2012. április 1., vasárnap

Az apokalipszis jelképei 1. rész


Az apokalipszis kinyilatkoztatást jelent. Az ősi istenek eljövetelét, az éberség fényének újbóli testet öltését, mely minden ciklusban alakot teremt önmagának. Manifesztálódik a Fény, ahogy teszi ezt a korszellemre adott válaszként a Sötét is. Az illúzió és a lélek végső harcának nyitányát jelöli tehát a nagy felfedés, a kinyilatkoztatás. Mikor a szem többet lát és a fül többet hall, de az ajkak némák maradnak a döbbenettől. Mikor a mítosz valóságos lesz, a valóság meg ruhátlan király. 

Igyekszem elszakadni tanulmány sorozatom alatt, avagy felett a Bibliától, de sok-sok szimbólum mégis onnan lesz kiragadva, az okból kifolyólag, hogy nyugati civilizációnkat erősen befolyásolta az elmúlt kétezer évben. Akarva, vagy akaratlanul. Tehát igen, a Szentírás alapján fogok szemezgetni, de facto. 

A Jelenések könyve egy jelenéssel kezdődik, Isten egyik angyala megjelenik János apostol előtt, hogy álmok formájában felfedje az eljövendő dolgokat (mondhatni elragadtatásban részesült). Lényegében prófétikus vízióról van szó, mely nem egyszerű jövendölés, hanem Isten akaratának megnyilvánulása, mely elkerülhetetlen. Ha valakinek tehát megjelenne egy angyal a közeljövőben, és kommunikációba bocsátkozna vele az vagy őrült, vagy egy nagyon jól informált személy. 
A keresztény mitológia és gnosztikus irányzatok hemzsegnek az angyali jelenésekről , a végítéletről, a Jó és Rossz harcáról szóló irományoktól. Ez nem meglepő, ilyeneket lehet olvasni más vallások szent irataiban is. Mint mindennek, ami a Földön gondolatként megszületik van valóságalapja. Egy erősebb gondolat tehát észrevétlenül, de befurakszik az emberek hétköznapjaiba is. Általában érzés, vágy és tapasztalat szüli őket. Érezni azt lehet, ami iránt érzünk, vágyni arra lehet, amit hellyel közel ismerünk, azaz a szemünk előtt lebeg, a tapasztalat pedig a múltból levont tanulság gyakorlati alkalmazása. Ezzel csak arra akarom rávezetni a kedves olvasót, hogy valószínűleg létezik Isten, angyalok és a többi. Bizonyos ős sémák, ős alakok nem csupán egy bolond elméből pattantak ki. Aminek van okozata, annak szokott lenni oka is még ha az idő homályába is vész. 


Mint minden mítoszban, avagy népmesében megjelenik a hetes szám. Ez általában a káoszt és az érzékfeletti, rejtett világot jelenti. Nem véletlen tehát az utalás, a régi nagy okkultisták is szívesen használták a hetest, mint szimbólumot.
A másik a kapu, mint képes jelzés. Az áthaladást jelöli, egyik állapotból a másikba. Megnyílnak a kapuk a mennyekben, mely összeköti a két világot a Jelenések könyve szerint. Egyes mitológiai utalások beszámolnak arról, hogy csak a Chinvat működik, egy abból a kilenc kapuból, mely az Aranykor végén leomlott, s melyen keresztül a lelkek átjárnak a magasabb világokba ( Hamvas Béla ezekről a dolgokról nagyon szépen írt). 

Számtalan rejtett utalás található még a háztartásokban is fellelhető Bibliában, melyből a továbbiakban is fogok párhuzamot vonni az okozat okán. Addig is írásomat egy idézettel zárnám:

„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett ...”...........ezért én is csendben maradok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése