A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pillanat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pillanat. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 6., hétfő

Pillanatnyi feleszmélés


Különösebben semmiről se fog szólni a mostani blogbejegyzésem, régi ismeretségünkből adódóan tehát előre figyelmeztetem kedves olvasómat. De mi is az a semmi? Lényegében a pillanat.

A pillanatok eltelnek, folynak, mint a folyó és áradnak, növekednek az idő múlásával mint a tengerek, óceánok. Ha életutam végéről tekintek vissza előre, akkor persze azt látom, a pillanatok csökkenek. Egyre kevesebb pillanat van és a legfájóbb, hogy minden momentum elhomályosul.

Élünk aktívan, passzívan. Befolyásolnak minket érzelmeink és az ebből keletkező döntéseink, amik újabb érzelmeket csatolnak vissza. Ahogy Buddha is mondotta volt, lét mókuskerekünket a vágy hajtja, amelynek motorja, mi mókusok vagyunk. Hmm, talán nem pont így fogalmazott, de a lényeg benne van.

Káosz van, érzem. Ebben élünk. Gondolataink ütköznek, hol torlaszokat emelve, hol hidakat építve. Pusztítás és építkezés. Ahol semmi sem állandó, ahol a pillanat mulandó. Nem is igazán ez a része érdekel már. Ezek alap dolgok. Valami, valaki mindig kell.
http://sphotos-c.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/321390_564129160274097_1088642837_n.jpg

Vannak ám olyan ritka esetek, amikor feleszmélünk. Mikor a teraszon a csillagokat bámulva, egyszerre észrevesz mindent az ember....például, ahogy a szél mozgatja a fák leveleit. S rácsodálkozik. Ez pillanatnyi feleszmélés, mikor nem kell semmi, mert minden adott, mert én vagyok a szél, én vagyok a fa, és az égből csillagok formájában magamra ragyogok.

Bevallom, ezt a cikket is ihlete valami. Fura álmom volt, amibe nem megyek bele, de az álom vége fele beszálltam egy liftbe. Ez már önmagában felvett egy kérdést, felfele avagy lefele visz-e. Volt a liftben egy nő is, akit valamilyen oknál fogva megragadtam és mikor belenéztem az arcába, rájöttem megint álmodok. A szemei, a haja, a bőrének a pórusai pillanatnyi feleszmélést okozott. Olyan sokáig nem tudtam rögzíteni a képet. S a vágy is megjelent....elmosódott a kép...és ahogy ébredtem a szép arcból, torz démoni ábrázat vigyorgott felém. Újra belevesztem a létforgatagba, és újra beleébredtem.

Szóval. Jó néha észrevenni a dolgokat. Azok sose rosszak, azok igazi élmények. Nem a döntéseink, nem a vágyaink okozzák.

2011. május 8., vasárnap

Idő meditáció

Sokat utaztam vonaton és buszon, hosszú órákat. Sokat vártam és tébláboltam, hosszú napokat. Sokat néztem az órámat, hosszú percekig. Azt hittem telik az idő, pedig nem, csak folytonos volt és csupán egy pillanatig hatott, talán addig se.

Elmúltak úgy évek, hogy nem figyeltem és nem voltam éber. Összeköttetés nélkül sejlett bennem fel csupán a múlt, a jelen és a jövő. De mikor összekapcsoltam, rájöttem, hogy folyamatosan mozgásban vagyok és cselekszem. Mikor erre rájöttem, meg tudtam szólítani múltbeli énemet és sok-sok alakomat. Ők figyeltek és észrevettek. Egy lettem általuk, és ők is általam. Nem tudom ki kezdte, de ez nem is fontos. A forrás sokszor nem fontos, a lényeg, hogy legyen. Mert forrás nélkül az idő sem ér semmit. Csupán illúzió. Egy fogalom, ami alapján meghatározzuk életünket, tervezzünk és dátumra pontos célokat igyekszünk megvalósítani. Ez az ok. Az okozatot ismerjük, csak magunkba kell tekintenünk.

Minden ember néz valami fele, ami sokszor elhomályosítja a látást. Ahogy a vágy, az érzéseket és az érzések a vágyakat, mint egy önmagába harapó kígyó.

Egynek lenni mágia. Rituálé nélküli valóság. De sokszor másképp érzékeljük az idő múlását, ahogy másként érzékeljük embertársainkat.

Nem a múltból haladunk előre a jövő fele, a jelenen keresztül, hanem a jelen pillanatában szabjuk meg jövőnk és tesszük múlttá a pillanatot.

Ahogy lepereg életünk filmje, vágatlanul, saját szánk íze szerint vágjuk azt össze egy egységes képpé, mindezt az idő függvényében. Pedig a jelenben állunk és a kép nem mozog. Mi mozgunk a képen.

http://c24603.r3.cf1.rackcdn.com/wp-content/uploads/2010/04/iStock_000005895472XSmall.jpg

Seung Shan szerint „egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az igaz út van, az igazság van és a helyes élet van, és a pillanatban nincs semmi. Így ha eléred a pillanatot, közvetlenül elérsz mindent.”

Talán igaza van.