Húztam ma is egy lapot,
amire egy roppant egyszerű választ vártam, mivel egy roppant
egyszerű kérdést tettem fel. Annyira nem készültem neki, nem
meditáltam, semmi extra hókuszpók nem volt, semmi illékony füst,
csak én és a pakli.
Meddig is jutottam el, ez
volt a kérdés. Igazából rosszabbra számítottam, rosszabb jelre,
de viszonylag tűrhető lapot dobott a belső én. Viszonylag tűrhető
ami azt jelenti, hogy viszonylag tűrhető is a hozzáállásom a
világ fele. Ez lejött. Szerencsére.
Hatalmas igazságérzettel
rendelkezem, főleg másokkal szemben és magamra nézve. Azaz,
észreveszem ha a másikban zavar valami. Pontosabban, szoktam élni
önmagam fontosságával, azaz olykor olykor kitör belőlem az
egoista állat. Ha valami nem tetszik, nem érzem arányosnak azt a
saját viselkedésemmel, vagy hazugsággal, ármánnyal telítve
érzem a dolgokat akkor zúzok lelkileg bárkit. Ez megnehezítette a
hetemet. Persze, erről le kellene szoknom. Már csak magam miatt is.
Ehehe. Főleg, ha saját tükörképemet vetítem rá a másikra és
azt szeretném végigkarcolni, összetörni.
http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/549965_10151328495596725_1982318437_n.jpg |
Szóval a Crowley Nagy
Arkánum Nyolcasát kaptam, az Egyensúlyozást. A képen található
két fő motívum a mérleg és a kard. Mindenki eldöntheti, hogy
mivel él, belevág-e és hagyja, hogy elsodorja az áramlat, avagy
mérlegel inkább, és próbál egyensúlyban maradni önmagával.
Mindkét esetben természetesen felelősség terheli az embert.
Szikla peremén egyensúlyozni nem túl célszerű, de ha már ott
van a lehetőség arra, amit életnek hívunk, használja ki úgy az
ember, hogy nem zuhan bele a mélybe. Tulajdonképpen olyan sokat nem
veszít az elbukó, csak fáradtságos visszamászni és majd mindig
magát kell igazolnia, hogy ne őrüljön teljesen bele a
veszteségbe.
Az egyensúlyban való
lét feldobja a hangulatot, vannak jó billenések, amikor könnyű
a szív a mérlegen. Olyan, ez mint a libikóka, csak nem szabad róla
leesni. Már csak azért is, mert ha leestél az azt jelenti, nincsen
másik súly ami a játékban tartana. Ebben az esetben a
súlytalanság hatalmas teher. Újra súlyt kell szerezni....
Szóval nekem azt üzeni
ez a lap, hogy ne rántsak rögtön kardot, és inkább mérlegeljek.
A közös igazságot keressem, és ne az egyénit, ne magamból
induljak ki. Túl kell lépni a gondolatok és kibillentő helyzetek
felett, főleg ha csak veszít az ember.
Az igazság sose igazolja
magát. Nem kell bemutatkoznia, mert olyan élmény, ami megelőzi a
harcot, nem von maga után ítéletet és egyensúlyba hoz mindent,
ami csak elképzelhető. Az igazság egy nyugalmi pont. Maga a
pillanat ereje. Akiben igazságérzet van, az igaz pillanatokban él.
Nem hazudik, nem mentegetőzik, nem kér és nem ad bocsánatot, nem
játszmázik. Ismeri és tudja a helyét és idejét, és mindig a
megfelelő környezetben van.
Röviden ennyi. Bár nem
válaszolta meg azt a kérdésemet meddig jutottam el. Vagyis de. Az
egyensúlyozás képességéig teljes mértékkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése