Énok és Illés, a visszatérők

"Énok kétséget kizárva felragadtatott, és Illés szintén. Egyikük sem látott halált, hanem haláluk minden bizonnyal késleltetve van. Mindketten fenntartatnak a halál elszenvedésére, hogy majd a vérükkel olthassák ki az Antikrisztus erejét."

Tetulliánis Kr. u 210.

Mai bejegyzésemben a két prófétáról szeretnék megemlékezni, akik már a régi korok mitológiájában is bizonyították rátermettségüket, és a jóslatok szerint a jelenkor embere is számíthat hathatós segítségükre a megnyomorított és teljesen kizsákmányolt Föld nevű bolygón.

Illés próféta a legnagyobb ószövetségi alak volt a hagyományok szerint, előszítette Jézus eljövetelét, illetve az ő lelkének hatalmával keresztelte meg Szent János az Istenembert, Jézust. Szerepe hangsúlyos volt, mert egy olyan korszakban és területen élt, amely Baál démon kultuszát részesítette előnyben. Nem volt ritka ez idő alatt az emberáldozat sem, az egyéb kicsapongásokról nem is beszélve. A hagyomány megemlékezik arról is, hogy próféta létének ellenére, sokszor megfáradt, kimerült és depresszióra hajlamos tulajdonságokkal bírt. Belefáradt az Úrnak tett szolgálatba és sokszor zúgolódott munkájának értelmetlensége miatt. Ez mondjuk nem meglepő, hisz hazájában állandó életveszélyes fenyegetések közepette működött. Ezért is vonult el Bersebába, ahol kiöntötte Istennek a lelkét, saját halálát kívánva, de az biztatta tovább, erőt adva neki. Továbbá Illés kétszer is találkozott egy angyallal, aki táplálta őt küldetése előtt, s segítette útmutatásával 40 napos útján során a Hórebig. Élete során számtalan krisztusi csodát tett az ételszaporítástól kezdve a halottak feltámasztásáig. Testi halált nem halt, tüzes szekér, forgó szél vitte fel az égbe.

http://i.telegraph.co.uk/multimedia/archive/02192/paris-by-night_2192573k.jpg

Énok prófétáról már írtam korábbi bejegyzéseimben is. A vízözön előtt élt, nagy szerepe volt abban, hogy tolmácsolja az utókornak az angyali letaszítást, az első bűnbeesést, mely által a szellem az anyagba hullott. Lényegében a mai világ megszületését írja le és annak okait, uyanúgy elbeszélve, ami más őshagyományokban is előfordul. Hasonlóan Illéshez, ő se halt testi halált, hanem közvetlenül az égbe emelkedett, egyes legendák szerint Isten angyallá tette, ami azóta se történt meg, azóta se részesült ilyen kegyben az ember.

"Abban a hétben, a két próféta, Énok és Illés felét veszik a hétnek. Mert prédikálni fognak 1260 napon keresztül, zsákruhát viselve, hirdetve a megtérést az embereknek és minden nemzetnek..."

Hippolitusz Kr. u 200

A Jelenések könyve beszél a két tanúról, akik felfedik az Antikrisztus álarcát és harcba bocsátkoznak azzal, azaz színre lépnek ellene szemtől szemben. A két tanú Illés és Énok lesz, akik csapásokat és jeleket hoznak az utolsó időkben, megnyitva ezáltal a Jelenések világát. Amíg munkájuk tart sebezhetetlenek, ha valaki mégis ellenük tesz ártalmakban pusztul el egyes evangéliumok szerint. Munkájuk során 1260 napon keresztül prédikálnak a lehető legpuritánabb viszonyok között. Ám a fenevad elpusztítja őket munkásságuk miatt, s holttestüket egy nagyváros utcájára dobja, közszemlére téve. Az emberiség ünnepel, hiszen a csapások miatt azt hiszik, ők a rossz oldalt képviselik. De három nap után feltámadnak és az egekig emelkednek, ekkor nagy katasztrófák történnek a beszámolok szerint. Ezután az írások valamiféle átváltozásról írnak, Énok és Illés megszabadul anyagi testétől s úgy száll szembe az Antikrisztussal és azok csatlósaival, többek között a Hamis Prófétával, természetesen immáron sikerrel.

Természetesen sok minden más is lesz a mitológia szerint, most csak a két tanú szerepéről kívántam szót ejteni, amit már írásom elején is közöltem.

Szép szombatot.

Énok evangéliuma - Az őrangyalok könyve

Ez a bejegyzés egy összefoglalása Qumránban megtalált etióp nyelven íródott énoki töredéknek, mely James H. Charlsworth által kerülhetett angol nyelven a magyar fordító Póli Pál elé, amelyet aztán én igyekeztem lerövidíteni, ami majd az alábbi sorokban is láthatóvá válik.

Az őrangyalok könyve

Énok, evangéliuma elején megáldja az igazakat és a kiválasztottakat, akik az eljövendő nagy nyomorúságban élni fognak. Ez korszakhoz nincs kötve, csak annyit állít, hogy a végítélet napján ő is jelen lesz, hogy tanúskodjon avagy felfedje az igazi ellenséget. Elmondása szerint különös kegyet kapott Istentől, látta őt a Mennyekben illetve közvetlen kapcsolatba kerülhetett angyalokkal, akik bepillantást engedtek neki a múltba és a távoli jövőbe egyaránt.

A próféta beszámolója szerint Isten seregeivel a Sínai hegyen jelenik meg, látványosan rettegésbe taszítva ezzel embert és a Földön élő őrangyalokat (esetleg bukott lényeket) egyaránt. Földrengések és vulkánkitörések kísérik eme jelenést, mert „a magasságok a mélybe szakadnak”. Az élő Isten tehát harcosként fog visszatérni, vigyázva a békésekre és kiválasztottakra.

Énok ezután a világmindenséget meghatározó rendről fejti ki nézeteit. A természet váltakozásáról és a föld helyes dolgairól számol be (biztos van ennek is valami szimbolikus jelentéstartalma, de igyekszem szárazan összefoglalni az olvasottakat). Főleg tehát az Isten által elrendelt dolgokról beszél, több versen keresztül, hogy az miként nyilvánul meg a világban. Az az ellen cselekvőket fedi majd meg az Úr haragja, azokat, akik pusztításban és utálatosságban lelték örömüket.

Az evangéliumban aztán egy éles váltás következik és az akkori időkről beszél:

Midőn az emberek lányai megsokasodtak, a mennyekben élő angyalok észrevették szépségüket és a Földre kívánkoztak. Egymás között megbeszélve elhatározásukat, vezérükhöz Shemjáza elé járultak, hogy esküt tegyenek, együtt szállnak alá a világba, és együtt viselik el az isteni büntetést tettükért. A közös átok ellenére tehát végigvitték tervüket, kétszázan alá szálltak az Ármon hegyének csúcsára.

A Földre érkezve feleséget vettek magukhoz, akiket megtanítottak a varászlatokra, bűvöletekre és a gyógynövények hatásaira. A nők teherbe estek és óriásokat nemzettek, félig ember félig angyali lényeket, akik mohóságuk miatt felélték a terméseket és konfrontálódtak az emberekkel. Olyannyira, hogy elkezdték az emberiséget táplálékként használni, konkrétan ették őket és minden akkori állatot és növényt, ami akkor a bolygón élt.

http://madamepickwickartblog.com/wp-content/uploads/2010/04/nephilim11-896x1024.jpg

Énok könyve ezután a különböző bukott angyalok feladatkörét és főbb alakjait mutatja be:

Azazel megtanítja a fegyverkészítést, a bányászatot és a fémek megmunkálását, a nőknek az ékszerek, a színek és más test és szemfestékek készítését. Tehát egyrészt őrült hadúr volt, másrészt ő hozta be divatot a köztudatba.

Shemjáza az elbájolást és a gyógynövények hatását, Ármáres a bájolás alóli feloldást, Barákjéel az asztrológiát, Kokábel a csillagászatot, Ázákéel az időjárás jeleit, Szerákiel a föld jeleit, Szamszávéel a nap jeleit, Száriel a Hold útját ismerteti meg az emberekkel.

Az írás szerint emberiség elég nyomorúságos állapotokban volt, a megmaradt túlélők az éghez fohászkodtak. Mikáel, Uriel, Gábriel és Rafael a megmaradt angyalok hatalmasságai Isten elé járultak, hogy tolmácsolják az emberiség kérését és beszámoltak a Földön lezajló dolgokról. Utasítást vártak és nem értették Isten be nem avatkozását a lenti dolgokban. De végül az Úr elküldte Urielt Noéhoz, hogy építsen bárkát, Rafaelnek azt parancsolta láncolja le Azazelt egy sivatagi barlangba, Gábrielt meg azzal a feladattal bízta meg, hogy pusztítsa el fél-angyalokat. Mikáelnek „csupán” már csak az volt a feladata, hogy leláncolja a többi bukott angyalt az utolsó ítéletig.

Isten ezután kinyilvánította azon igényét, hogy újra gyógyuljon be a Földet okozta sokkhatás és árassza el azt a béke.

Az evangélium további része Énok szerepét írja le. A leláncolt bukott angyalok kérték közbenjárását, hogy Isten bocsássa meg vétkeiket. Ez nem sikerült, de tolmácsként továbbra is működött a próféta az angyali börtönhely és a menny között. Itt számol be arról, hogy Isten nem engedte az óriások üdvözülését, és ezért testetlen szellemként kell bolyonganiuk az utolsó időkig pusztítva és kísértve az embert. Lényegében így jöttek létre a gonosz szellemek, démoni lények, mert az Úr úgy gondolta, aki a földön született szellemként, az maradjon is ott.

A próféta az írás többi részében a Menny részeit és a fenti angyalok rangját és feladatát írja le. Úgy gondolom ez nem fontos, de ha valakit érdekel, egy kis kutatómunka után rálelhet a világhálón.

Jó keresgélést, vagy szép napot, esetleg mindkettőt egyszerre.  

A kegyelem ajándéka, Énok szellemisége

Isten a világ teremtésénél számtalan tulajdonsággal felruházta az embert, saját képére és saját hasonlatosságára alkotta meg Ádámot és annak leszármazottait.

Élt az ifjak között egy Énok (Henoch) nevű férfi, Ádám után a hetedik generáció tagja, aki az Úr számára igen kegyes volt, ezért felruházta őt éberséggel, és az írás tudományával. Sajnos a Biblia nem sok esetben beszél róla, főleg apokrif iratokban tüntetik fel, de a kopt ortodox egyház is kanonizálta, azaz Istentől sugalmazottnak tekintette az írását. Noé előtt élt, prófétaként tevékenykedett az óriásokkal és emberi gonoszsággal teli földön, a végítéletet vetítette előre, melyet végül a Vízözön tetőzött be. A többit már ismerjük, vagy nem, de erről majd később még írok.

Tehát Isten színe előtt járt, míg végül Jahve magával vitte. Testestül lelkesült.

Írásának hagyatéka az Énok apokalipszise, rámutat az angyali letaszítás okára, illetve bemutatja annak minden következményét.

http://islamichappiness.com/quran.png

A kegyelem szó ősibb, mintsem azt hinnénk. Nagy keggyel jár, aki kegyelmességet , irgalmat és megbocsátást gyakorol. Istennek tetsző ez, hiszen nem azért teremtette meg az embert, hogy az az ő szerepét betöltse, nem isteni szubsztanciák vagyunk, nem rendelkezünk teremtő gondolatokkal, nem vagyunk alkotók. Csupán lelkek vagyunk, akik egy olyan ösvényen járnak, melyet nem kell egyedül megtenni. Fordulhatunk felebarátokhoz, Istenhez a maga kézzel-fogható valójában. Nem személytelenül reinkarnálódott lények vagyunk, akik újabb és újabb bűnök elkövetésére jöttek-e világba, hanem egy olyan kettősséggel rendelkezünk, mely egyaránt rossz és jó, de szabad. A kegyelem gyakorlása során, nem hagyjuk szenvedni a másikat, se önmagunkat, a sorsot és a karmát okolva ezen dolgokért, hanem aktívan állunk elé minden nehézségnek. Hiszen senki sincs egyedül.

Énok ébersége észrevette azokat a folyamatokat, mely az akkori világot alakítja, és rájött, hogy kegyelemmel és békével a szívében tűz nem sebezheti, kard nem vághatja ketté.