Pénz az online médiában

Az online piaci helyzet Magyarországon, főleg a szabadúszó újságírók számára igen nehézkes. Manapság is sűrűn lehet látni táblát tartó, kolduló, éhező újságírókat, akik éves bevételük felét fordítják sajtóigazolványuk fenntartására, hogy hivatalos sajtótájékoztatókra belógva csillapítsák korgó gyomruk fáradt követelőzését.

De mit tehetünk mi? Mi éhes újságírók. Folyamatosan házalhatunk különféle lapoknál, akik először ingyen, majd némi pénz kíséretében kirakják cikkeinket rovataik hasábjaiba. Ez persze nem ment meg senkit az éhenhalástól, de netszámlára bőven elég, feltéve, ha a lakásban ki van fizetve az áram. Próbálhatunk bekerülni szerkesztőségekbe, dolgozhatunk a McDonalds-ban, vagy elmehetünk moziba is, jegyet árusítani. Ezt természetesen a mindig jó megjelenésünknek és magabiztos, kommunikatív fellépésünknek köszönhetjük.

Azért én is elég jól beválogattam magam a munkaerőpiacra. Grafikus is vagyok, médiatechnológus is (ami még mindig nem tudom micsoda) illetve szereztem egy felsőfokú újságíró papírt is (hála az „Online média a megkülönböztetés ellen” című projektnek). Most természetesen nem önéletrajz gyanánt akartam ezt leírni, abbéli szándékból, hogy valaki megsajnál majd és alkalmaz az Origonál fő állásban, távmunkára. Hanem azt kívánom bebizonyítani, hogy kreatív embernek nincs jövője Magyarországon, mert a Geszti Péter mindent meg tud csinálni.

http://www.delmagyar.hu/nem_lovashalalban_remenykedik/cikk/210/2098264/2.jpg

Ha elég talpraesettek vagyunk, vezethetünk blogot is. Sok esetben nem rossz ajánlólevél, főleg ha elér egy szintet és hirdethetünk másokat, anyagi javakért cserébe. Tegyük fel, van egy vállalkozó, aki Seat Ibizát forgalmaz, de nem tud olyan réteget megszólítani, akit én például játszi könnyedséggel csalok a blogom felületére, azzal köthetnék egy szerződést, hogy reklámcsíkjait elhelyezem a blogomon és ahányan rákattintanak, annyiszor kapok érte 50 forintot, vagy valami nem teljesítménybéres havi bevételt.

De felfigyelhet ránk akár egy újság szerkesztője is, aki lát fantáziát a munkákban és elhív egy állásinterjúra.

Persze álmodni jó és szép.

Addig is marad a szellemi munka és a szabadúszó pénzszerzési lehetőségek végtelenül véges tárháza.

A szabadságharcos

Egy szabadságharcos élete folyamatos küzdelemből áll, küzd másokért, küzd az ideákért, a fennálló hatalmi rendszerek ellen. Tartást ad, mely felvilágosítja és ösztönzi a körülötte élőket a cselekvésre.

Az újságíró, mint egy szabadságharcos hasznos dolgot művel, az írást olyan feltétellel űzi, mely megváltoztat eszméket és teret nyújt új gondolatoknak. Élete az állandó csatározástól boldog, célja nem az elmúlás, hanem a küzdés.

Egy író nem lehet gyáva, véleményét a legigazságtalanabb helyzetben is hangoztatnia kell, ha az egyúttal olyan információt oszt meg közönségével, mely annak épülésére szolgál. Tehát egyfajta hivatás, mely életút elöl nem térhet ki. A tények legyőzhetetlenné teszik őt, mert ezt mindenkivel megosztja. Kötelessége is, nem hallgathat el sem gondolatot, sem száraz adatot.

A média csatatér, ahol az újságíró a gyalogos. A tömegkommunikáció a világ, melyben a sok kaotikus információ közt szabadságharcosként tesz rendet az író, hogy ezáltal is kielégítse a népe tudásszomját.

Harcos lévén esendő is, nem sebezhetetlen, sőt néha elfut, hátat fordít annak ami szent és csendben teszi a dolgát. Néha csupán dobálja az eszme és a szemben álló társadalmi erő, de képesség válhat új szintézis megalkotására.

A szerkesztőségben való küzdelem kivetül az életre is, mely folytonos a hasznosítható információért.

Alapvetően pesszimista, vagy sötéten látja a szabadságharcos a jelent, mint amilyen igazából, de ez sarkallja a jobbra, ugyanúgy az újságíró is azért teszi azt ami. Ezért mindig nélkülözhetetlen marad. Ugyan nagyon sokan vannak szétszórva a Földön, de mindegyikük egy új gondolattal ajándékozza meg a környezetét.

Egy jó újságírónak akkor is meg kell állnia a helyét, ha hatása miatt egyesíti vagy elválasztja az embereket egymástól. Ennek a mérlegelése nagy feladat.

Egy olyan ember aki nem fél semmilyen hatalomtól, az mindig az igazság útján fog járni. Bármilyen nációval szót ért, bármi kérdést felvet, a közvetlensége százak szavát nyitja meg.

Ezen dolgok teszik a szabadságharcost azzá ami.

http://ellewinston.files.wordpress.com/2009/06/ernesto-che-guevara-3.jpg

Az újságíró hatása a médiában

Az elkülönítésre azért van szükség szerintem, hogy ne sérüljön semmilyen dolog szabadsága. Egyfajta etikai elvként működik, hiszen a hír tényeket és adatokat közöl, a valóságtartalom emiatt mindig a tényeken nyugszik.

A vélemény mindig egy adott nézőpontot képvisel, ami csorbíthatja a hír értékét, vagy befolyásolhat bizonyos eseményeket, képviselhet egy olyan dolgot is, ami uszít, vagy elferdít és hazugságot generál.

Bizonyos esetekben és a világot uraló káoszban nehéz véleménynyilvánítás nélküli híreket közölni. Az újságírónak mindig tárgyilagosan és tényszerűen kell leadni az olvasóknak az információkat, ha elég ügyes átfogó képet képes festeni egy adott szituációról, ami nem hagy kétségeket, mégis teljesen tárgyilagos, de már véleményformáló szerepe is lehet. Így nem sért sem erkölcsi, sem etikai szabályokat. A példa erre az, hogy egy gyilkost vagy pedofilt alapesetben mindenki elítél, jó esetben. Kevesen kelnek a védelmükre, nem is szükséges véleményt közölni. De amikor például lakáskilakoltatásról írnak, vagy arról hogy több mint egymillió embernek van Magyarországon közműtartozása, az egyszerre több személy álláspontját is képviseli. Egyrészt az újságírónak oda kell figyelnie, hogy cikke ne generáljon népfelkelést, illetve arra is gondolni kell, hogy ne húzza le az őt tápláló cégek imázsát.

Sarkított esetekben nem lehet állást foglalni sem politikai pártok mellett sem, befolyásolva ezzel az embereket bizonyos erők megválasztására. Ami amúgy a gyakorlatban nem működik, mert egy lap sem pártatlan, a függetlenek függőek, a közömbösök meg közvetlenek.

A külföldi tudósításokat elnézve elég véleményformáló szerepe van bizonyos lapoknak Magyarországot nézve, folyamatosan támadják országunkat az orbáni politika és a bevezetendő avagy bevezetésre kerülő médiatörvény miatt. Úgy gondolom, ez csupán politikai manőver, kihasználják az európai közösséget, hogy a most soron következő EU-s elnökség ideje alatt végig feszültségben tartsák a magyar vezetés és a többi európai ország

közti viszonyt. De ez még a jövő zenéje. Nem tudni, mi okból tartják fenn a viszonyt, összeesküvés elméletekbe nem kívánkozok bele menni.

Úgy gondolom tehát, ami az én véleményem, az eddig országban történt dolgokról, mint a cigány bűnözés, politikai korrupció, gyerekéhezés, kilakoltatások, fogyatékosügy, munkanélküliség és más egyéb ügyek mellett nem kellett volna szó nélkül elmenni.