Google Glass – A szem a lélek mátrixa

Lassan, de biztosan megjelenik a Google új okos szemüveg, mely alapjaiban változtatja meg a piacot, és a felhasználók igényeit. Ha valaki nem tudná, ezt a internet elérésre képes készüléket a fejen, szemüveg formájában kell viselni, melyet úgy tudom, többnyire hanggal lehet irányítani és képes fotózni és videózni is. Emellett persze számos más extrával is rendelkezik. A fejlesztők természetesen alkalmazásokat és egyéb kísérő jelenségeket is készítettek hozzá, hogy majd a nem túl távoli jövőben nélkülözhetetlen legyen az ember számára.

Lényegében fő funkciója az, hogy közvetve lássa az ember a kiterjesztett valóságot, azaz minden dolog virtuális lenyomatát és persze a virt alanyok is lássák az élőt. Viselője alkalmassá válik extra információ jutáshoz, könnyed navigációhoz, illetve képessé válik megörökíteni minden pillanatot (akár folyamatosan is, mely valós életében történik, az orra előtt). Az emlékek elraktározását teszi lehetővé, melyet persze a Google is lát, hiszen csak a Felhő képes ilyen mennyiségű adatot befogadni és tárolni. Persze, saját memóriára is lehet menteni majd a rögzített dolgokat, mint minden egyéb más, ám annál átlagosabb készüléknél.

Ha úgy vesszük, az okos telefonok mellett és után, párhuzamosan ad majd módot több élet kiélésére, hálón innen és túl. Lényegében a virtuális világba való teljes kapcsolódás egyik legkomolyabb előfutára.

http://cdn.slashgear.com/wp-content/uploads/2013/02/google_glass_ui_leak_hero.jpg

Nem kérdés, hogy meg fogja változtatni az emberek szokásait, és az élethez való viszonyukat. Nyilván még többen el fognak szakadni az unalmas valóságtól a bitek világába. Ehhez persze kell egy közösség, egy összekapcsoló modul és egy világ. Ez adott már bizonyos közösségi oldalak formájában. Ám én látok egyfajta törekvést, hogy ez az egész nagyon könnyen átjárható legyen, összekapcsolva ezzel a különböző élettereket, a Facebooktól a Twitterig, a Youtubetól az Instagramig. Na jó, lényegében ez már megvalósult és már csak a virtuális leképzése folyik mindennek, modellezve a világot az emberi igényekre szabva. Ilyen például a Google Earth, fényképez folyamatosan és ezekből az információkból épül fel majd a Felhőföld, angolosan CloudEarth. De ez csak elképzelés, ami azért nem áll messze az igazságtól.

Mind-mind avatarok leszünk, és a rendszerbe olvadunk akár akarjuk, akár nem.

Már így is elég deformált és anyag központú a társadalom. Tele felszínes emberrel, akik a látszatértékek alapján ítélnek, ez a jövőben még inkább ebbe az irányba tolódik majd. Lesznek érzések, de azok még gyorsabban születnek és halnak meg. Az átlag hónapokból, átlag hetek és napok lesznek, amik a kapcsolat időtartalmát meghatározzák. A kereslet és kínálat elv, a legjobb születésszabályozó dolog, mely képessé válik visszafordítani a túlnépesedést. A fények, a bitek lekötik majd az érzékeket. Elég lesz a testiség és a virtuális érzelem. Az a néhány szerencsés, már ha szerencsés, az azért fog megszületni, mert mindig lesz hiba a rendszerben és kellenek a bérrabszolgák is, míg nem robotizálják az egész világot. Minden réteget le fognak kötni, a most lecsúszott középrétegtől kezdve, a bérrabszolgákig mindenkinek meglesz a teremtett illúziója.

Az se lesz véletlen, hogy a legkreatívabb emberekből kerül ki a felső réteg, hiszen ők teremtenek, hogy lekössék az embertömegeket. A többiek nem lesznek képesek egyéni ötletekre, már csak felhasználnak majd.

A televízió, az internet és a mobiltelefon csak a kezdet volt, a teszt. Ez vár majd mindenkire a jövőben. Általános nyomor, butaság, illúzió fények és illúzió bulik. A szép új világ.

Az érzelmi intelligenciát valóban tanulni kell, nem születik bele az ember (igazad volt Tündér, sok mindenben). A jövőben, úgy érzem nem lesz rá már szükség, sokkal inkább érzelmi rugalmasságra.

Parallel - Párhuzamos álmok, világok

Ha úgy vesszük a világunkat egy olyan alkalmazás futtatja, melyben a programrészek párhuzamosan futnak. Minden egyes változóval új szálak jönnek létre, egészen kis dolgoktól egészen nagy történésekig. Ez egy olyan megtapasztalás avagy meg nem tapasztalás, mely benne foglalja a mi lett volna, ha lehetőségeket.

Megszületünk, hat ránk a környezet, és mi is hatunk arra. De aprócska eltérések is új irányt szabnak a nagy egészt tekintve. Persze a párhuzamos, se párhuzamos, hanem inkább egy pontból elburjánzó dolog. Ezt agyunk nem veszi konkrétan, maximum álmok formájában össze-vissza kaotikus képekből rakja össze a a megélt, ám mégsem élt meg történeteinket. Minden csak nézőpont kérdése.

Tehát valahol, ugyanazon részünknek teljesen más élete van. Ez se térhez, se időhöz nem kötött dolog, mert azon túl megy, mert ezek a fogalmak is abban a keretben mérhetőek, amiben azt vizsgálják. Ugyanaz a lélek, csak más a storyboard. Ugyanaz az én, csak más helyzet.

Így hatnak mindennapi döntéseink sorsunkra nézve, avagy mások döntései ránk nézve. Egy kimondott igen, valahol nemet jelent.

http://fc09.deviantart.net/fs17/i/2011/351/1/c/parallel_universe_by_visiongfx-dyxzc1.png

Fura dolog lehet át-át járogatni a kapun. Más is gondolt már erre, nem csak én, szóval létező dolog. Az emberi elme nem képes olyat elképzelni, amit nem látott, hallott, érzett. Még ha mástól is jön az infó, könyv, film, vagy álom formájában. Tulajdonképpen megélt tapasztalatunktól függ, mennyire fogadjuk-be azt az információt, ami ér minket még ha az teljesen ésszerűtlennek, hihetetlennek is tűnhet.

Rajtunk áll tehát, hogy mit adunk más világok embereinek és mit nem, vagy abban a formában létező énünknek.

De lehet, ez csak egy egyszerű pénteki elméletem. Nem biztos, hogy sikerült meggyőznöm a Föld körül keringő űrállomáson a kétszáz évvel későbbi önmagamat. Lehet, hogy éppen jót nevet, miközben a régi archívumokban turkálva olvassa a blogomat.

Ööö, esetleg ha olvasod Én, üdv. S ha feltaláltátok az időutazást, küldj vissza valamennyi kesst. Szeretnék venni egy kengurut.

Áramlat élmény

Az áramlat fura dolog. Sodor, mozgást biztosít és elégedettséggel tölti el az embert, mert mindenképpen valamilyen alkotó, avagy teljes figyelemmel kísért tevékenységbe húzza bele átélőjét.

A cselekvés jutalma nem marad el. Az éntudat teljesen kikapcsol az áramlás közben. Csak a teljes figyelem kontroll számít és az adott feladat, ami lehet bármi, ami valamilyen szinten és formában kihívás. A lényeg az, hogy új készségek születnek és az éntudat visszatérésekkor megerősödik.

Tehát a teljes kapcsolódás hiánya a szellem és test között fura metamorfózist eredményez. Boldogságérzetet ad. Érdekes az is, amikor élvezünk valamit az idő gyorsabban telik. Ez azért van, mert az ember jobban elszakad magától, a tér és idő helyzetétől. Hasonló ez, mint az álomélmény, egy perc alatt egy egész űreposz  lejátszódhat a maga teljességében, ami folyamatos áramlásba tartja átélőjét, nincs ideje elmerengeni a dolgokon, mert sebesen folyik keresztül az ember szemén az álomanyag, és az én tudat kikapcsolódik.

http://farm1.staticflickr.com/196/481406622_c3489458a7_z.jpg

A lényeg még is az, hogy megfelelően használjuk az áramlást. Tudjuk be és kikapcsolni az éntudatunkat, tudjuk gyorsítani és lassítani időérzetünket, így minden világban megtaláljuk a helyünk és könnyebben átjárhatóvá válnak ezen szellemi dimenziók.

Míg a való életben a boldogságot az éntudat elvesztése okozza, addig a tükör világban (álom) az éntudat visszatérése a döntő, hogy aztán visszatérve a valóságba újra elvesszünk abban. A képességeinket az állandó váltakozással tudjuk növelni, feltöltekezve mindeközben.

Az éntudat elvesztése természetesen nem azt jelenti, hogy legyünk merev hülyék és bábok. Hanem tudjunk elszakadni a gondoktól, és jobban éljünk azzal a figyelem nevezetű dologgal. Zárjunk ki más dolgokat, míg egy adott feladatot elvégzünk. Áramoljunk abban. Akár kocsiszerelésről van szó, akár egy könyv olvasásáról, játékról, viccelődésről, sziklamászásról vagy bármilyen cselekvésről minden adott az élmény átélésére.

Ebből következően az éntudat visszatérése azt jelenti, hogy tudjunk önmagunkra nézni a tevékenységek közben, használjuk az idő és tér érzékelésünket, hagyjuk, hogy a szellemünk figyeljen másra is, csapódjon a gondolatunk mint ahogy általában szokott.

A tevékenység öröme az öröm, és a tevékenység cél. A tevékenységnek kell folyamatosnak lennie, így lesz annak célja. A tevékenység következményein meg ráér az ember rágódni az álomvilágban, az amúgy is oda való. Mert, ahogy észrevettem a legtöbb sikeres történés figyelemmel született és nem túl agyalással.

Ez a lényege az áramlásnak, merjünk biztosak lenni a bizonytalanban, és persze legyünk bizonytalanok, a biztosban. De vigyázzunk a folyamatokkal, mert ami kiszámíthatóvá válik az lehetőségtelen, és abban nincs se fejlődés, se öröm.

A tarot igazság – Mérleg és kard

Húztam ma is egy lapot, amire egy roppant egyszerű választ vártam, mivel egy roppant egyszerű kérdést tettem fel. Annyira nem készültem neki, nem meditáltam, semmi extra hókuszpók nem volt, semmi illékony füst, csak én és a pakli.

Meddig is jutottam el, ez volt a kérdés. Igazából rosszabbra számítottam, rosszabb jelre, de viszonylag tűrhető lapot dobott a belső én. Viszonylag tűrhető ami azt jelenti, hogy viszonylag tűrhető is a hozzáállásom a világ fele. Ez lejött. Szerencsére.

Hatalmas igazságérzettel rendelkezem, főleg másokkal szemben és magamra nézve. Azaz, észreveszem ha a másikban zavar valami. Pontosabban, szoktam élni önmagam fontosságával, azaz olykor olykor kitör belőlem az egoista állat. Ha valami nem tetszik, nem érzem arányosnak azt a saját viselkedésemmel, vagy hazugsággal, ármánnyal telítve érzem a dolgokat akkor zúzok lelkileg bárkit. Ez megnehezítette a hetemet. Persze, erről le kellene szoknom. Már csak magam miatt is. Ehehe. Főleg, ha saját tükörképemet vetítem rá a másikra és azt szeretném végigkarcolni, összetörni.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/549965_10151328495596725_1982318437_n.jpg

Szóval a Crowley Nagy Arkánum Nyolcasát kaptam, az Egyensúlyozást. A képen található két fő motívum a mérleg és a kard. Mindenki eldöntheti, hogy mivel él, belevág-e és hagyja, hogy elsodorja az áramlat, avagy mérlegel inkább, és próbál egyensúlyban maradni önmagával. Mindkét esetben természetesen felelősség terheli az embert. Szikla peremén egyensúlyozni nem túl célszerű, de ha már ott van a lehetőség arra, amit életnek hívunk, használja ki úgy az ember, hogy nem zuhan bele a mélybe. Tulajdonképpen olyan sokat nem veszít az elbukó, csak fáradtságos visszamászni és majd mindig magát kell igazolnia, hogy ne őrüljön teljesen bele a veszteségbe.

Az egyensúlyban való lét feldobja a hangulatot, vannak jó billenések, amikor könnyű a szív a mérlegen. Olyan, ez mint a libikóka, csak nem szabad róla leesni. Már csak azért is, mert ha leestél az azt jelenti, nincsen másik súly ami a játékban tartana. Ebben az esetben a súlytalanság hatalmas teher. Újra súlyt kell szerezni....

Szóval nekem azt üzeni ez a lap, hogy ne rántsak rögtön kardot, és inkább mérlegeljek. A közös igazságot keressem, és ne az egyénit, ne magamból induljak ki. Túl kell lépni a gondolatok és kibillentő helyzetek felett, főleg ha csak veszít az ember.

Az igazság sose igazolja magát. Nem kell bemutatkoznia, mert olyan élmény, ami megelőzi a harcot, nem von maga után ítéletet és egyensúlyba hoz mindent, ami csak elképzelhető. Az igazság egy nyugalmi pont. Maga a pillanat ereje. Akiben igazságérzet van, az igaz pillanatokban él. Nem hazudik, nem mentegetőzik, nem kér és nem ad bocsánatot, nem játszmázik. Ismeri és tudja a helyét és idejét, és mindig a megfelelő környezetben van.

Röviden ennyi. Bár nem válaszolta meg azt a kérdésemet meddig jutottam el. Vagyis de. Az egyensúlyozás képességéig teljes mértékkel.

 

Szilánkok 2. rész - A keret sztori

Az angyal nem vész el, csak átalakul. Napok, hetek, talán hónapok teltek el a találkozásunk óta, de lehet, hogy csak álmodtam. Sokszor olyan valóságos az álom, mint amennyire álmos a valóság, épp ezért nincs is már értelme különbséget tenni. Magyarán teljesen mindegy hogy egy dobozban ébredsz, vagy te magad vagy a doboz. A helyzeteden nem változtat, és minden átélt történet egy történet.

Meglepő módon, egy pláza padján találkoztam angyal ismerősömmel. Épp matatott a telefonján a free wifi fotelben hanyagul. Olyan pózban, ahogy a többi ember szokott ilyen helyeken lenni, modellkedve, értékes próbababa szerepben, ahol érték és az áru egyaránt tartalmatlan, de megfizethető. Ahogy észrevett, rögtön intett felém. Így hát odaültem mellé. Most nem volt részeg, de láttam a sunyi szemén, hogy valamit megint közölni akar. A szárnya sem volt piszkos, nikotinos és fakó, inkább túlgiccsezett neonreklámnak tűnt, amin fokozatosan peregtek, kavarogtak a színek és karakterek.

http://www.high50.com/wp-content/uploads/2012/12/Culture_Chris-Bracey_Neon_Mary_620.jpg

Kérdezte mit keresek itt. Mondtam dzsekit jöttem venni. Erre: -Remek, remek - felelte, majd hozzátette: - Szóval keretbe akarod magad foglalni.

Furán néztem rá, ezért folytatta: - Becsomagolod magad haver, érted.....becsomagolod az érzéseket, és már nem is az érzések a fontosak, hanem a keret, érted haver, a keret. Nem mindegy milyen keretben van a kép.

Még mindig meglehetősen bamba voltam, s folytatta: - Nézd, azt a hajléktalant. Választott magának egy keretet, lehet nem így akarta, de ezt kapta. Ilyen a rendszer. Régen még sztárnak számított a vadászó, gyűjtögető életmódjával, de manapság inkább kikerülik nagy ívben. Bűzlik az egész, érted haver? Ha elmúlik a divat barátom, ugyanúgy fogsz te is bűzleni. De ez ennél összetettebb. Érted?

Vegyük például a pillanatnyi boldogságot, örömet. Ugyanazt érzik az emberek, ugyanazt a fogalmat, ugyanúgy, csak a keret más. Hajléktalan barátunk esetében az a pár másodperces felüdülés, mikor apró csillan a kalapban. Ez az éppen futó kerete. A pillanatnyi boldogságának története. S mi mégis lenézzük őt, mert sose az érzelem számít, mit érez, hanem milyen történet formájában teszi azt. Érted haver? Öl, vagy teremt. Tarhál, vagy ad. Sapkát hord, vagy nem hord sapkát. Gazdag, vagy szegény. Mind, mind a keret. S minden ember a keret alapján ítél. Te is. Egy jó sztori kell és érvényesülsz. Érvényesül bárki...- s szabadkozva, hirtelen felpattanva ülőhelyéből elbúcsúzott tőlem. Úgy tűnt, nagyon sietős lett dolga. Azt mondta még itt az ideje a reklámnak, majd mohó szemekkel belevetette magát a sétafikáló embercsoportba. Járása hivalkodó lett, és nagyon fontosnak gondolta magát, míg nem teljesen bele nem olvadt a tömegbe eltűnve szemeim elöl.

Miután lelépett elhatároztam, hogy kellően körültekintően fogok üzletet választani. S elindultam a színes ösvényen nyugat Mekkája felé.

Szemelvények, intelmek..

….az apokrif és kevésbé apokrif írásokból

Gondoltam összehozok egy kis válogatást, amit különböző apokrif evangéliumok olvasása ihletett meg. Amolyan felsorolásszerűen gondoltam ezt közölni, a teljesség mindennemű igénye és lehetősége nélkül. Válogatva a versek közül. Egyrészt nagy munka, másrészt van, ami fel se tűnne. Tehát olyan tanácsokat és praktikákat közlök lentebb, aminek talán gyakorlati haszna is van. Ezt mindenkinek saját magának kell megítélnie.

Következzenek tehát a versek:

„Aki kételkedő az imájában, sötét az önmaga számára. És még az angyalok sem bíznak az ilyenben.” 

Saját magunk a legfőbb támaszunk, ha magunkban nem hiszünk, miért tenné ezt más. A pozitív hit, pozitív cselekedetet szül, emellett tudni kell kívánni, hogy a kívánság teljesüljön. A kételkedés kétségbeesést szül, a kétségbeesés elsötétíti a jellemet. Sötét ember nyomát nem kíséri angyali szeretet, segítség. A kételkedés eltántorít. Feladatot csak koncentrálva lehet végrehajtani, az akarat tüzével máglyát gyújtva. Így nő a mag, így kel fel a nap.

„Ne szeressétek a világot és a dolgokat, amelyek a világban vannak, mert a világ kérkedése és pusztulása az ördögtől van.”

Ne ragaszkodj az illúziókhoz, ne a tömeget szeresd, ne a divatnak felelj meg, hanem a szívedre hallgass. Ne a világot szeresd, hanem légy te a világban lévő szeretetlélek, melyet semmi sem sebez, és semmi sem pusztít. Csak az álom foszlik szerte szét, az álmodót nem éri baj.

http://sphotos-b.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/581811_386551961444187_402054739_n.jpg

„Az, aki a böjtöt folyamatosan gyakorolja, az nem fog bűnt elkövetni, bár irigység és viszály van a belsőjében. Böjtöljenek hát a tiszták, de amikor az böjtöl, aki nem tiszta, az haragra gerjeszti az Urat, és az angyalait is.”

A mohóság már sok birodalmat roppantott szét, egy embert még könnyebben képes ingoványba süllyeszteni. Ám hiábavaló a böjt, ha csak elveszünk magunktól. Adni is tudni kell, másoknak is, önmagunknak is. A birodalmat tartó falakat, a testet folyamatosan karban kell tartani, figyelni a réseket, s őrt állítani, hogy az ellenség ne juthasson be. Ez munkával jár, sokszor csata is zajlik, kívül és belül egyaránt. Aki haragra gerjeszti az Urat, önmaga Ura ellen fordul. 

„Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd.”

Amit viszont magadnak szeretsz tenni, tedd mással is.

„Fiam, légy mindig hű az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd és ne járj az igazságtalanság útjain. Mert ha az igaz úton jársz, minden vállalkozásod sikerrel jár, mint a többieknek is, akik az igazságot szolgálják. „

Mindig légy hű tiszta szívből jövő, belső elhatározásodhoz. Nem a világ ítél meg, hanem te önmagadat. Ne vétkezz saját törvényeid ellen, ne kísértsd a lelkiismereted. Ne járj mások útján, azaz ne éld más sorsát. Megvan a szereped, amibe teljessé válsz. Ne hasonulj, foglalkozz magaddal.

„A láthatatlan dolgok egy része ereszkedjen a láthatóba!” 

Egyszerű vers, még is sok mindenre tanít. Kösd össze a lelki világodat, a testivel. Élj, álmodozz, tervezz, varázsolj, hass az anyagra, hass a testedre, hass a környezetedre. 

Ezek voltak hát azok az intelmek, amikről pár szót szerettem volna ejteni. Talán egyszer majd folytatom az írást, addig is:

„Szállj alá és szilárdulj meg! S ez lesz az alapja a lenti dolgoknak!”

A facebook tiltások anatómiája

Ugyebár a hálón tölti az ember fél világát, ez tény. Az okostelefon, tablet, pc mindig kéznél van, így ismerőseinkkel könnyedén tudjuk a kapcsolatot tartani különböző közösségi oldalak, fórumok és játékok virtuális színterén.

De mi van, ha valaki zavar, utáljuk, vagy fáj minden emberi érzékszervünk számára? Hát akkor tiltjuk, mint az állat. De ennek több oka, foka, és módozata van, míg eljutunk a tiltás gombig. Mert valljuk be, van akit rögtön, van akit hosszas gondolkozás után távolítunk el ismeretségi körünkből, és vagy egyéb, nem oly drasztikus módot vettünk be távol tartása érdekében.

Van úgy, hogy az élet olyan embert hoz körünkbe, akit utálunk, vagy meg fogunk utálni, esetleg valamiért nem szimpatikus, régi ismerős (csak időközben gyökér lett), büdös, vagy mindig a döglött kanári madarával jelenik meg, ami sok embert taszít. Persze van olyan is, hogy túl sok infót se lehet bizonyos emberek számára kiadni magunkról (lásd. öregemberek, főnökök kontra bulifotók). Tehát végtelen nagy a paletta, ami miatt tilthatunk, vagy rejthetünk személyt virtuális auránk védelme érdekében. Mert első sorban magunkat védjük, nem a másikat. A „jaj, mit gondolnak rólam, ha ilyen ismerősöm van” gondolatmenettől kezdve, az „ez az ember megint zaklat” állapotig bezárolóan.

Megoldás lehet, amikor minden fura lénytől jövő értesítést elrejtünk, avagy alapból szelektálunk, kit milyen csoportba rakunk (privát, avagy nyilvánosan bevállalható kategóriába-e). Ez egy nagyon jó dolog, nem lesz kevesebb ismerősünk, nem haragítunk magunkra senkit és nem látjuk a zavaró, fali megosztásait, és ő se a miénket. Én is csinálok ilyet, avagy csináltam, de biztos az én fura izéimet se nézik jó szemmel azok, akiknek nem olyan a szeme, mint nekem. Mert hát, nem lehet egyforma szemünk, nem nézhetünk mindenkivel egy irányba (egy közös nevezőbe) és van, mikor a tolerancia is kevés, hiszen ha túladagoljuk a tolerancia dolgot egy közösségben (aminek minimum két tagja van) az a csoport kancsallá lesz és mindenkit kancsalít.

A másik, jelzés értékű dolog az, amikor csak simán ismerősből, ismeretlenné tesszük emberünk, avagy mi magunk vállunk azzá.

Az indok többnyire az, hogy csak virtuális ismerős az illető, aki(t) csak úgy megjelölt(em), avagy csak a sarki ábécében találkoztam vele háromszor, s második alkalommal egyszerre nyúltunk a zsömléért. Bár én is jelöltem meg úgy embert, hogy nem ismertem, de csupán azért, hogy megismerjem, de azért nem vittem túlzásba. Mármint az ismerkedést....még, de folyamatban van....persze. Mentségemre legyen, hogy csak szép lányt jelöltem be így.

De azért van olyan is, hogy veszekedés során teszünk ismeretlenbe jó ismerőst, és eljutunk a tiltásig is akár.

http://media.zenfs.com/en_us/gma/Reuters/ap_cheetah_chimp_tarzan_dm_111228_wmain.jpg

Innen folytatva megállapíthatjuk, hogy a tiltást okozhatja tehát zaklatás, döglött kanári madár, folytonos hazudozás, ex, haláleset, szex, hirtelen felindulásból elkövetett nyomás, érzelmi sok, részegség, levertség, szemétkedés, álprofil, a valódi kapcsolattartás teljes hiánya, idegesítő kis picsa, Cheetah a Tarzanból, stb.

Íme tehát a tiltások leggyakoribb oka. További okokat szívesen veszek hozzászólások formájában.

Szép napot kívánok, minden kedves olvasómnak (közülük azoknak is, akiket letiltottam).

A böjt és annak haszna, lazán..

Gondoltam, mivel tavasz lett, ideje írnom a tavaszi méregtelenítésről. A téli időszak alatt volt ideje bőven lerakódnia a sötét, depresszív hangulatnak és az, az okból bevitt, avagy keletkezett méreg anyagoknak is.

Több éves tapasztalattal rendelkezem önmagam és mások megtisztításában, bár, csak elméleti szinten és abban is csak alap fokozatú vagyok, és ebből az alapból is csak a kezdőütem. Szóval, egyszerűen fogalmazva, lövésem sincs, hogyan lehetne elhagyni káros dolgokat és szokásokat, de úgy hiszem a böjt az eléggé kézenfekvő dolog. Ezért is szeretnék erről írni.

Kis általános iskolás katolikus koromban ismerkedtem meg a böjttel. Ez úgy nézett ki, hogy például péntekenként nem ettem egyáltalán húst, vagy elhagytam adott nap a csokit, vagy hétvégenként megálltam három felesnél (bár, azt hiszem ez később volt). Viccet félre téve, volt olyan, hogy másfél hónapig nem ettem húst például.

Persze a böjt mint olyan, nem csak a test, hanem a lélek megtisztulására és erősítésére is szolgál. Ez persze nem csak valami káros dolog elhagyásával jár, ideális esetben arról szól, hogy valami jó dolgot viszel be az életedbe. Azaz például, eddig utáltad átadni az öregeknek a helyet, de aztán elhatározod, hogy 40 napig bizony normális leszel ősi, megfáradt felmenőiddel (aztán persze letelik a 40 nap és mintha mi se történt volna). Szóval apró dolgok elhagyásával és behozatalával is új kapuk nyílnak meg az egyéni életedben. Kis változás a hétköznapokban, nagy változást eredményez a sorsodban. Ezt már az ókoriak is tudták, pedig még akkor nem volt közösségi oldal, csak közösségi ház, de oda nem fért be mindenki, az igaz.

Mindenképpen valami időt kell szabni ennek az eseménynek, mert mi emberek időből és térből lettünk és idővé s térré leszünk. Szóval határozz el egy kezdő dátumot, és egy befejező pontot, amit elérve agyalhatsz azon, hogyan is tovább, mit próbálj ki, és mit ne erőltess a jövőben. Így a böjt akár szórakoztató is lehet.

http://sphotos-a.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/574683_10151434045253290_1824322467_n.jpg

Azért persze nem ilyen egyszerű a dolog, némi akaraterő is elkél az út során. A hiány sok démont felszabadít az ember elméjében és szívében. Azokkal megküzdve erősödik a jellem, és ez a legfontosabb. Hiszen tartást szerzel, nyugalmat és belső békességet kapsz, új dolgok felé sodródsz ( legalábbis ezt ígérik a definíciók, és azt hiszem, hiszek nekik).

Felteheti magának az ember azt a kérdést a böjtje során, amit én is sokszor feltettem már magamnak: Miért jó ez nekem? Miért hagyjam el azt a dolgot, amit azért élvezek is?

A válasz egyszerű: Lehet, olyan dolgot hagyok ki a sok kis feleslegessel, amit még jobban élveznék.

Ezzel zárom is soraimat, aki kedvet kapott a böjthöz, annak azt tanácsolom, csak óvatosan.

Én tegnap kezdtem bele a 40 naposba, és eddig megy. Ehehem.