A világhálón számtalan
helyen találni, lelni, olvasni összeesküvés elméleteket, amelyek
lényegében titkosak lennének. Ennek most nagy keletje van, szinte
versenyeznek egymással a kiszivárogtatók dezinformálva, elrejtve
a lényeget, ami valószínűleg az igazi rejtély. Mert mindenki
arra vágyik, hogy feltűnjön a nagy titok, napfényre kerüljön az
igazság. De ami megvan kicsiben, megvan nagyban is.
Minden ember szembesül
az életben kisebb-nagyobb titkokkal. Valaki megoszt valamit, hogy
azt a terhet ne egyedül kelljen viselnie, vagy valami kényszeríti
hogy számoljon be róla, más elől viszont titkolja, mert nem érzi
ott biztonságban az elrejtett információt, vagy úgy érzi annál
teljesen felhígul, elmúlik a rejtély értelme.
„Munkám” során én
is sok titokkal találkoztam. A kínos helyzeteket teremtő titkoktól
kezdve a pusztító, tornádó titkokig. Teljesen mindegy mit
tartalmaz, milyen infót, mindez hatalom. Minden erőnek számít,
amiből valahol sok van. Ezért a sok felgyűlt talány, sok hatalmat
ad. Mondhatni mindennek ez a szent misztériuma. Ahogy egy mexikói
varázsló mondotta, aki titkolja kilétét, szokásait, dolgait azon
nem vesznek erőt, mert nincs rajta semmi fogható, szabad marad.
 |
| http://m.cdn.blog.hu/ma/manzardcafe/image/2%200%201%201/December/A%20SodaStream/csitt.jpg |
Ha más szemszögből
nézem az egészet, kompletten kizárásos alapon működik. Vagy tíz
ember zár ki egy embert, vagy egy ember zár ki tízet.....Sokszor
van ez, igazi intrikai háló épülhet még egy egyszerű társaságba
is, csoportosulásba, mert titkok mindig születnek és mindig van
helyük. Mondhatni kitölti a rendelkezésre álló teret, de ha azt
meghaladja robban minden.
Persze, szokták mondani
a bizalom mindennek az alapja, de a bizalom többnyire vicc, inkább
szövetségnek hívom. Szövetséget kötök, hogy érvényesüljön
az információ és cserélődjön a tudás. Fegyvert adok a
másiknak, hogy védekezzen, vagy támadjon. Nem minden
fekete és fehér, meg ennyire végletes és egyszerű, de nem ér
elfelejteni, hogy valaha voltunk egysejtűek is, Darwin szerint
mindenképp.
Sokan valaminek a
felfedéséért elmennek a legmesszebbre is, rejtélyt cserélnek,
kiszivárogtatnak. A kis kő, elvonja figyelmet a még nagyobb
kőről, ami csak akkor tűnik fel, ha vészesen, egyre gyorsuló
sebességgel csapódik bele az ember arcába.
A legfurfangosabb titok
persze az, amik kiderül és csak azt mondják rá rosszindulatú
pletyka csupán. Egy apró hazugság is semmisé teheti, elvonhatja
róla a figyelmet, míg annak hatása tart tovább, mint ha mi sem
történt volna.
Természetesen ez a cikk
most „csak úgy” eszembe jutott, élő szereplők nem sérültek
az írásom során és az állatokat se érte csorba. Titkaim meg nekem is vannak....
Ezt még hozzáfűzném a varázslós részhez:
VálaszTörlés„A személyes történet eltörlése” A Castaneda életét övező rejtélyek annak eredményeképp jöttek létre, hogy sikerrel ültette át a gyakorlatba tanításai egyik aspektusát, „a személyes történet eltörlését”.
„– El kell tüntetned a múltadat.
– Hogyan? – kérdeztem.
– Kezdd egyszerű dolgokkal, például ne áruld el, hogy valójában mit csinálsz! Aztán el kell távolodnod mindenkitől, aki jól ismer. Így ködöt teremthetsz magad körül.
– De hát ez képtelenség! – tiltakoztam. – Miért ne tudják meg az emberek, hogy ki vagyok? Mi abban a rossz?
– Az benne a rossz, hogy amint megismernek, a szokásos tulajdonságaidat várják el tőled, és attól kezdve nem tudsz szabadulni gondolataik szorításától. Ami engem illet, én az ismeretlenség teljes szabadságát szeretem. Senki, de senki nem ismer olyan tökéletes bizonyossággal, amilyennel például téged.
– De ez hazugság volna.
– Engem nem foglalkoztat, hogy mi hazugság, és mi igazság – válaszolta szigorúan. – A hazugság csak akkor hazugság, ha van múltunk.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Carlos_Castaneda