Idő meditáció

Sokat utaztam vonaton és buszon, hosszú órákat. Sokat vártam és tébláboltam, hosszú napokat. Sokat néztem az órámat, hosszú percekig. Azt hittem telik az idő, pedig nem, csak folytonos volt és csupán egy pillanatig hatott, talán addig se.

Elmúltak úgy évek, hogy nem figyeltem és nem voltam éber. Összeköttetés nélkül sejlett bennem fel csupán a múlt, a jelen és a jövő. De mikor összekapcsoltam, rájöttem, hogy folyamatosan mozgásban vagyok és cselekszem. Mikor erre rájöttem, meg tudtam szólítani múltbeli énemet és sok-sok alakomat. Ők figyeltek és észrevettek. Egy lettem általuk, és ők is általam. Nem tudom ki kezdte, de ez nem is fontos. A forrás sokszor nem fontos, a lényeg, hogy legyen. Mert forrás nélkül az idő sem ér semmit. Csupán illúzió. Egy fogalom, ami alapján meghatározzuk életünket, tervezzünk és dátumra pontos célokat igyekszünk megvalósítani. Ez az ok. Az okozatot ismerjük, csak magunkba kell tekintenünk.

Minden ember néz valami fele, ami sokszor elhomályosítja a látást. Ahogy a vágy, az érzéseket és az érzések a vágyakat, mint egy önmagába harapó kígyó.

Egynek lenni mágia. Rituálé nélküli valóság. De sokszor másképp érzékeljük az idő múlását, ahogy másként érzékeljük embertársainkat.

Nem a múltból haladunk előre a jövő fele, a jelenen keresztül, hanem a jelen pillanatában szabjuk meg jövőnk és tesszük múlttá a pillanatot.

Ahogy lepereg életünk filmje, vágatlanul, saját szánk íze szerint vágjuk azt össze egy egységes képpé, mindezt az idő függvényében. Pedig a jelenben állunk és a kép nem mozog. Mi mozgunk a képen.

http://c24603.r3.cf1.rackcdn.com/wp-content/uploads/2010/04/iStock_000005895472XSmall.jpg

Seung Shan szerint „egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az igaz út van, az igazság van és a helyes élet van, és a pillanatban nincs semmi. Így ha eléred a pillanatot, közvetlenül elérsz mindent.”

Talán igaza van.