Szilánkok - A részeg angyal

Olvastam nagyon régen egy cikket, egy újságban. De talán csak egy sima jegyzet volt, egy zugivó firkász tollából. A szerzőjéről annyit, hogy valami angyal. Szárnya is volt, meg minden. Egyenesen a mennyekből érkezett, avagy csak ledobták, nem tudni. A hasáb a szilánkokról szólt, annyira megragadt bennem a szöveg, hogy azon nyomban el is felejtettem. Csak érzések maradtak utána.

A teljes történetét a srácnak én se ismertem, később mesélte el, egy unalmas éjjel, egy kietlen bárban. Csupán a kósza, részeg sors sodorta felém, miközben céltalanul tengődtem mindennek a peremén, találgatva magamban, vajon a föld lapos-e, s ha mégis gömbölyű, akkor mit keresek a peremén. Na, de térjünk vissza erre a csókára.

Beszélgettünk, és hát meglehetősen szét volt már csúszva, ezért a vérében felgyülemlett bátorság arra sarkallta, hogy megosszon velem néhány bizalmas információt. A bárpultnál ültünk. Újdonsült ismerősömnek meg lehetősen jó illata volt, inkább tömjén, semmint mirha egy kis whiskey szaggal nyakon öntve, dohányfüstös lepelben. Fásult, fáradt szemei voltak, a vörös, véreres szeme még jobban kiemelte szeme kékségét. Tipikus olyan szem, amibe ha belenéz az ember, látja az életet és a halált, illetve a Föld összes tévé képernyőjének giccses színű mocskát, önmaga bizarr mását.

Szóval van ez az angyal ugye, kész röhej az egész figura úgy, ahogy van és valamilyen szilánkokról hablatyol. Azt állítja a teremtés szétszakadt, és a jelek el vannak rejtve. Teljesen szét vannak szórva a világmindenségben. Azt mondja, olyan ez, mint a puzzle. Minden egyes darabja számít, azzal a kivételével, hogy egyetlen piciny része is hatalmas erővel szolgálja tulajdonosát.

Itt amúgy elvesztettem a fonalat, köszönhetően annak, hogy annyira nem érdekelt, illetve inkább a szembe tükörből figyeltem a mögöttem vihorászó lánycsapatot. De nem igazán akarta észrevenni unott hozzáállásomat a beszámolója iránt, ezért már most figyelmeztetem a kedves olvasót: részeg angyal mellé sose ülj, vagy ne adj neki tüzes vizet, ki kell magából és külön világot teremt.

http://cinecollage.net/images/drunkenAngel3_b.jpg

A fonalat újra felvéve, minden csak azon múlik, hogy kerülnek ezek a szilánkok az ember életébe, hogy teremti meg a jelekből, a szót és a szóból a történetet. Valami kapukhoz hasonlította őket, a titkos nyelvhez, ami az embert igazi végzetéhez vezeti. Mert ugye van a nagy végzet, ami csak egy szűk réteg sajátja, és vannak a kis végzetek, ami a hétköznapi jelek megfelelő dekódolásából származnak, így születnek a házi asszonyok, bankárok és divatos partimajmok többek között.

Mindennek a kulcsa az éber gondolat, persze ezt már kiabálva mondta, miközben kezdett lefolyni a bárszékről. Megfelelő gondolattal lehet ezen dolgokat hívni, csak a megfelelő szellem képes elviselni a korokat átívelő igazságokat, illetve átlépni azokat a kapukat, megmászni azokat a lépcsőket, amik a teljes Szóhoz vezetnek, Isten igazi nevéhez.

Kérdeztem, hogy akkor mi lesz. Erre azt felelte, minden egy ponttá sűrűsödik, a harsona megszólal, az angyalok éljeneznek és Isten visszatér az emberen keresztül.

Gondoltam magamban, hát ez remek. De nemigazán értettem ezt az egészet, és az angyal haver se volt elragadtatva a rá bízott titoktól. Úgy döntöttem lelépek és elbúcsúztam tőle, mivel már későre járt, s zavart a folyamatos tarhálása.

Mielőtt még kiléptem volna az utcára visszafordultam, hogy utoljára megnézzem magamnak, a nikotin piszkos szárnyú, melankólia alkohol áztatta angyalt. Megvolt....és eltűntem.