Az ima a vallásos ember életében a legfontosabb kommunikációs csatorna, mely Istennel összeköti. Gyakorlóbb és szabadabb lelkek nem csupán egyoldalú társalgásnak gondolják és tapasztalják ezt, hanem egy olyan párbeszédnek, mely valóságosabb, mint maga a valóság.
Az egész Zsoltárok könyve egy hatalmas imavers, mellyel nagyon sokfajta dolgot el lehet érni. Mai ezoterikusok gyakran használják a verseket gyógyításra, idézésre, átkozásra és minden fajta másra, amit szemük, fülük, orruk megkíván.
A legszebben az Újszövetségben vannak leírva a helyes imaformák. Ezáltal felkészülhet egy hitet gyakorló a helyes imádkozás teljes menetére. Ezek csupán instrukciók, egy igaz ima mindig mélyről jön és őszintén, nincs szabályok közé szorítva, ergó szabad. Az Úrhoz való közeledés, az ő közeledését is jelenti. De mégis vannak olyan momentumok, amire érdemes odafigyelni, ha kellő szorgalomhoz nem kapcsolódik elég alázat. Imádság során nem javallott a képmutatás, nem ajánlott emberek szeme láttára cselekedni, hanem titokban kell végezni, elzárva a külvilágtól, hiszen Isten szeme mindent lát, nem számít a környezet visszajelzése. Felesleges a szószaporítás is, egy helyes ima lehet tömör és lényegre törő is, a Lélek szereti a tiszta, egyenes fogalmazást, ha úgy tetszik félszavakból is megérti az embert, még azelőtt, hogy gondolatba foglalnák az Ő számára elmondott sorokat. Ezt Lukács evangéliuma élesen szemlélteti: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a lelkünk kívánsága, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.”
Léteznek az úgynevezett rendetlen kívánságok. Egy igaz imádság, ha az tiszta szívből jön és a jót szolgálja hamar teljesül. A Biblia szerint az emberben bűnös vágyak is igyekeznek uralomra jutni, ezért ha valaki vágyból imádkozik nem, vagy csak nagyon ritkán válik kézzel és érzéssel foghatóvá. Tehát ha valami így teljesül vagy nagy szerencse, vagy a Sátán műve. Sokan kérnek, de nem kapják meg, mert rossz szándékkal kérik és vágyuk pazarlássá válhat. Egy szemelvény szerint, aki a világgal barátságban áll, az ellensége az Istennek.
 |
| http://apod.nasa.gov/apod/image/0910/FaithFullMoon090409_westlake.jpg |
A kafarnaumi százados története szépen és teljesen bemutatja az Istenbe vetett feltétlen hitet és bizalmat. Egy beteg szolgálóját kívánta meggyógyítani, melyhez Jézus segítségét kérte. Krisztus felajánlotta, hogy elmegy házába és meggyógyítja a szerencsétlent, de a katona hitének bizonyságául azt felelte neki, hogy csak egy szót szóljon és szolgája meggyógyul.
Ez a fajta hit elengedhetetlen a helyes imádsághoz, ha a sikerrel akarunk járni. A Zsidókhoz írt levél ezt írja: „ A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. Őseink ebből merítettek bizonyosságot. A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis látható a láthatatlanból lett.”
Az imához és hithez, erősen kapcsolódik a remény fogalma, mely az ember lelkének biztos és szilárd horgonya.
Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!
E fejezet zárását addig nem írhatom meg, míg nem beszéltem a szeretetről. Egy keresztény hívő számára nélkülözhetetlen a hit, remény, szeretet hármasság jelenléte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése