A kis jégkorszakok és koboldok hatása a mindennapi fizikára

Vannak oly körülmények mindennapjainkban amikor a realitás keveredik a fantáziával. A helyes és helytelen arányokat figyelembe véve, igyekszünk gyakorlati összefoglalót adni, mely keresztülvezet minket-e szövevényes világon.

Ha fázunk, takaródzunk be kellemes hőfokot biztosító takaróval, mielőtt még a képzelődés egy szabad asszociációs hullámvasúttá alakul. Gondolom a kedves olvasóval is előfordult már, hogy egy átmulatott mámoros éjszakán, az ágya végében lévő ruhakupacból egy villogó szemű koboldot vélt látni. Ez megtörténhet bármikor, ha az agy hőfok kapacitását óvatlanul kibillentjük a moduláris tengelyből. A koboldok nem bánthatnak minket, hiszen ők a természet ártatlan képviselői, akik zengő érccsákányaikkal megőrjítik az erdő mókusait. Ha véletlenül be is keveredne a szobánkba egy, csúfondáros grimasztól kell csupán tartanunk, hamar elszelel és kósza látomássá fajul megbomlott elménkben.

Nincs ez másképp a jégkorszakot jelző Szilárdtól sem. Hamis mosolya, derűt sugárzó arca mély rettegéssel töltheti el a gyanútlan vándort. Fő fegyvere az, hogy az orosz, német és lengyel tudományos rovatok kétértelműségével zavarja össze a megbéklyózott szellemet.

Hiába van hideg, hiába vannak koboldok, mindig eljön az a pillanat amikor elfogy a sör. Talán nem véletlenül találták ki a germánok Odinhoz intézet fohászukat sem, melyet apró füst koboldok lábához rögzített cetlivel juttattak el az ősi istenséghez.

Miután kellően összezavarodtunk, felötlik bennünk egy kérdés, mi is ez? Miért ne lehetne nekünk is weblapot törölni......aztán szenderegve a padon, lyukas zokninkból kilógó lábujjainkkal üdvözöljük a hajnal első pírjait.

http://www.eric-tesol.com/images/odin_2.jpg

A patak partján sündörögve magunkhoz térünk, és kóbor szempillákat arrébb söpörve felöltőnkről, állott szagú pocsolyában mossuk le arcunkról a bánatot. Hiszen új nap virradt. Az előző éjszaka összefüggéstelen koboldháborúja a jégkorszak peremén csupán múló ábránddá válik. 

És itt a vége fuss el véle. És éssel sosem kezdünk mondatot. Mert Marika néni eltöri az ujjunkat.