A hallow, szentet jelent.
A halloween, azaz all hallows jelenti a mindenszenteket, de ezt a
változatot október 31.-én este ünnepelik, főleg angolszász s
nyugati területeken, de Magyarországon is divattá vált manapság.
Ezt követi november 1.-én a mindenszentek és november 2.-án a
halottak napja.
Eredetét tekintve pogány
ünnepekből táplálkozik, elvileg semmi köze a
zsidó-keresztény-katolikus valláshoz,amely egy ősibb
egyistenhitet utánzott le, avagy vett át bizonyos elemeket, többek
között a feltámadás és a Szent Anya, Szent Nő elvét. Ez az
egymásba forrás amúgy, az Újvilág felfedezése után is
működött, rengeteg nép saját „isteneit” is beemelte a saját
keresztény hitvilágába, saját szentjeikről nem is beszélve.
Ezzel tehát azt akarom
kifejezni, hogy másabb egy afrikai törzsi keresztény és másabb
egy keresztény székely parasztasszony rituáléja vallás
gyakorlása során. Másabb képi elemeket használ, másabb
„angyalai” vannak, bár ezek szerepköre gyakran egy s ugyanaz.
De térjünk vissza a halloweenra, hiszen van gyakorlati köze a mai
magyar keresztény kultúrkörhöz is (s most nem őseink Mag hitére
gondolok, hanem a Szent István által felvett vallásunkra).
http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/926_10151288942167755_1775175893_n.jpg |
Egyik pogány megfelelője
a kelta Samhain (Napisten-de szerintem Sátán) ünnep, mellyel a
nyarat búcsúztatták, ezért nyárvég a szó jelentése. Ez
számukra az újév, mely sötétséggel kezdődik, mely megelőzte a
világosságot. Ugyanez van a zsidó-keresztény felfogásban is.
Mert kezdetben mi is volt? „ A föld puszta volt és üres,
sötétség borította a mélységeket...” Aztán mit is mondott
Isten? „Legyen világosság.” Nem nagy szellemi megállapítás
tehát, hogy kelta testvéreink, a sötétség eljövetelét
ünnepelték. Ilyenkor eltűnik határvonal evilági és túlvilági
között. Előjönnek mindenfajta lények, hogy meglátogassák az
emberek világát, visszatérnek a halottak és szabadon
járnak-kelnek köztünk, élők között. Nagyon fontos szerepe van
ilyenkor a tűznek és a különböző lidérceket, démonokat
jelképező faragásoknak, faragott almáknak, tököknek, illetve a
másik világról való megemlékezésnek, amelyet történetekkel és
játékokkal elevenítettek fel az ír-kelta népek is. Ilyenkor
persze a gonosz, ártó szándékú erők is nagyobb teret nyernek.
Áldozat tehát a legtöbb megemlékezés és dísz, ezzel nem
elriasztani szándékozunk igazából, hanem mint a régi isteneknek,
engesztelő ajándékokat nyújtunk saját magunk megóvásának
érdekében.
Maga a tűz, mint elem,
itt nem a fényt szimbolizálja. Inkább annak a jelképe, ami
felégeti a hidat és szabad átjárást biztosít bárki számára,
bárhova. Erre szolgálnak ilyenkor a jelmezek, elrejteni emberi
valónkat, ezzel is megtévesztve a másik világból érkezőket.
Mert sokszor veszélyes ez, mert nem minden elégedett, ami átjön
és ami átmegy, ezt mutatja be az alábbi idézet is, kedvenc
írómtól Neil Gaimantől:
– Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire
nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek,
boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik.
Ahová mégy, saját magadat is viszed.
Manapság persze
szelídebben, ám de annál vidámabban emlékeznek meg erről az
estéről. Mint minden, az elképzelések és hagyományok változtak,
de szíve mélyén mindenki érzi, ez egy varázslatos éjszaka,
mikor a sötétség új életre kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése