Egy kisgyerek akkor
zavarodik össze legelőször, amikor rájön, hogy nem lehet
mindenki a barátja. A második alkalom ennél drasztikusabb, az a
pillanat, amikor szerelemre lobban valaki iránt és az nem
viszonozza kialakult érzelmeit. De kap egy ajándékot, felismeri
önmagát.
Az anyagi világ négy fő
elemből áll, a földből, a tűzből, a levegőből és a vízből.
Ezekből épül fel a világ, amelynek kötőanyaga a szerelem. Nem
véletlen, miért ez a kapocs. Ezt örököltük az égtől, mélyen
ez élteti az embert, ez kapcsolja őt össze a többi emberrel, így
tud teremteni, hinni és szeretni. Ha nem érez szerelmet, legyen az
viszonzott, vagy viszonzatlan, akkor nem kötődik a világhoz. Belül
üres, halott és érzéketlen.
Észrevettem magamon is,
másokon is, hogy idővel hiába veszíti el a bizalmat a másik
iránt, feladva minden lehetőséget egy kapcsolatra, az a belső
érzelem, melegség, fény mindig ott marad és melengeti a lelket.
Hol lehetőségekkel teli, hol fájdalmas tűzzel égetve.
Mindenkinek megvan a
párja, csak elkallódnak egymás mellől. Mikor valami
megmagyarázhatatlan nyughatatlanságot érzel, akár van párod,
akár nincs, mindig az a kötőanyag működik ami összekapcsol
azzal az ismeretlennel, vagy ismerőssel, akivel egy egészet
alkotsz. Így köti össze a szerelem a feleket egy teljes egésszé.
Van, aki szerencsés, és megtalálja. De a legtöbben nem.
Kiegyezel magaddal, alkut
kötsz, hogy azzal legyél, akivel éppen vagy, mindezt tudattalanul.
Kitalálod azt, hogy a másikat miért szereted. Ezért is van az,
hogy valami elképzelés alapján próbálják egymást erőszakosan
formálni a felek. Megnyirbálják egymást, hogy a puzzle kirakható
legyen. De a kép így is értelmetlen lesz, csupán az illúzió
tartja össze.
Talán mikor valaki iránt
megmagyarázhatatlanul vágyakozom, közel érezve magam hozzá,
talán azt a másik felet látom. De lehet csak az elképzelést, mi
van ha ő az ?
http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/523197_10151254701132755_2126132060_n.jpg |
Igazán szeretni valakit
hibáival együtt lehet. Hiszen így ismerted meg. Ha ez nem működik,
akkor rájöhettél, hogy nem a szerelem múlt el. Hanem az
elképzelés. A szerelem aztán vándorol, magadban, a másikban,
amíg újra ki nem köt valahol, lehet a célnál.
Vannak azért makacs
dolgok, amit jobb titokban tartani, vagy elfojtani. Ha valami évekig
tart jó rá odafigyelni. A kémiai és szellemi vonzalom maximum egy
évig, ha ki tart, de már az első három hónap után is
elgondolkozik az ember, hogy most mi van, mibe vagyok. Már, ha eljut
odáig a dolog.
A megszokásról, vagy a
partner függőségről inkább nem ejtek szót.
A szerelem sokszor
kegyetlen, önző és kisajátító, mert birtokolni akarja az egyik
a másikat. Ez a kötés pedig illékony, olyan, mint a homok, minél
jobban szorítod, annál jobban kiszóródik a kezedből. De ha teret
engedsz neki, akkor kitölti a tenyered.
Keresésed közben légy
megigézve, és igézz te is bátran. De légy éber és figyelmes,
mert sose tudhatod, ki az aki a szemedbe néz.
S akár teheted, akár
nem, légy szerelmes, még ha titokban is. Ez az az ajándék, ami
emberré tesz és beteljesíti az utad.
Ezek persze magasztosabb
eszmék, semmi köze a mai világhoz. De kell ilyenekről is
beszélni. Ez az örökségünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése