Megfog a dalom

Az emberek mindig időhöz kötik a változást. Elhatározzák, hogy a jövő év másabb lesz, vagy jövő hónap, vagy jövő hét, vagy holnap, vagy akár a következő perc.

Az igazi változás azonban mindig pillanathoz kötött, mikor összesűrűsödik minden élmény, s egy hatalmas lélegzetvétel alatt az ember dönt. Azt mondja elég volt. Egy pillanatra megérinti az átalakulás lehetősége, megéli a jövőt.

De azonban el is képzeli azt. Megteremti magának a világot, megijed és visszakozik. Hiszen még van ideje erre. Újra be kerül a térbe, újra a környezetére figyel és nem magára. Azt hiszi megint, hogy a környezetétől függ, holott a környezete függ tőle.

Minden az egyénből indul ki, az érzések is. De jönnek persze embertársainktól is a hatások, de ha valamit befogunk, azt irányítani is tudjuk. Minden elnyomható, avagy megteremthető. Csak nem szabad elkábulni. S ebben a világban rengeteg irányból jönnek a kábító hatások, vagy a rosszul értelmezett jelek, amik igazából nem is rosszul értelmezettek, csak nem kezeljük jól, nem rakjuk a helyére azokat . Rosszul bánunk gondolattal, szóval és cselekedettel, ami kihat a másnapra. Azaz részegen énekelünk össze-vissza, s csodálkozunk, ha másnap visszahalljuk.

http://meldenius.files.wordpress.com/2012/07/2011-01-21-2318-53_edited.jpeg

A fogadalom nem más, mint egy hang, ami hatni akar. Meg akarja fogni azt, amire vágyik. Mindenképpen irányított. Elhatározásból születik és erős akarattal működik. A dal megérinti az álomanyagot, és felépül az új világ. Mindenkinek van dala és mindenki fogni kíván.

Alap mágikus aktus, olyan, mint az átok. Táplálni kell. Az átok gyorsabban hat, de a fogadalom sok kicsiből rakódik össze, és kis csermelyként alakul ki belőle a tó.

A fogadalom természetesen mindig anyagi dolgok felé irányul, legtöbb esetben. Itt arra gondolok, hogy nem az egyetemes, isteni rend mizériához, hanem ez is egy „fegyver”, egy erősítő bónusz, ha sikeresen használja az ember. Így a világ élhetőbb és változatosabb. A szűklátókörűség megszűnik és az össze-vissza csónakázás az élet útvesztőjében elviselhetőbbé s könnyebben kezelhetőbbé teszi a csalódásokat és a fájdalmat, de az örömöket is. Az ember olyan lesz, mint a víz. Kitölt, alakít, ha kell rombol, ha kell életet fakaszt.

Csak nem szabad üressé válni. A dalnak mindig szólnia kell, az tartja vissza odaátról a szörnyeket.

Fogjon tehát a dalom.

Hogyan átkozódj jól?

Az átok nem más, mint szómágia, akaratmágia, és gondolatátviteli képesség valamely személyre, azzal a céllal, hogy annak kárt okozzon, avagy befolyásolja valamilyen döntésben. 

Ez divat volt már az őskorban is. Úgy vélem, hogy az ősember nem csak azért festette barlangja falára zsákmányát, hogy annak lelkét kiengesztelje, hanem inkább annak gyengítése céljából, a sikeres vadászat reményében. Így volt ez a középkorban is, és így van ez ma is az átkozódók között. Egymás elpusztítása a cél, egy olyan láthatatlan fegyverrel, amit nem vesz számításba az anyagi világ és az emberi törvények hatástalanok, mind a bizonyításra, mind a büntetésre. 

Ha nem nézek semmilyen vallási kultúrkört és csak a szót magát vizsgálom, az átok jelentése át-ok. Valaki át adott valamit, ami hatással van rád. Ez lehet negatív is és pozitív is, de az évszázadok alatt ez szó gyűlöletkeltő, rosszindulatú jelentéssel töltődött fel. Lehet azon is vitatkozni, hogyha bármilyen hatást is küldünk bárkire is, az ő beleegyezése és tudta nélkül, az nem számít-e erőszaknak, még ha a hatást tekintve jóindulatú dolgot szeretnék elérni. 

A mindennapi életben is működnek az automatikus, ösztönös gondolatátviteli formák. Minden tettünk, cselekedetünk, elképzelésünk hat a másikra, és az ő dolgai is viszont hatnak mireánk. Ez elől kibújni nem lehet, csak fejlődni és uralni a külvilágból, vagy a külvilágba kijutó képeket. 

http://a.asset.soup.io/asset/2441/9434_fc00.jpeg

Azt szokták mondani minden tett visszaszáll, de úgy gondolom bárkiben is csírázik ki bármi, nem a visszaszállástól kell tartania, inkább attól, hogy amiben tárolja az érzését, nem szakítja -e át a tároló falát, elárasztva ezzel a lelkét és szellemét. Ha a gyűlölet szabadul ki, akkor az minden esetben pusztító. Ezért kell célzottan, önuralommal végezni bármit is, koncentrálva és különbséget téve. 

Bármilyen hatás akkor működik jól, ha megvan az ok, a másikban lévő érzés mag, amire érdemi választ lehet adni. Ami kölcsönhatásba tud lépni. Minden elátkozott tudja azt, hogy nem ok nélkül kapták meg ajándék csomagjukat, a saját bűntudatuk is ugyanúgy táplálja a hatást, mint a fekete művészetet használó átkozódó, a szenvedélyével, haragjával (vagy amit éppen érez). 

Miután a kimondott szó elszállt és megmásíthatatlan, ezért nagyon nehéz megszabadulni az átok terhétől. Akár mi raktuk magunkra helytelen és gyengítő, haszontalan gondolatokkal, akár más. 

Írásomat most is egy idézettel zárnám, amely talán kiegészíti mondanivalómat, talán nem:

Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben. 

Philip Kindred Dick

Kellemes vasárnapot.

Átkok a Bibliában

(részlet egy készülő dolgozatomból)

Ahogy mondani szokták, átkozni bűn. De vajon tényleg bűn-e?

A Bibliában számtalan helyen találni átkot használó személyeket, egyfajta kérésként az Úrhoz, hogy valamely ügyben járjon közre érte, de van amikor maga az Isten átkoz ki embereket sőt, egész népeket, elzavarva őket a kegyelem és szeretet trónusáról.

 A Teremtés könyvében kezdődik igazán minden, nem csupán az emberpár lett kitaszítva átok kíséretében a Paradicsomból, hanem Lucifer is megkapta büntetését, elveszve ezáltal fizikai lényegét, nem mellesleg megkapva ezzel fő kísértő és vádló szerepét.

..átkozott légy minden barom és minden mezei vad között. Hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban....

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/10/William_Blake_006.jpg

Az átok egyfajta felajánlás is, amitől a Leviták könyve is beszél. Ezeket átok-eskünek hívják, amit az Úrnak szentelnek. Minden átok-esküvel felajánlott dolog nagyon szent és az Istené.

A felajánlott dolog lehet ember, állat vagy föld is, ezeket nem szabad eladni vagy visszaváltani. Ha valamely embert átok-esküvel ajánlottak fel, nem szabad megváltani, hanem meg kell halnia.

Józsue könyvében az Úr átokkal sújtja Jerikót. Ami a város hatáskörébe esik mind átok alá kerül, mert az ragadós és másokat is megfertőz. Célszerű tehát minél távolabb kerülni a megátkozott személytől, mert a környezete is megérzi annak kitaszítottságát és szerencsétlenség éri azt. Csak Isten óvása védelmezi az embert, minden más próbálkozás teljesen hasztalan.

Csak azon töltődik be az átok, ami a jószágból és emberből selejtes és nem sokat ér.

Zsidó népeknél gyakran égő áldozatokkal engeszteltek és tisztították meg gyermekeiket, a vétkek és káromlások megbocsátására. Az önmaguk általi kiátkozás sem volt ritka, hogy ezzel is engeszteljék az Urat, hogy az őket újra kegyelmébe fogadja.

Zakariás könyve szerint lesz egy olyan káromlás is, mely elűzz minden rablót és mindenkit aki hamisan esküdött az Úrra. Ezt egy angyal nyilatkoztatta ki számára.

Az Újszövetségben ki van fejtve, aki igazat mond Krisztusban, nem hazudik és tanúskodik mellette majd lelkiismerete a Szentlélekben. 

A gondolatom egy idézettel zárnám a Galatáknak írt levélből:

„Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az írás szerint : Átkozott mind, aki a fán függ. Így szállt Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.”