elméletem, de tegyük fel:

A világ a sötétségből született. Mikor öntudatra ébredt az a valami, ami mindig is mozgásban volt, meghasonlott önmagával. Meghasonlott, mert önmagában hordozta jelenlegi világunkat, amolyan tudatalattiként. Látta, mi történik, mindent egyszerre tapasztalt. Káoszként létezett, de szüksége volt egyfajta rendre, amely minden káoszban, avagy válságban élő embernek vágya, hogy önmagán túlnőjön s ne hatalmasodjon el rajta az őrület. Ehhez szükség van őszinteségre is, amihez viszont el kell vetni a bonyolult struktúrákat, a kósza álomképzeteket, az ide-oda csapongó gondolatokat és tömény sóvárgásokat. Le kell egyszerűsödni. A káosz okos, ravasz, bonyolult és kiszámíthatatlan. A rend egyszerű s józan.

A rend sosem akar uralkodni, hiszen nem kell uralkodnia önmagán, szinte nem is kerül energiába. A káosz ezzel szemben folyamatosan azt akarja elérni, hogy mozgásban legyen, mert megzabolázhatatlan, mély s sötét.

http://sphotos-g.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/312452_327221534059813_1950160639_n.jpg

A mai emberre is jellemző ez, aki elég sokat fektet bele dolgokba, hajszol és nem állandósul, az képes belezuhanni abba a bizonyos mély kútba. Ebből a kútból persze nem lehet egy könnyen kimászni, mert a sötétség egyik legfőbb jellemzője, hogy kedvez az álmoknak. S az álmok egy idő után felemésztik az embert, ahonnan már nincs kiút. Azt mondják mindenhonnan vissza lehet térni, nos szerintem nem így van. Ha valaki arra a bizonyos helyre kerül, amit Seolnak neveznek egyes kultúrák, akkor beleolvad, a nagy Sötétségbe, az Örök Álmok Asztrális Útvesztőjébe, a Folyamatos Életekbe. Ki öntudatlanul, ki eléggé tudatosan. A tudat megőrzéséhez is éberség kell.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252050_327055347409765_1761986752_n.jpg

Ébernek lenni természetesen nem jelenti azt, hogy jól cselekszik az ember. Az éberség nem jelent egyebet, hogy amelyik minőségben használják azt, annál inkább felismeri az ember a minőség szabályait és varázskezeivel ügyesebben tudja mozgatni a szálakat.

Akár a káoszt, akár a rendet választja is az ember, eljuthat egy bizonyos szintre. Lehet szellem, lehet angyal, de akár lehet a Teremtő Sötétség is. Olyan ez, mint az önmagába harapó kígyó.

Isten voltam, de emberré zuhantam, de újra Isten lettem s megteremtettem a lehetőséget, hogy emberként álmodjak a káoszban, vagy éljek a rendben.....és így tovább.

Megfog a dalom

Az emberek mindig időhöz kötik a változást. Elhatározzák, hogy a jövő év másabb lesz, vagy jövő hónap, vagy jövő hét, vagy holnap, vagy akár a következő perc.

Az igazi változás azonban mindig pillanathoz kötött, mikor összesűrűsödik minden élmény, s egy hatalmas lélegzetvétel alatt az ember dönt. Azt mondja elég volt. Egy pillanatra megérinti az átalakulás lehetősége, megéli a jövőt.

De azonban el is képzeli azt. Megteremti magának a világot, megijed és visszakozik. Hiszen még van ideje erre. Újra be kerül a térbe, újra a környezetére figyel és nem magára. Azt hiszi megint, hogy a környezetétől függ, holott a környezete függ tőle.

Minden az egyénből indul ki, az érzések is. De jönnek persze embertársainktól is a hatások, de ha valamit befogunk, azt irányítani is tudjuk. Minden elnyomható, avagy megteremthető. Csak nem szabad elkábulni. S ebben a világban rengeteg irányból jönnek a kábító hatások, vagy a rosszul értelmezett jelek, amik igazából nem is rosszul értelmezettek, csak nem kezeljük jól, nem rakjuk a helyére azokat . Rosszul bánunk gondolattal, szóval és cselekedettel, ami kihat a másnapra. Azaz részegen énekelünk össze-vissza, s csodálkozunk, ha másnap visszahalljuk.

http://meldenius.files.wordpress.com/2012/07/2011-01-21-2318-53_edited.jpeg

A fogadalom nem más, mint egy hang, ami hatni akar. Meg akarja fogni azt, amire vágyik. Mindenképpen irányított. Elhatározásból születik és erős akarattal működik. A dal megérinti az álomanyagot, és felépül az új világ. Mindenkinek van dala és mindenki fogni kíván.

Alap mágikus aktus, olyan, mint az átok. Táplálni kell. Az átok gyorsabban hat, de a fogadalom sok kicsiből rakódik össze, és kis csermelyként alakul ki belőle a tó.

A fogadalom természetesen mindig anyagi dolgok felé irányul, legtöbb esetben. Itt arra gondolok, hogy nem az egyetemes, isteni rend mizériához, hanem ez is egy „fegyver”, egy erősítő bónusz, ha sikeresen használja az ember. Így a világ élhetőbb és változatosabb. A szűklátókörűség megszűnik és az össze-vissza csónakázás az élet útvesztőjében elviselhetőbbé s könnyebben kezelhetőbbé teszi a csalódásokat és a fájdalmat, de az örömöket is. Az ember olyan lesz, mint a víz. Kitölt, alakít, ha kell rombol, ha kell életet fakaszt.

Csak nem szabad üressé válni. A dalnak mindig szólnia kell, az tartja vissza odaátról a szörnyeket.

Fogjon tehát a dalom.

A karácsony igazi eredete és a mókusok

A vasslajosblogja minden kedves olvasóját köszöntöm. Ezúton szeretnék, békés, boldog, szeretetben gazdag karácsonyt kívánni azoknak is, akik egyáltalán nem olvasnak. De bízom benne az üzenetem átadódik valamilyen formában azoknak az olvasóimnak is, akik tulajdonképpen nem is az olvasóim.

Lassan két és fél éve már, hogy elindult az oldal. Korábban az újságíró csoport pszichológusa ajánlotta lehetőségként a blogolást, megszabadítandó önmagamat a krónikus közlésingertől. Ez annyira nem vezetett sikerre, de legalább teret biztosított annak, hogy másik csatornát nyissak az egész emberiség számára. Ezúton is szeretném átadni hálámat indonéz követőimnek, akik szintén érdeklőssel figyelik az oldal evolúcióját.

Igaz, most a karácsonyról kellene beszélni. Tehát :

Ez a pogány ünnep egy távoli vidékről, Szumátráról indult világhódító körútjára. Még az idő hajnalán, emberszabású mókusok ajándékozták meg egymást mindenféle földi jóval. Mogyoróval, dióval. Frissítőként kokacserjéből készült italt fogyasztottak ilyenkor, a napforduló ünnepén. Így aktívan átvészelték a legsötétebb éjszakát, és ezáltal köszöntötték a Fény születését. Fejlett technológiájuknak köszönhetően, buckaplázákat építettek maguknak, ahol ősi isteneiket tisztelték. Áldozat és ima gyanánt mókuskrediteket költöttek mindenféle felesleges szőrmeszöszre, amit aztán egymásnak adtak, vacsora közben, alatt és vagy után. Szeretetben gazdag ünnep volt ez. Az se volt baj, ha nem volt kredit, mert ezek az aranyos lények nyújtottak hitelt, szegény pajtásaik számára. Szőrmeszösz reklámokat helyeztek el mindenfelé ősi, mókustotem oszlopaikon.

http://files.blogter.hu/user_files/1714/blogter/squirrels_playing_poker.jpg

Az éneklés és a tánc mindig meghatározó volt ekkoriban. Kokacserje italuk nagy hatással volt a környező népekre, akikkel állandó cserekereskedelmet folytattak. Hajókkal és ősi, a mai kamionokra hasonlító szerkezettel szállították az éltető nedűt, szerte és szét. S az élet sose állt meg...

Innen származik tehát a karácsony, ez az ősi cicivilációnak köszönhetjük, hogy még ma is sok minden nyomokban mogyorót tartalmaz.

Erre emlékül, szeretnék meghitt ünnepeket kívánni megint. Hiszen nem lehet elégszer. Egy nap többször említeni kell.

Boldog Karácsonyt!!!!!

Újra és újra, míg a mókuskerék forog.

Felhőatlasz

A címből arra lehetne következtetni, hogy a filmről fogok írni. Nos, ez valamilyen szinten igaz, de ez nem kritika jellegű lesz, se nem egy bemutató, se nem hangzatos szavak az íróról és rendezőkről.

Tehát nem lesz benne semmi tárgyilagos, ha úgy tetszik kézzel fogható.

Amúgy is, van akinek nagyon nem jött be az alkotás, van, akit lebilincselt. Van, aki szerint sok volt a spirituális utalás, de van olyan is, akit nem hatott meg, mert már tudta ezen elveket és emiatt szólta le ezt az egészet (amit személy szerint nem értek, jó az, ha az alap értékeket populárisabbá teszik, nem feltétlen kell mindennek a töménytelen média giccsről szólnia). Inkább két idézetet szeretnék kibontani, ami a közel három órás mozit végig kíséri.

„Félelem, hit, szerelem. Jelenségek, amelyek meghatározzák sorsunk alakulását, erők, amelyek jóval a születésünk előtt hatni kezdenek és az elmúlásunk után sem szűnnek meg.”

Ugyebár, akit kicsit is érdekel önmaga élete, avagy a környezete az szokott gondolkozni. Sőt tovább megyek, elgondolkozik dolgokról. Felteszi a nagy kérdést, miért is született a földre, minek van itt, miért úgy történnek a dolgai ahogy. Ehhez persze kellenek üresjáratok. Vannak olyanok, akiket menthetetlenül beszippantott az élet. Dolgozik, gályázik, szenved, vagy fene nagy jómódjában nem gondolkozik ilyenekről, mert minek, teljesen hülyeség. Megértem az ő álláspontjukat, megértem, de nem azonosulok vele.

Nem másról szól ez az egész, mint a lélek halhatatlanságáról. Ami vezérel minket, téren és időn át. Függetlenül attól, ki milyen testbe és környezetbe született, a lelkek találkoznak, és tudattalanul is, de felismerik egymást. Esélyt adnak egymásnak az újra kapcsolódásra.

http://gracefreakdan.files.wordpress.com/2012/10/karma.jpg

Sokszor van az, hogy rácsodálkozok a másik emberre, olyan különöset érzek iránta, vagy frusztrál, vagy teljesen békében érzem magam mellette. Ez persze sokszor nem megy hip-hop, az emberi világban igen is ki kell fejleszteni bizonyos belső érzékszerveket, hogy a másikra leljünk. Ez munkával jár sok esetben, ami nemesít. Ébernek kell lenni és nyitott szemmel járni. Könyvtárnyi anyag van, mi lehet a segítségünkre és mi nem. A legtöbb információ mégsem a kósza gondolatokban van, hanem a szív csendességében, ezt hívhatjuk szerelemnek is. Mindenkinek keresőnek kell lenni, mert aki keres az talál, majd meglepődik s övé a világ.

Ott van persze a vágyakozás, a tipikus reinkarnációs vonal, a vágya vezeti az embert és úgy alakítja ki környezetét és saját formáját, hogy minél jobban ki legyen elégítve. De sose tudja magát teljes mértékben kielégíteni, még többet akar, miután megkapta azt, amire szüksége volt. Erre mondta Buddha, a lélek szenved, ezért mohó és hajszolja magát. Olyan, mint egy drogos, sose elég neki, keres valamit, amit már rég elvesztett. Ez a veszteség a szeretet teljes megtapasztalása. Mikor már nem kell több, de annál többet tud adni a többinek.

„Az életünk nem csupán a miénk, kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.”

Az életünk valóban nem csupán a mienk. Józan paraszti ésszel, ezt úgy tudnám elmondani, bármit amit teszünk, legyen az a legkisebb mozzanat a másik ember észleli és elindít benne egy gondolatfolyamot, ami persze egy harmadikra szintén hatással lesz. Alapeset, teszem fel udvarolok egy lánynak, ami jó esetben tetszik neki, de a lánynak van egy srác is a közelében, aki viszont bele van zúgva reménytelenül és valószínűleg frusztrálja a tudat, hogy én sikeresen nyomulok. A srác hazamegy, beszélget, kommunikál. Egy hétvégén, hogy feszültségét levezesse alkoholizál, majd beszáll egy autóba, amivel sikerül egy balesetet okoznia. Valaki meghal, a család gyászol, a rokonokra hatással lesz és még lehetne folytatni. Ez a bizonyos pillangóhatás. Ok és okozat törvénye. Ezért is érnek el a tömegek sikereket, globálisan befolyásolva a bolygót. Más szóval mondva, akár egyetlen ember is csinálhat nyarat.

Ha valakihez kedvesek vagyunk, az valamilyen formában visszatér hozzánk, ugyanúgy, ahogy a bűn is, amit elkövetünk. Az események mindig megtalálják az embert, ezért is kell tudatosan alakítani „sorsunkat” a Földön, hogy szellemi sorsunk gördülékenyebb legyen, ami valóban végzet emberi ésszel felfogva.

Nos, nekem tetszett a film. A hatása megvolt. Sikerült egy szájbarágós cikket írnom kedvenc, saját blogomra.

Novella a hasonmásról 2.rész

Egy hét telt el a találkozás óta. Sokáig azt hittem csupán egy kósza álom volt. Nem éreztem, azt, hogy ez valóság lenne.

Váratlanul jöttek újra a jelenések az elmúlt korokról. Sokkal tisztábbak voltak, sokkal életszerűbbek. Egy reggel, ahogy munkába indultam hirtelen elragadott valami, ami kiszakított a valóságból. A körülöttem buszra várakozó emberek kacagásának, vagy napi panaszuk ecsetelésének hangja egyre jobban lassult, majd mozdulatlanná dermedt. A hideg miatti pára álló füstként ragadt bele a térbe. Aztán jött a váltás, egyre jobban kezdtem átmosódni a másik világba. A rétegek áttetszően fedték egymást, míg végül egy csatamezőn találtam magam, ahol eleinte lassan hömpölyögve, majd fokozatosan kapcsolódtam az ottani eseményekbe. Egy barbár kinézetű, fura módon kifestett harcos jelent meg, aki lassított felvételszerűen emelte felém a kardját. Én oldalt lépve sikeresen hárítottam, de nem vettem észre a mögöttem lévő másik alakot, aki egy fejszével alulról szó szerint kettéhasította térd alatt a jobb lábamat. Valami fura adrenalin járta át a testem, és még mielőtt a földre hullottam volna, egy határozott lendületű ívvel levágtam a rám támadó robusztus harcos fejét.

http://sphotos-c.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/481637_10151275953398290_429222870_n.jpg

Elestem, a sárban feküdtem. Fölöttem madarak köröztek, a sötét felhőkből átszivárgó napsütés varázslatossá alkotta az eget. Nyugodt voltam, bár energiám elillant, mintha sosem lett volna. Vér izét éreztem a számban. A harci színekkel mázolt barbár, aki istenei tiszteletére díszítette fel magát, fölém hajolt, rám mosolygott, majd azt mondta :- Lassan.... De nem fejezte be, a szívembe döfött villanás elsötétített mindent.

Sokkszerűen tértem magamhoz a megállóban. A körülöttem állók is észrevették zaklatott állapotom, de igyekeztem erőt venni magamon. Persze, senki nem kérdezett semmit. Mindenki csak a saját dolgával foglalkozott. Ez nem meglepő, a legtöbb emberben a furcsaság, vagy a nem megszokott, esetleg cselekvésre késztető esemény kemény ellenállást vált ki. Ez a küldetésemet tekintve pozitív volt, de megmaradt emberi részemet mindig elszomorította a későbbiekben is.

Felszálltam a buszra. Egy idős, öreg ember mellé ültem. Máshol már nem igazán volt hely, de pihenni akartam, közben végig arra koncentráltam, csak ne szólítson meg. A véneknek szokásuk sokat beszélni. Ám hirtelen rám nézett, és azt mondta:-Lassan itt az idő.- Majd visszafordult és bámult tovább ki az ablakon.