Pillanatnyi feleszmélés

Különösebben semmiről se fog szólni a mostani blogbejegyzésem, régi ismeretségünkből adódóan tehát előre figyelmeztetem kedves olvasómat. De mi is az a semmi? Lényegében a pillanat.

A pillanatok eltelnek, folynak, mint a folyó és áradnak, növekednek az idő múlásával mint a tengerek, óceánok. Ha életutam végéről tekintek vissza előre, akkor persze azt látom, a pillanatok csökkenek. Egyre kevesebb pillanat van és a legfájóbb, hogy minden momentum elhomályosul.

Élünk aktívan, passzívan. Befolyásolnak minket érzelmeink és az ebből keletkező döntéseink, amik újabb érzelmeket csatolnak vissza. Ahogy Buddha is mondotta volt, lét mókuskerekünket a vágy hajtja, amelynek motorja, mi mókusok vagyunk. Hmm, talán nem pont így fogalmazott, de a lényeg benne van.

Káosz van, érzem. Ebben élünk. Gondolataink ütköznek, hol torlaszokat emelve, hol hidakat építve. Pusztítás és építkezés. Ahol semmi sem állandó, ahol a pillanat mulandó. Nem is igazán ez a része érdekel már. Ezek alap dolgok. Valami, valaki mindig kell.

http://sphotos-c.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/321390_564129160274097_1088642837_n.jpg

Vannak ám olyan ritka esetek, amikor feleszmélünk. Mikor a teraszon a csillagokat bámulva, egyszerre észrevesz mindent az ember....például, ahogy a szél mozgatja a fák leveleit. S rácsodálkozik. Ez pillanatnyi feleszmélés, mikor nem kell semmi, mert minden adott, mert én vagyok a szél, én vagyok a fa, és az égből csillagok formájában magamra ragyogok.

Bevallom, ezt a cikket is ihlete valami. Fura álmom volt, amibe nem megyek bele, de az álom vége fele beszálltam egy liftbe. Ez már önmagában felvett egy kérdést, felfele avagy lefele visz-e. Volt a liftben egy nő is, akit valamilyen oknál fogva megragadtam és mikor belenéztem az arcába, rájöttem megint álmodok. A szemei, a haja, a bőrének a pórusai pillanatnyi feleszmélést okozott. Olyan sokáig nem tudtam rögzíteni a képet. S a vágy is megjelent....elmosódott a kép...és ahogy ébredtem a szép arcból, torz démoni ábrázat vigyorgott felém. Újra belevesztem a létforgatagba, és újra beleébredtem.

Szóval. Jó néha észrevenni a dolgokat. Azok sose rosszak, azok igazi élmények. Nem a döntéseink, nem a vágyaink okozzák.