Minden elképzelés a lélek mellett
szól. Annak léte, ha tudományosan nem is, de elvben már
bizonyított. Azt se nehéz elképzelni, hogy a testet, melyet
birtoklunk, belső sugárzásunk által akár építhetjük is,
rombolhatjuk is, mindenképpen nagy hatással van tehát a külső
jegyekre, a belső állapotunk mibenléte. De utaltam már ezekre,
vagy jobban kifejtettem előző irományaimban is.
Én személy szerint a hármas
felosztás elvét vallom. Ez egy fajta emberi szentháromság, a
test, szellem és a lélek egysége. Ez esetben a test, a szellem
atyja, ebből kifolyólag a szellem maga a fiú, mely két állapotot
összekapcsol és áthat a szent lélek.
A lélek, mely az idők kezdete óta
létezik, melyet elpusztítani nem lehet ugyan, és elvakítani sem,
hiszen végig figyeli életünk minden mozzanatát, beleszólva
halkan a döntéseinkbe a szellem szaván keresztül.
Erre alapoz a lélekvándorlás tana
is. Egy körpályán haladó dolog ez, mely nem függ, sem időtől,
sem tértől, sem a hasonlatként használt körpályától. Azt se
nagyon hiszem, hogy maga a lélegzet, az emberi történelemmel
párhuzamosan haladna. Ahogy mondani szokás, Isten útja, nem a mi
utunk. Ezzel arra akarok célozni, hogy nem feltétlenül az
elkövetkezendőkbe születik újjá a test, hanem képes erre a
múltban is, ha ez a cél, ha ilyen választás történik. De ha
nagyon el akarok rugaszkodni, az is lehet, hogy minden életünk, a
jelen pillanatban párhuzamosan folyik.
 |
| http://siongchin.com/blog/wp-content/uploads/2010/01/Adou6.jpg |
De ezek csak találgatások.
Egy a biztos, egyszer megfogunk halni.
Vannak, akik nagyon sietnek és hamar, viszont vannak olyanok is,
akik nem kapkodják el, vagy csak simán lusták. De ez az ő dolguk.
Mindenesetre, biztos vagyok benne, semmi se vész kárba, és azok a
dolgok, amiket megtettünk, vagy nem tettünk, alakítják majd
halálunk utáni személyes sorsunkat. Nem az okozati törvények
miatt, hanem a játékos kíváncsiság kiélése, és a fejlődés
okán. Ebből a szempontból igaza van a realistáknak és
az ateistáknak is, azaz élje ki magát az ember és ne habozzon,
mert csak egyszer él. Ez teljesen igaz, ez a személyiségünk
valóban egyszer él, de a többi örökké. Bármit megtehetünk, ha
csak egy kis éberséggel is tekintünk a világra, a szellemi
könnyedség általában segít és nem ront a helyzeten. A pofonok
meg beleférnek, főleg, ha csak nevet az egészen az ember.
Írásomat egy idézettel zárnám.
Lényegében meg se kellett volna írnom ezt a cikket, elég lett
volna csak az idézetet beszúrni, de most már mindegy:
Utad értelme nem a cél, hanem a
vándorlás.
Márai Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése