A történelem előtti és utáni időktől kezdve él bennünk az istennő kép. Tulajdonságokkal ruházzuk fel őt, neveket adunk neki és imádatunk tárgyává tesszük. De mi van, ha félreértelmeztünk egy ősképet, és a magyar nyelv gyökere talán felfedi Aphrodité igazi arcát.
A bennünk élő Isten nő. Növekszik..
Imádatunk tárgya csupán játék a szóval, egy dualista felfogás ősi maradványa, mely ugyan összekapcsolja az eget és a földet termékenységével, meghatja az embert igaz szépségével, de nem alakként tárulkozik fel előttünk, hanem ön magunkban.
Hiszen az ember növekszik, keres, kutat, míg nem talál, hogy uralkodjon azon, amit lelt. Szívének legnagyobb kincsét, a világosságot és az éberséget. A lélekben lakó szikra hajtja a lényünket, mely a változástól formálódik, nő és felfedi titkos jeleit.
 |
| http://arbor.freeblog.hu/files/meztelen%20n%C5%912.jpg |
Aki merít a létből, az új formákat nyer. Aki épít, annak növekszik a birtoka. A tulajdona az, melyet átad az örökösöknek, az emberiségnek.
Mert a bennünk élő istennő, nő és férfi, hideg és meleg. Hol összekapcsol, hol eltávolít, mert ez az élet rendje, melyet a tudatos káosz hat, melyben megtalálhatjuk a reményt, melyet a hit táplál és az ősi szeretet még ősibb forrását.
Álmodjunk tehát nyugodtan, mert a bennünk élő Isten nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése