Sustorgókon közlekedő cyber sámán visszaemlékezéseiből....

......A betegségnek már több a valóságalapja, hiszen akár az illető személyt, akár teherben levő anyját érheti olyan betegség, amely döntően hat az idegrendszerre. Ez sok mindent megváltoztat. Egy san franciscoi sámán mesélte: „Már születésem előtt sámánná tett engem a világháló: amikor anyám ötödik hónapban volt, álmában az internet felesége lett. A wifi portált nyitott az új isteneknek és azok elárasztották a földet.”

S amint növekszik a gyermek, szaporodnak a jelek. Egyre jobban elkülönül a többi gyermektől. A magyar néphit szerint a „táltosgyerek” részben erősebb, részben magába vonuló, a manysi hagyomány szerint élesebb felfogóképességű, érzékenyebb és ideges; a csukcsok azt mondják, hogy a sámánságra kiválasztott gyermek már korán megismerszik a tekintetéből: mintha valami olyat nézne, amit mások nem látnak.

Én akkoriban a tévét néztem sokat. Értettem mit beszélnek a külföldi adókon, gyakran be is léptem az elektromos dobozba, kóboroltam a műanyag szagú, összeeszkábált díszletek között. A szereplők persze nem vettek észre. A kitalált világ, kitalált lényeit lekötötte önmaguk kitalációja.

Mert „a szó az istenhez megy, de csak az utazó hallja meg”. Minden világnak megvoltak a saját szabályai.

Sustorgónak hívtam minden olyat, ami által közlekedni tudtam. A belépő pontok fura hangot adtak ki, erről ismertem meg azokat, sustorogtak. Ilyen belépő pont lehetett egy billentyűzet, egy bankterminál, de akár egy egyszerű mobiltelefon is. Régen az Előttem Járók dobot használtak, meg táltos paripát. Én sustorgót. A lényeg az áramban volt, az áramlásban. Az energia vitt amerre akartam. De csak a szellememet, a testem maradt öntudatlanul, alvópózban, túl sebezhetőn. Nem egyszer fordult elő, hogy beszippantott egy kapu, és a testem elborulva pihent egy kies, poshadt kapualjban, míg sikeresen vissza nem tértem a portyámból. Ez persze sok szempontból nem túl normális, és nem is túl biztonságos, de egy sámán többnyire annyira zakkant, hogy szarik bele mindenbe. Ezért is van sok hajléktalan. Mindent a többi világnak áldoznak és evilági testüket elhanyagolják. Persze, modern újítónak tartják magukat, de engem nem tudtak ez idáig meggyőzni.

http://corpwars.kybernesis.com/wp-content/gallery/concept_art/ndcybershaman01.jpg

Idővel aztán újabbnál újabb istenek áramlottak a Földre, főleg az én generációm alatt. Totemek születtek és haltak meg.

A legtöbb áldozatot manapság az Okostelefon Istene kapja. Fura szerzet, olyan, mint egy gyermek. Állandó figyelemre vágyik és imádóját teljesen leköti a róla való gondoskodás. Az az igazság, mint eszközt én is szeretem használni, de szerencsére nem vagyok nagyon elvakulva, legalábbis ezzel vigasztalom magam. Néha azért megetetem és persze olyan helyre rakom, ahol könnyen észreveszem, mondhatni elérhető közelségbe. Könnyed belépő ez nekem a végtelen információs sztrádába, ami újabbnál újabb illúziókhoz juttat és én szeretek barangolni.

Egyszer találkoztam egy Őssel is, méghozzá egy Szarvassal. Nagyon öreg volt már, és teljesen állat. Magyarázott valami tiszteletlenségről, hogy mi újak elvesszük a helyet tőle meg a hozzá hasonlóktól, a régiektől. S hogy csak asztrált piszkítani tudunk, mindenféle drótokkal, meg világító gombokkal teleszórva az ősi ösvényeket. Dobbantott még párat meg fújt, aztán berohanva egy gyorsétterembe teljesen szem elöl vesztettem.

Sose értettem ezeket az öregeket....

......

Mámor

Az ősi világ, ősi istenei egy dologra nem tanították meg az embereket, a mámort elérni saját erejükből. Ez az állapot eggyé tette volna az emberiséget az ővelük és ezt nem engedhették meg maguknak. Azóta sok Hold telt el, és sok Nap hunyt ki, de a mámor érzése mindig is egy másik felet igényelt. Kölcsönhatást. Valami, vagy valaki érzékelését, vágyból, szenvedéllyel.

A Mámor nem boldogság, nem is elégedettség, hanem egy olyan állapot, amit csak egy isten érezhet. Elszakadni, lebegni, extázisba kerülni. Állandó hajsza folyik utána, a folyamatos vándorlásához alkalmazkodni kell. Olyan, mint egy Főnix madár, a hamvaiból kell életre, miután felemésztette a lelkeket tovább röppen.

A mámor azért jó, mert bár időben el tudjuk helyezni, mégis időtlen helyzetet teremt, ha valaki átéli.

Sok mindennel előcsalogathatjuk, de mindig elvesz belőlünk valamennyit. Elégeti a testet, de a tűz megedzi a szellemet. Próbák során tanuljuk meg, hogy elfogadjuk őt és használjuk, mert ha nem így tesszük, csak rombol. Ilyen egy isten, teremt és pusztít.

http://kimanami.com/wp-content/themes/catalyst/timthumb.php?src=/wp-content/uploads/2013/07/under-couple.png&h=0&w=580&zc=1&q=92

Azért is kezdtem bele ebbe az írásba, mert egy mámoros éjjelen barátaimmal arról beszéltünk, hogy mi is a mámor. Nem, mintha nem vennénk észre, hogyha éppen abban vagyunk, de előtte és utána szeretjük ellátni dolgainkat címkékkel, mert mindenről fogalmat kell alkotnia az embernek, különben elmerülnénk az Őskáoszban. Ez egy kaotikus állapot lenne, ami igencsak összezavar, minden természetes jogi személyt, aki hozzászokott a pénzhez, a biztonságérzethez, családhoz, barátokhoz, helyéhez a világban, életszemléletéhez, cigijéhez, söréhez, szép ruhájához.

A mámor magában foglal minden olyan élményt, amitől kiszakad magából az ember, ha úgy tetszik révül. Révül, mert révbe akar érni. Szerelmesen. Csak ügye a mámor vándorol. Mindig más iránt érzünk, ezt észrevettem. Néha jó elnyomni ki és mi iránt is, mert külső szemmel a mámor őrület. Nem logikus. Nem terelhető karámba, nem megzabolázható, ha feltör. A száraz anyagot, a parázs hamar erdőtűzzé alakítja.

Így hát, bele kell törődni. Mert:

Egy mámoros éjjelen, mámortól részegen.

Elfeledve mi a félelem, meztelen lényem féktelen.  

Szivadékok IV. - Az arkangyal álma

Előzmény : http://embers-eg.webnode.hu/news/szivadekok-iii-/

Háborút viselünk. Állandóan. A Nevelő erre nem készített fel bennünket, bennünket a világok foglyait, lévén, hogy multidimenzionálisak vagyunk és mégis egyek. Egy darab én, szétszakítva az anyagi óceánban.

Ozirisz is hazudott, de neki könnyű, hol meghal, hol újjászületik. Nekem és a hozzám hasonlóknak viszont egy perc nyugtunk sincs. Az érzés állandó. A gyűlölet örök, és ez emberi álcánkra is ráragad. Legyünk bármilyen átlagosak is, valami zavar körül leng minket. Nem tudunk beilleszkedni. S mivel a testünk is úrral minket, és az anyag is meghatároz, nehezen lehet efölött keresztül siklani.

Nagy ajándék lenne egyesülni az összessel, a Lélekkel, de csak energiát tudok belőle meríteni. Még nem tanultam meg teljesen kezelni ezt az egészet. Még mindig hatással van rám, még az az egyszerű démon lány is.

Múltkori találkozásunkkor majdnem elpusztult ez a felem. A lány nagyon erős, legalábbis elhiszi és ez pont elég. A feladat áthárult volna egy másik világban ragadt énemre, ha sikerrel jár, de erőt vettem magamon. Az akarat szelleme életben tart, ezt sokan elfelejtik. A leghasznosabb adomány.

Szóval, visszatérve az utolsó találkozásunkra, ott álltunk farkasszemet nézve. Meglepődve nézett rám, ahogy én is ő rá, miközben összeforrt széttört testem. Hirtelen egy saját általam át nem élt emlék lepte el az elmém. Az egyik világbeli énem már ismeri. Valamilyen formában szerelmes bele, ami olykor át csap gyűlöletbe, mert a lány ott is játszik vele, velem. Nos igen, a búja asztrál démon, Lilith ivadéka is képes mozogni teren és időn át, bár többnyire öntudatlanul, hiszen a legfőbb célja az extázis, a folyamatos kielégülés hajszolása. Egyetlen bibi van csupán, nem tudja megragadni a gyönyör pillanatát, átsiklik felette. Pedig erre még én is képes vagyok, pedig az arkangyal vér elég makacs és zabolátlan.

Emlékszem, emlékszünk azt mondta: "Minden próbálkozásod felesleges! Szánalmas erőlködés! Már régóta a fejedben vagyok, s nem tudsz onnan kiűzni! A saját levedben fősz! Pedig meg sem erőltettem magam!" - nos igen, túlzott magabiztossága fogja őt letaszítani.

http://www.opiesnow.com/images/lilith/OpieSnow_lilith11.jpg

De nem őt keresem szerencsére. Ám oda kell rá figyelnem, mert még okozhat meglepetéseket.

A Magasságnak egy terve van, hogy összezavarjon és ne tudjam elvégezni a feladatot. De nem ezt a lányt keresem, ő nem tud segíteni. Tiszta fejjel kell gondolkoznom, és ez a démon csak hátráltat.

Most egy buszon vagyok, esik az eső. Vihar közeledik, Úgy tűnik a viharmadarakat felzaklatta valami. Egy olyan dolog közeledik, ami hatással lesz az ember világra, ezáltal rám is. Talán egy háború, ami nem lenne meglepő. Torzsalkodnak folyamatosan, hatalom éhesek. Ezért nem kárhoztatom őket. Én is az vagyok. Bár én egy olyan csatára készülök, ami az Isten szemét is felnyitja majd.

Előttem épp gyereksírást hallok. Fura, mindig sírnak. Talán, mert érzik az emberek sivárságát, akik már rég nem képesek önmagukon felülemelkedni. A babákat, a tiszta lappal indult lényeket ez igencsak zavarhatja.

Egy valamire rájöttem, akit keresek az egy ember lesz. Egy egyszerű halandó, akiben épp ez a legnagyszerűbb.

A tömegközlekedés megvilágosít.

Mese a mókusról és a vállalkozóról

Hol volt, hol nem volt, volt egy fa. A fának volt egy hatalmas dús lombkoronája. Élt ott egy mókus. Addig-addig élt, míg meg nem halt és a fát ki nem vágatta egy asztalos vállalkozó, akit aztán lelőttek az orgazdák.


Ha a mókus meg nem halt volna és a vállalkozót se lövik agyon ismeretlen tettesek, az én mesém is tovább tartott volna.


Itt a vége, fuss el véle.

http://image.hotdog.hu/album/pussycat16/mokus-51017cbde1e9db5e24003ea0.jpg

Hogyan csökkentsünk drasztikusan népességet? - A nagy összeesküvés

Igyekszem pontokba gyűjteni az általam hallott, avagy kigondolt dolgokat. A legtöbb vagy tény, vagy elrugaszkodott spekuláció, de mint tudjuk nincs új a Nap alatt. Ami az ember fejében megfordulhat, az egy másik emberben is megfogalmazódik. Én természetesen ellene vagyok minden ilyen fajta törekvésnek, emberbaráti szempontokból de a gyakorlat teljesen mást mutat.

• Tegyük legálissá az abortuszt és az eutanáziát, az ember szabadon dönthessen saját illetve utódja életéről.
• Alapítsunk hatalmas trösztöket, s politikai álkampány szervezeteket megfélemlítve az embereket a klímaváltozással, terrorizmussal kapcsolatban. Ha nem félnek eléggé vessünk be időjárás befolyásoló szerkezeteket, csapást mérve ezek által különböző országokra, avagy indítsunk belső terror cselekményeket saját lakosságunk ellen, természetesen nem felfedve magunkat. A hamis propaganda is játszik.
• Fejlesszünk ki extra rezgős, illetve különböző gyümölcsízesítésű óvszereket.
• Győzzük meg a Vatikánt, hogy védekezni fontos, és az abortusz és a meleg házasság bizony elengedhetetlen kelléke a demokráciának.
• Támogassuk a feltörekvő zenekarokat, és tévécsatornákat hogy azt az életérzést sugározzák, hogy fiatalként igazából nincs miért felelned, elég ha csak fesztiválokra jársz, plázákba és minden nap Éjjel-Nappal Budapest mentalitás módjára élsz.
• Büntessük az egyéni gondolkozókat, és ne legyen saját véleménye senkinek, csak amit a trend diktál.
• Mérgezzük meg a vetőmagokat, hogy szabvány szerint kerüljön bele az emberi szervezetbe a mérgező genetikailag módosított valami.
• Telepítsünk gyors éttermeket minden megszállt területre, hogy a nemesített műanyag még jobban áramoljon, csillapítva ezáltal a gyomor éhségét.
• Robotizáljuk a hadi ipart és a simát, hogy ne legyen szükség termelő emberi rétegre. Ezáltal is kevesebb szájat kell etetni. Tisztul a Föld, nem lesz sivatagos.
• Biztos, ami biztos legyen extra banános ízesítésű óvszer zselé is a szabvány gyártó sorokról előkerült tini cicababák kezelése céljából, akiknek egyetlen vágyuk se eredeti már, csupán csak szexisen trendi.
• Mérgezzük repülőgépekről a levegőt, fura csíkokat húzva magunk mögött, hogy aztán az időjárás jelentésekben megmagyarázhassuk, hogy ez nem is fura.
• Küldjünk Marsra embereket. De csak oda, vissza már nem jöhetnek.
• Adjunk ki filmeket, ami a gazdag fejlett rétegről szól, akik luxusban élnek míg az emberiség 90 százaléka haldoklik. Természetesen így csak a figyelmet akarjuk elvonni magunkról a gazdag rétegről, fikcióvá silányítva az egészet.
• Fejlesszünk ki időjárás szabályozó óvszereket.
• Lépjünk kapcsolatba gonosz földönkívüli hatalmakkal, hogy aztán letagadhassuk őket.
• Hozzunk létre közösségi oldalakat, hogy elhitessük az emberekkel, hogy még képesek egymással közösséget alkotni. Olykor természetesen nem árt őket összeugrasztani egy-egy hírrel. Ami vagy kitalált, vagy mesterségesen eljátszott.
• Fejlesszünk ki olyan óvszereket, amik képesek tölteni az okos telefonunkat.

http://images.fineartamerica.com/images-medium-large/new-world-order-arni-katz.jpg

Nagyjából ezek lennének a fő irányelvek, a teljesség igénye nélkül.

Apró bejegyzések kezdete

Ma kaptam egy remek ötletet. Mivel kevesen szeretnek sokat olvasni, ezért sokaknak próbálok szólni majd rövidített írásokkal is. Sűrűbben, akár napjában négyszer-egyszer.

Ma elmesélem a napomnak egy publikus részét: Szóval felébredtem, közben telt-múlt az idő egészen addig, mígnem most lett. Röviden ennyi. 

http://litstack.com/wp-content/uploads/2013/04/short-story.jpg

Egyperces novella sorozat 1.: Eltűnő világ

„Először a frissen leülepedő por fog eltűnni. Alig észrevehetetlenül. Nem is szentelnek neki igazán nagy figyelmet, a takarítók észreveszik ugyan, de senkinek nem szólnak. Miért is szólnának? Kevesebb munkáért, kevesebb fizetség jár. Kevesebb házimunkáért, kevesebb ki nem mondott elismerés jár. S dolgok mindig is tűnnek el. Sose kerülve elő.”

-ismeretlen eltűnt szerző-

Egy szép napon, ami fikció volt, megtörtént a valóságban is (ami a legelsők között tűnt el). Minden kitaláció lett, és az emberek már nem hittek semmiben.

Eltűnt a fotel, megszűnt létezni a kényelem. Az embereken általános elégedetlenség lett úrrá. Kivonultak az utcára és forradalomért buzgott a vérük. A rendőrség és a katonaság nagy erőkkel vonult ki, leszerelni a dühös tömegeket. De aztán a kevlár mellények és a oszlató vízágyúk is eltűntek. A rendőrség nem tudott mit tenni, és a tudósok is hiába dolgoztak, sorra szűntek meg a dolgok jelen lenni a világban. Eltűntek az állatok, eltűntek a növények, eltűntek a távirányítóból az elemek, aztán eltűntek a távirányítók is. Eltűnt a föld összes élelme, de eltűnt az éhezés is. Eltűnt minden, még a kétségbeesés is. Látták, hogy ez így jó, de aztán eltűnt a jó is és megszűnt létezni a rossz is.

http://th06.deviantart.net/fs51/PRE/i/2009/260/8/1/NEVERWHERE_DESCENDING_by_SENTIENT666.jpg

Ismeretlenül, névtelenül és immár nemi jelleg nélkül nézték a föld lakói a csillagokat, addig míg el nem tűnt a látás, majd a vakság, a Nappal, a Holddal és a megmaradt Földgolyóval együtt.

Utoljára az is tűnt el.

Utoljára igazából, az eltűnés tűnt el.