Halál

Megragad. Mindenkit. Sokan azt mondják valaminek a vége, de én úgy érzem valaminek az igazi kezdete. Mikor a test porrá válik, és a lélek kiszabadul vérvörös börtönéből.

A halál nem egy állapot, hanem csupán átmenet, egy olyan kapu, amelyen idővel mindenki átlép. Van, aki gyorsabban, van, aki eléggé ráérősen. Nos, ezt az átmenetet sokféleképpen leírták a hagyományok. A haldoklás lehet gyors, vagy nagyon lassú. Mindenki szembesül vele, valamilyen szerette elvesztésekor. A másikat sajnáljuk, de közben a tudat alatt végig ott van a kasza, mely a mi nyakunkra is lesújt.

Ez a legnagyobb tabu téma. Manapság elsiklik az ember felette, a média teljesen szétroncsolta ennek a dolognak a tiszteletét, csak húst ad el, a húsnak, vért ad az átváltozottaknak. Pedig nagyon sok lehetőség rejlik benne, a szabad akarat ösvénye ez, aki rálép és felismeri ezt, az szabaddá válik. Bármit megtehet, mert minden elpusztul. Nem marad semmi a kanóc egyre rövidebb lesz, a gyertya kialszik, a viasz szétfolyik és elmállik a nagy semmibe.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfU1iyvvqX4cX6NAlNCvgNRww5MXalQ-cqB5mOXSZX5uF49n623qzrywPx9FwobG_gcPcoz9dXO6L6aY0_MkGAyl-T1XGJ78zDmDFbxWINfkn4zMPfxmBDAH3DDI25Za8fU4kXVXOHeCU/

Ha van túlvilág, ha nincs, ha van lélekvándorlás, ha nincs ez egy esélyes dolog. Egyedi ez mindenki számára. Nem csorbíthatja a lehetőségeket semmi, se a szegénység, se a betegség, se a társadalom, se a tabuk, semmi. Az ember szabad, és saját szája íze szerint dönt. Hülyeség lenne azt mondanom, hogy persze figyelembe kell venni a határokat, azaz a másik ember határait, de ez a valóságban nem így van, sőt az emberi félszabadságban ez sérül meg legelőször, mindig a másik határvonalát lépik át leghamarabb. A többi már csak ráadás.

Az ember fél a változástól. Ezért fél a haláltól. Pedig ha nem félne a változástól, ha képes lenne változtatni dolgokon és merne tiszta szívből cselekedni, akkor bátran sétálhatna át a kapun, mint egy igaz ember, aki mindent megtett, amire ereje futotta, akár jót, vagy akár rosszat téve. Ezek persze szavak. Hiába az elhatározás, ha nincs cselekvés.

Az elméletek, csak elméletek.

Salamon a prédikátor

Salamon, a bölcs, nemcsak Izrael harmadik királya volt, hanem hírnök is, akit Isten igencsak kedvelt, sokan akkoriban így is becézték; Jahve kegyeltje.

A legfontosabb momentumok élete során a jeruzsálemi első templom felépítése volt, de főleg Dávid király által létrehozott alapot vitte tovább. Kevés háborút viselt, főleg az építkezésekben merítette ki uralkodásának időtartalmát.

Számtalan legenda beszél démonok feletti hatalmáról, mely kegyet egyesek szerint Istentől, mások szerint idegen ágyasai és szeretői által tanult varázs praktikák által kapott meg.

Tény, hogy számtalan középkori könyv beszámol a salamoni pecsétekről, melyet nagyon sok alkimista és kabbalista varázsló használt idézése és kísérletezése során. Tulajdonképpen ezen jelek a legelterjedtebbek és mai napig is előszeretettel jelenítik meg ezeket filmekben és más egyéb alkotásokban, művekben.

A Bibliában számtalan részt tulajdonítanak neki, valószínűleg tőle származik az Énekek Éneke, a Prédikátor könyve és a Példabeszédek könyve, illetve néhány vers a Zsoltárok könyvéből.

http://www.altshkeely.com/art/full/bosch.jpg

Salamon híres volt bölcsességéről és írásairól is széleskörű világlátása, hatalmas élettapasztalata és határtalan nyugodtsága tanúskodik.

A salamoni út járható voltjáról csak az emberi erkölcs mélysége és az abból való kilábalás adta erőfeszítés mutathat tanulságot.

A szabadságharcos

Egy szabadságharcos élete folyamatos küzdelemből áll, küzd másokért, küzd az ideákért, a fennálló hatalmi rendszerek ellen. Tartást ad, mely felvilágosítja és ösztönzi a körülötte élőket a cselekvésre.

Az újságíró, mint egy szabadságharcos hasznos dolgot művel, az írást olyan feltétellel űzi, mely megváltoztat eszméket és teret nyújt új gondolatoknak. Élete az állandó csatározástól boldog, célja nem az elmúlás, hanem a küzdés.

Egy író nem lehet gyáva, véleményét a legigazságtalanabb helyzetben is hangoztatnia kell, ha az egyúttal olyan információt oszt meg közönségével, mely annak épülésére szolgál. Tehát egyfajta hivatás, mely életút elöl nem térhet ki. A tények legyőzhetetlenné teszik őt, mert ezt mindenkivel megosztja. Kötelessége is, nem hallgathat el sem gondolatot, sem száraz adatot.

A média csatatér, ahol az újságíró a gyalogos. A tömegkommunikáció a világ, melyben a sok kaotikus információ közt szabadságharcosként tesz rendet az író, hogy ezáltal is kielégítse a népe tudásszomját.

Harcos lévén esendő is, nem sebezhetetlen, sőt néha elfut, hátat fordít annak ami szent és csendben teszi a dolgát. Néha csupán dobálja az eszme és a szemben álló társadalmi erő, de képesség válhat új szintézis megalkotására.

A szerkesztőségben való küzdelem kivetül az életre is, mely folytonos a hasznosítható információért.

Alapvetően pesszimista, vagy sötéten látja a szabadságharcos a jelent, mint amilyen igazából, de ez sarkallja a jobbra, ugyanúgy az újságíró is azért teszi azt ami. Ezért mindig nélkülözhetetlen marad. Ugyan nagyon sokan vannak szétszórva a Földön, de mindegyikük egy új gondolattal ajándékozza meg a környezetét.

Egy jó újságírónak akkor is meg kell állnia a helyét, ha hatása miatt egyesíti vagy elválasztja az embereket egymástól. Ennek a mérlegelése nagy feladat.

Egy olyan ember aki nem fél semmilyen hatalomtól, az mindig az igazság útján fog járni. Bármilyen nációval szót ért, bármi kérdést felvet, a közvetlensége százak szavát nyitja meg.

Ezen dolgok teszik a szabadságharcost azzá ami.

http://ellewinston.files.wordpress.com/2009/06/ernesto-che-guevara-3.jpg