Elhidegülés

Nos, érezhetően elmúlt a nyár és kezdetét vette az ősz, megint....ez már nagyon sokadik ilyen évszakom, tehát mint olyant, kezdem megszokni. Ez egy olyan természeti erő, ami mindig visszatér.

Visszatér a külső természetben és az emberi természetben egyaránt. A forróság elmúlása, s vagy az azáltal okozott sebekre nagyon nagy gyógyír a természetes hideg. Elhidegülni valamitől tehát jó dolog, még ha nagy fájdalommal is jár, mert a folytonos sebek még jobban tönkreteszik a környezetet és lelket egyaránt. Szükség van a hőmérséklet változására. A hideg, a hó, a zúzmara tehát ápol és eltakar. Az alá került új magoknak lehetősége lesz ezáltal kibújni a meleg, puha, új erőre kapott földből. Új hőforrást keresve.

http://www.gatetonowhere.de/gallery/data/media/3/cold_fire_1024x768.jpg

Az elhidegülést mindig egy nagyon forró nap, vagy élmény előzi meg. Ez a nagyon meleg valami aztán eléri képességeinek s lehetőségeinek határait és egy hatalmas energiaváltozás során halott, hideg fekete lyukká válik. Ez a fekete lyuk aztán mindent magába szippant, álmokat, emlékeket és érzéseket egyaránt. Már nincsen semmi, csak hideg és üresség. Más szóval, tiszta lap. Egy ideig nem terem meg benne semmi, de a kártevőket is elpusztítja. A felesleges elemek elenyésznek, az olyan dolgok, amik nem tesznek egésszé, melyeket az illúzió aggatott ránk.

Ahogy a hideg, a fa is ránk hullajtja leveleit, mert még a fák is képesek arra a nagyon egyszerű dologra, ami egy tudatos embernek nehéz kihívás. Ez pedig nem más, mint leráznia magáról a halott részeket, hogy új lehetőségeket tudjon növeszteni időről időre, a természet igazi ciklusához igazodva.

Igaz, sokan a hideget a gyűlölettel azonosítják, de a gyűlölet olykor nem kívánatos tulajdonságainktól fordít el, azaz ez esetben új lehetőségként működik. Hiszen el kell vesznünk, hogy felszínre törhessünk. De a legfontosabb mégis a dolgok belátása, avagy meglátása.

Záróakkordként megjegyezve, sokszor könnyebb lenne fának lenni, az legalább tudja a dolgát.