Függőség

Az ember függetlenségét legtöbbször függősége gátolja. Mindig igény van valamire, amibe megkapaszkodhat az ember, bár ez ennél több, mert aztán függ is tőle. Lényegében nem tud élni annak a dolognak a közelsége nélkül, amire régen vágyott hamisan, de már szabadulni szeretne tőle, mert nem tud vele megbirkózni és lehetetlen megfelelő módon átélni vele a tapasztalatokat. Inkább sebez és tép, mint épít és teremt.

Ez a dolog bármi lehet. Drog, alkohol, szerelem, hobbi, élethelyzetre való reagálás, belső zavarok szerepeltetése. Veszélyes dolgok ezek, mert az ember mindig többet akar, túl akar lépni az észlelésen, többet akar látni és hallani, kapni.

Megszállottan keressünk valamit, és mindeközben egyre jobban belegabalyodunk a minket tévesen éltető dolgokba. Vagy a drogokba, vagy a reménytelenségbe. A csavar az, hogy mikor már azt hisszük erősek vagyunk, akkor jön a törés. Elég egy apró karcolás, egy ártatlan szúrás és kiszakad az erőtér és ami elfojtódott kiszabadul, és a lehetőségek mindeközben meg befele igyekeznek. Álomvilágból a realitás talajára lépünk és onnan újra vissza az álomvilágba huppanunk, de az már másmilyen lesz, mindig másmilyen. Így alakul közben a személyiségünk, ami függ és folyamatosan érvel, önmagával és másokkal.

http://m.cdn.blog.hu/la/langologitarok/image/albahyseni_cover.jpg

Folyamatosan elbukunk. Nem vesszük észre a gödröt, mert az is önálló tudattal rendelkezik. Főleg, ha az a gödör netalántán egy ember, és fő célja, hogy állandóan belezuhanjunk. De ha nem ember lenne, akkor is nehéz lenne kimászni belőle. Avagy nehéz is, mert a többi függő is folyamatosan gödröt ás, hogy a többiek is beleessenek. Senki se szeret egyedül lenni. Ezért csalogatja egyik a másikat. Gyere ide, gyere oda, tedd ezt, tedd azt. S megteszi az ember, mert rengeteg öröm lakozik abban a rengeteg kínban.

Nem szabad táplálni a gondolatokat, mert szokásokká válnak. A szokások rendszerré, a rendszeresség függőséggé.

Az emberek gyökerek. Már abban az értelemben, hogy felfele növekednek faként jó esetben. A megfelelő tápanyag, megfelelő fejlődést biztosít, ha nincs táplálék, a gyökér, gyökér marad. De ki vagyok én, hogy megmondjam a gyökereknek mit egyenek. Mindenki a saját fájának a kertésze. S a mai világban a biogazdálkodás visszaszorult. Helyette gépek vannak, vegyszerek és minden a gyorsaságra és a hatékonyságra épül.

A függőség másik árnyoldala, hogy kialakul a hiper érzékenység. Mindent magára vesz az ember. Aztán jön a paranoia, azt is önmagára aggatja, amit nem kellene, ami nem is neki szól. Szóval vicces.

Na mindegy, gondoltam írok erről egy cikket. Én természetesen teljesen szabad vagyok. Egészen addig amíg bele nem néz a szemembe az ösztön.

Star Wars – Hogyan élj ez erőben

Nemrégiben felfrissítettem emlékeimet a Csillagok háborúját illetően, azaz konkrétan megnéztem a régi trilógiát, és elhatároztam lejegyzem a mondanivalóját.

Első sorban az erőről szeretnék szavakat ejteni, mely az egész film központi forrása, ahogy az életnek is Jedi fejjel gondolkozva. Ez az erő mindent áthat, mindent körülvesz, benne van élőben és élettelenben egyaránt. Mindig jelen volt és mindig jelen lesz. Ez a fajta dolog energia, amit irányítva hatni lehet bármire, látni jelent, múltat és a lehetséges jövőszálakat. Különleges képességekkel ruházza fel tehát használóját, aki két út között választhat. Lehetősége van a jó és rossz oldalhoz.

A műben bemutatásra kerül egy tudatalatti utazás is. Ez amolyan beavatás féle, mely összehozza az embert a legmélyebb személyiségével. Ez minden rejtett vágyat és az azokból kifejlődő lehetőségeket bemutatja, mely segíti az erő tulajdonosát magasabb szintekre juttatnia. Az erő megvilágosít és éberré tesz, ahogy tudatosabban foglalkozik azzal gazdája.

http://information2share.files.wordpress.com/2011/09/wallpaper-334491.jpg

A Jedi a világot illúziónak tartja, fő célja a csalóka látszat és az igazság között különbség tétel. Ezért nem érez, de nem is érezhet. El kell temetnie ezen emberi tulajdonságokat. Nem szabad kilengésekbe esnie, mert a hatalom felelősséggel jár az univerzum rendjében. Ám, ha félelem, gyűlölet vagy harag jelenik meg a szívében az a sötét oldalhoz vezeti, mely út sokkal simább, könnyebben járható, ahogy a történet is tartja. Az érzések elárulják az embert, becsapódik önmaga által és sötétséggé válik. Ezért a kételyeket jobb időben eloszlatni és békésen tekinteni a környezetre.

A film, a folyamatos belső küzdelmeket is szemlélteti. Rámutat arra, hogy az igazság sok esetben csak a mi nézőpontunkból igaz. Mindenképpen minden állásfoglalásra késztet. Valami mellett dönteni kell és vállalni azt.

Ahogy Yoda mester mondaná: „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld.”

A félelem invokációja

Ma a félelemről szeretnék írni. Úgy gondoltam ez is annyira általános, hogy napokat lehetne erről a témáról beszélni. Főleg vasárnap, egy laza ebédet követően, az utolsó nyári napsütéses órák idejében.

Maga a fél-elem, egy olyan dolog, mely folyamatosan felez le dolgokat. Mikor megjelenik a fejünkben, elkezd hatni a szívünkre is.

Olyan érzés ez, mintha fázna belül minden. Talán remegünk is. Közben jönnek az illúziók, a képzetek, árnyak. A felező erő folyamatos táplálása, mely gyengít bennünk minden racionalitást, minden reményt, minden elképzelést átvett minket a túlsó partra, a negatívitás pusztítóan sötét és hideg vermébe, ahol vadállati félelemmel hadonászunk a minket kísértő lények kántálásának közepette.

A félelmet érzünk akkor is, ha a másik fél tőlünk. Azt hisszük a sajátunk, de nem. A másik embertől el lehet kapni, mondhatni ragályos. Végül is az őrület egyik fajtája és nem alapösztön, ami a túléléshez kell. Túlélni olyan világban szokás, ahol az élet állandó küzdés, vagy megalkuvás az erősebbel szemben. Csak az anyagra képes hatni ez a fajta érzés, mert csak az képes feleződni, mert nem teljes, hanem folyamatosan változó. Sebezhető.

http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/254956_215598161793867_1128138_n.jpg

Félelmet tehát lehet invokálni, behívni, idézni, ha úgy tetszik, de a szó pontosabb jelentésében, segítséget kérni. Könnyen. Az alap ősi félelem a sötéttől, a fény hiányától benne van az emberben, de hasznot is lehet belőle húzni. Ha úgy tetszik, kihúzhatjuk magunkat a kútból. Ami megjelenik a saját akaratunkból az le is győzhető. Kivéve, ha ez kimerül az állandó panaszkodásban az élet dolgait illetően, vagy feleslegesen aggódunk előre egy napot, mikor az még meg sem történt.

Szembe kell a félelmekkel szállni és megpróbálni elhessegetni. Igyekszem én is ezt tenni. Főleg vasárnap délután, mikor megint lezárul egy hét. A hétfő mindig új kihívásokat hoz. Új félelmeket állít az ember elé, de új lehetőségeket is, hogy még erősebbek legyünk.

Mitől vannak rémálmaink?

Az alvászavar, mint olyan egyidős az emberiséggel. Főleg azóta, mióta duálisan kezeli, azaz megkülönbözteti az álom és ébrenlét világát. Az egyensúlyt már rég elvesztette a civilizált formánk, mely a személyiség és tudatalatti energiák hasadásához vezetett. Sok fajtája van ezen zavaroknak. Van, aki nem képes aludni, vagy van aki túl sokat. Van, aki nem képes az álmaira emlékezni, de létezik olyan is, hogy a tudatalatti és a környezet árnyai ólomsúlyként nehezednek az álmodóra, zavarva őt békés pihenésében.

De mi is az a rémálom?

Az, amikor az ember rémeket lát. Olyan irracionális, vagy akár valósnak hit képek és történetek jelenése, mely felzaklatja az álmodót. Ez lehet, akár egy parányi eltérés is, mely nyomaszt ébredés után, de lehet nyüzsgő zombi, szellem, démon hordák fokozott jelenléte is, ha nagyon drasztikus akarok lenni. Igyekszek mindig az lenni.

A legtöbb esetben, ez a rém, az én. Azaz te. Már sokszor írtam, ami álomban megjelenik, legyen az tárgy, vagy élőlény, az valamilyen részét képviseli az embernek. Vannak globálisan megjelenő formák, köszönhetően a kollektív tudatnak, és annak a gyenge, vagy nem gyenge nem tudatos telepatikus rendszernek, mely összeköti a tömegeket. De mivel, mi mind egyének vagyunk, saját élettel, saját nézőponttal, ezért saját szörnyek is teremtődnek utunk során, melyek figyelmeztetnek minket, miben változzunk, vagy mire figyeljünk oda. Tehát általában a nappali világ próbatételei, küzdelmei, vágyai, zavarai, tudatalatti észrevételei jelennek meg az álmokban. Ez a hivatalos, tudományos szakvélemény. De mivel még nincs technológia arra, hogy belelássanak az ember fejébe precízen, és meghatározzák a bent lezajló élmények okát, ezért mindez csupán filozófiai szintű fejtegetés.

http://www.freecomputerdesktopwallpaper.com/new_wallpaper/

A másik része a kintről jövő fenyegetés. Sokfajta elborult agyú lény létezik, mely saját szenvedését csökkentő, vagy pusztán élvezetből próbálja befolyásolni az álmodót, ezek többnyire haszontalan paraziták, amit az ember kellő türelemmel el tud űzni egyszerűen. Olyanok ezek, mint a kocsmákban fellelhető, kóbor elkorcsosult alkoholisták, akik figyelmet követelnek maguknak, ha ezt nem kapják meg, akkor fenyegetőznek. Veszélyesnek tűnnek, de nem azok, nincs semmijük, többek között józanságuk sem. Ilyen lények léteznek minden hitvilágban, a tibeti álomírások is tesznek róluk említést, melyek főleg álomvilágban jelennek meg. Ezek megjelenése is a helytelen élet következményei. Amolyan rés a pajzson dolgok.

A ráadás az, hogy egyes teozófiai elméletek szerint, ezen negatív, alacsony szintű szellemek az ember világ ugyanilyen alacsony szintű „részegeseiből” kerülnek ki, többnyire azok elhagyott héjainak önállósult lenyomataiként, míg azok lelkei ész nélkül vándorolnak saját pokluk síkjain, a következő újjászületésükig.

A harmadik dolog, a másik ember általi behatás. Van, mikor összekapcsolódnak álmok és ez fura, borzasztó dolgokhoz vezethetnek, vagy nagyon-nagyon kellemesekhez. Ugyanis nagyon erős érzelmi kötődés eredményezi ezt az átvitel.

Léteznek persze, komolyabb démoni zaklatások is. De ahhoz több minden kell, korábbi írásaimban már említettem ezt.

A rémálom tehát kezelhető dolog, mindenképpen valami üzenet az álmodó fele. Tehát igyekezni kell jobban odafigyelni a környezetünkre, az azzal való kapcsolatainkra, legfőképpen az emberekre.

Árnyék világok, árnyék emberek, árnyék fények

Miért is élünk árnyékvilágban? Mert valami van, amiből ez az egész árnyék keletkezett. Van valami, ami útját állja a fénynek. Valamilyen optikai jelenség áldozatai, azaz eredményei vagyunk. Ezért is lehet saját magunknak is árnyoldalunk, ezért hisszük azt, hogy egy árnyékhatalom áll felettünk, ezért uralkodik rajtunk, vagy képes rajtunk élősködni az árnyékkormány.

Ha létezik az árnyék, léteznie kell az igazi formának is, amiből az keletkezett. Ez a két dolog persze csak az okozat. Az ok az, hogy létezik az a jelenség, ami a kettőt megkülönbözteti, és ez rajtunk kívül álló dolog. Úgy hívják tudat, a semmi maga, amelybe mégis minden benne van. Mert a tudat alkotja meg az árnyékokat és ugyanúgy semmisé is teszi azt. Egy megfelelően éber ember, ezért átlát a másik árnyékán..

Sokszor szeretem az emberek vérét szívni, persze csak képletes értelemben, mert nem vagyok vámpír. Szeretem feszegetni a határaikat és kíváncsi vagyok a reakcióikra. Legfőképpen arra a formára, melyből az árnyéka keletkezik. Az árnyék természetéből még messze menő következtetéseket nem lehet levonni, mert mindenképpen egy torzult formája a valós képnek. Sőt, legtöbbször a formán megjelenő árnyhatások, csak összezavarják a látót.

http://a3.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/378728_456558281044313_646303832_n.jpg

Sok mindenkiben csalódtam amúgy. De aztán mindenképpen rá kellett jönnöm, csakis magam tehettem róla. Egy árnyéknak sosem szabad hinni, sosem szabad igazi dolgot elvárni. Az a dolga, hogy rejtőzködjön és élje életét a többi árnyékpajtásával, míg fel nem oldódnak a fényben. Nem gondolkoznak el saját természetükön, mert csupán kivetülések, alvó tudattal, mögöttes fénnyel.

Bár felesleges erről szólnom, a legtöbb ismerősömmel nem szoktam ilyen témákról beszélni. Egyrészt felesleges számukra, másrészt nem értenék vagy nem érdekli őket, mert a kézzel fogható dolgokban hisznek. Nem az árnyékokban. Ami nagyon jó dolog, ha csak kész emberek lennének a Földön, akkor nem tudnának mitől elrugaszkodni. Így, hogy létezik a realista hozzáállás, lehetőségem van ettől elvonatkoztatni. Na és persze halvány mosollyal az arcomon tudatosítva magamban, hogy a legtöbb embernek könnyen emészthető dologra van szüksége. Olyan világképre, amibe nem szerepelnek tűzokádó sárkányok, angyalok, keleti jógik vagy közönséges házi koboldok, se filozófiai eszmefuttatások.

Különös dolog az ember. Bárhogyan ki lehet akasztani. Van, akit egy gúnyos beszólással és van olyat, akit kósza elméletekkel.

Mindenesetre, azt sose mondd nagyon okos egyetemistának, hogy a Hold egy hatalmas gömb űrállomás és Armstrongék csak a felgyűlt, porral teli részen szálltak le.  

Bardo Thodol - Élet és halál között lebegve a köztes térben

A buddhista és más keleti tanok szerint a halál után és az újraszületés között, egy olyan állapotban leledzünk, melyet mennybéli, avagy pokolbéli illúziónk töltenek be, attól függően milyen gondolatok és cselekedetek határozták meg földi életünket. Sőt, mindenkinek hite szerint jelennek meg ezen képzetek, a keresztények valószínűleg angyalokat és démonokat látnak, míg vallásokat ellenzők, reális-irreális képeket alkotnak tudatukkal. A köztes tér illúzió világából fel kell tehát ébredni, különben a szexuális képzetek és a vágy újra testet öltésre készteti a lelket és beleszületik valamely minőségű világnak anyaölébe.

A nagy kérdés az, hogy hogyan tud az egyszeri ember felébredni ebből az állapotból, honnan tudhatom, hogy most jelenleg nem egy olyan helyen tartózkodok-e, mely saját képzeleteimből épül fel, mint amilyen az ember álomvilága? A válasz egyszerű, szerencse és nem tudni.

Ezt a köztes világot amúgy bardonak nevezik. A tibeti hagyományokban ezért gyakori, hogy az elhunyt mellett egy láma kíséri annak szellemét, hogy felismerje saját illúzióit, ugyanis a halott még jó pár napig kötve van a testéhez, minőségben úgy „él” mintha meg se halt volna, hallja és érzékeli a földi dolgokat is.

http://kjksm.com/works/itself/img/printing/photo01.jpg

A tanítások szerves lényege, hogy az illúzió felismerése minden világban lehetséges, sok-sok világon vezet keresztül az út, egészen a Nirvanáig, az Ürességig, amely nem üresség, hanem szabadság. Addig sok-sok világot be tud járni a lélek, fokozatosan felismerve a látszatot. Vannak világok, ahol a látszatok keverednek, ilyen a mi világunk is a megszámlálhatatlanul sok lélekkel és van a köztes állapot, ahol egyedül van az ember, illúzióinak köszönhetően isteni teremtő és képzelőerővel.

De nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy minden csak jelenség, ami mulandó, elképzelt, irreális és tudat nélkül ezek nem is létezhetnek. Úgy tudnám a legkönnyebben elmagyarázni, hogy míg az ember nem lép be egy üres szobába, ahol csak egy asztal van és egy váza, addig az az asztal és az a váza nem is létezik, mert addig még nem érzékelte és látta azokat senki.

Tehát a lényeg a nem-valóság felismerése (mint a Mátrix című filmben is, amelyben a világ nem valós). Ezért fontos a gondolatok milyensége, és azok kordában tartása, ami sokszor teljesen lehetetlen feladat, főleg az állatias tulajdonsággal rendelkező embereknek, köztük nekem is. Ne érezze persze magát senki kirekesztve, nagy százalékunk ilyen. Földhöz ragadtan vágyakozunk. Ami nem baj, mert a bűn is csak egy illúzió.

Ám amit most gondolsz, a következő életedet formálja, a holnapot.

Az Antikrisztus és a média, avagy a virtuális illúzió

Egy világkorszak lezárása több összetevőből áll. A leglényegesebb azok az alkotóelemei, ami által betetőzik a folyamat. Ezt általában a két korszak közti harc jelképezi, azon belül is annak szereplői. Jelen cikkemben az Antikrisztus kerül bemutatásra, melyet eddigi olvasmányaimból és elképzeléseimből vetettem betűnként sápatag fényű monitorom mezejére.

Az Antikrisztus a Káli Júga megtestesült formája, a földre született gonosz, az elmúlt ezer évek minden iszonyának hatalmával felruházott személye, a jó ellentéte, minden világi uralkodó uralkodója. Számtalan jelzővel illették már őt, amit beavatottak és látók az elmúlt korszakok alatt tapasztaltak. Nagyon sok nép vallásában megfigyelhető ennek az Ellenségnek a motívuma, nem csupán a zsidó-keresztény, gnosztikus hagyomány részét képezi, hanem felelhető pl. a buddhista filozófiában is, aki mint az idők végén eljön és háborúra hívja a népeket. Tehát ergó, egy Diktátor, egy teljes hatalommal felruházott lény, akinek a kezében koncentrálódik a világ hatalma. De a legfontosabb szerepe mégis a megtévesztés. Ő a nagy bűvész, a nagy illúziókeltő.

http://socialbarrel.com/wp-content/uploads/2012/07/Microsoft-Engineer-Exposes-Android-Spam-Botnet.jpg

Igen, nos a blogom kezdeti témájától eltértem, a médiától már teljesen távol esik, az az írásos műfaj, az a tartalmi dolog, ami miatt ez az egész született. De, ha úgy vesszük mégse. Jól látható és tapasztalható, hogy az az illúzió és mértéktelen embertelenség, amitől őseink próbáltak óvni, szennyként folyik a jelenlegi emberiség szemébe, torzítva és butaságba kényszerítve a tömegeket. Mindezt azért, hogy az ember jól ellenőrizhető legyen és könnyen irányítható a gazdáink legnagyobb örömére. Mindez egy új bálvány imádatot hozott el, amely egyrészt tudatlanságig szórakoztatja és ejti ámulatba modern csodáival a tömegeket, ahogy az Antikrisztus is teszi. Ha eljön ez a Lény és igazak a jövendölések, mindenképpen nagy segítségére fog válni a modern kor nyújtotta technológiai és információs eszközök léte. Minden a szeme előtt lesz, mindent látni és mindent hallani fog, az emberek a technológiai forradalom helyett, csupán egy gépezet fogaskerekei lesznek, öntudat nélkül, a média és csodatévő közösségi oldalak rabságába vetve. Mint most.

Igen, elgondolkoztató, hogy mi van, ha már tart. Ha már rég ebbe a korba élünk. Sőt, mi van, ha én is agymosott vagyok, és szerepem csupán annyi, hogy az amúgy is végtelenül összezavart emberekre még én is rátegyek egy lapáttal a gondolataimmal megrakott talicskából.

Ám eközben folyik a mobilkommunikációs eszközök drasztikus fejlesztése és kiadása is, ami új világokat teremt mindenki számára. Az álomvilágból még nagyobb álomvilág lesz. Személyiségünk ezeken a helyeken megtöbbszöröződve létezik, avagy létezhet, megteremthetve a saját kis illúziónkat. Lehetünk mi is Antikrisztusok, akik elfedik a lényeget és csapdába ejtik a lelket, az áhított szabadság helyett egy gép börtönfalaiba zárva, hol a bitek keresztül kasul átszövik életünk és változtatják meg isteni sorsunk, belebetonozva magunkat a carpe diembe.

http://www.cyberpunkreview.com/images/matrix26.jpg

A virtuális világ elkezdődött menthetetlenül. Beláthatatlan helyekre vezethet minket ez az út, a kérdés csupán az, hogy emberek maradunk-e, vagy pecsétekkel megjelölt lények egy olyan világban, ahol aki nincs megjelölve menthetetlenül elpusztul. De nem kell nagyon messzire menni, ez zajlik most is, már a harmadik világ is be van hálózva. Ma bankkártya és internet hozzáférés nélkül nem lehet létezni. Nyugaton már megbüntetik azt, aki indokolatlanul nagy készpénzt tart magánál. A világ tehát folyamatosan változik és új trendeket teremt, kérdés, hogy milyen vonalat fog erőltetni.

Elnyom-e majd minket, vagy kipótol és teljesebbé tesz ?

Nem mindegy.