Unalom

Unatkozás. Ásítás. Jobbra és majd balra figyelés, zavarodott mozdulatokkal megtörve a néma, üres idillt.

Hétfő van. 

Minden hétfő unalmas. Mindig ugyanaz a klisé. Kezdődik a hét. De sajnos a heteknek mindig a vége jó. Mire szerdához ér az ember, teljesen megszokja az egészet, hirtelen tudatosítva önmagában, hogy lassan ennek is vége és kezdődik minden elölről, miután a péntek, szombat esti katarzis megmámorosítja az érzékeket, feldolgozva a sok feszültséget.

Kevés hétfőnek örülök. De vannak olykor alkalmak, mikor megcsap a boldogság, eloszlatva minden közönyömet. Ez nap természetesen nem az a nap, csak gondoltam megemlítem, hogy a bizonyos mondás, miszerint „kivétel erősíti a szabályt” itt is működik.

http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/m_menu/munch/05melankolia.jpg 

De persze nem stimmelhet mindig minden. Az elég unalmas lenne a folyamatos elégedettség, ezt már az ősemberek is tudták, illetve a görög filozófusok. Többnyire ezért is estek egymásnak. Még ma is ezen ősi ösztönök vezetik az agresszióra éhes, elégedetlenségének hangot adó egyént, ki minden előadáson, téren, kocsmában és a rendelkezésre álló kitöltött helyen előfordul. Az én legnagyobb örömömre. Kiváló helyzettanulmány ez számomra, mely egyrészt örömet ad, másrészt levonhatom a megfelelő következtetéseket. 

Sokkal többen ragaszkodnak ideájukhoz, világuk sérthetetlenségéhez, egójuk nagyságához. Sok ember növekvő fa, amely megmarad a gyökérzetben. Szirmukat nem bontják ki, leveleiket nem viszi messzire az őszi szellő. Gyökerekre viszont szükség van. Ezt minden kertész tudja. Isten is valami kertész lehet, a türelmesebb fajtából.

Legvégső soron tehát, az unalom, közönyt, vagy elégedetlenséget szül....ezért legyünk hát óvatosak, hogy kezdjük a hetet.