A fenntartható életmódról

Emlékszem gyerekkoromban teljesen megszokott volt a háztáji gazdálkodás, ezen belül az állattartás.

Természetesen most nem kutyára, macskára, nyestre, mókusra gondolok, hanem arra amikor még a gazda tartotta otthon a csibéket és disznókat egyaránt. Természetesen egy erre kijelölt disznó és csirkeólban. A nappaliban azért durva lenne. Bár Romániában járva láttam már erkélyen kecskét is.

Talán, ha visszatérne ez a szokás, az emberek jobban kijönnének anyagilag. Persze a mai kifogás, hogy hiába fektet be valaki malacba, ha nagyon drága a táp. De így belegondolok, miért ne termelhetnénk meg a moslékot is, így pestiesen. Elképzelem a jövőt, ahol egy középosztálybeli IT szakember hazamegy, kukoricát ad a rucáknak majd áttekinti az Excel táblázatban lelhető kimutatásokat. Majd egy kellemes éjszakát követően, munkába indulás előtt, enni ad a disznóknak is. Talán ilyen lenne a fenntartható jövő.

http://news-libraries.mit.edu/blog/wp-content/uploads/2008/01/farmer.jpg

Nekem hiányzik a kopasztás is, mikor nagyim fogta a csirke nyakát és elvágta, szegénynek spriccelt össze-vissza a vére. Aztán a mama fogta, és betette a dézsába, majd forró vizet eresztett rá. De az még ott mozgott, nem ritkán kiugrott a lábasból és fejvesztve szaladgált. Régi szép vidéki nyarak.

A nagyi nagyon finom húsleveseket tudott csinálni.