Különösebben semmiről se fog szólni
a mostani blogbejegyzésem, régi ismeretségünkből adódóan tehát
előre figyelmeztetem kedves olvasómat. De mi is az a semmi?
Lényegében a pillanat.
A pillanatok eltelnek, folynak, mint a
folyó és áradnak, növekednek az idő múlásával mint a
tengerek, óceánok. Ha életutam végéről tekintek vissza előre,
akkor persze azt látom, a pillanatok csökkenek. Egyre kevesebb
pillanat van és a legfájóbb, hogy minden momentum elhomályosul.
Élünk aktívan, passzívan.
Befolyásolnak minket érzelmeink és az ebből keletkező
döntéseink, amik újabb érzelmeket csatolnak vissza. Ahogy Buddha
is mondotta volt, lét mókuskerekünket a vágy hajtja, amelynek
motorja, mi mókusok vagyunk. Hmm, talán nem pont így fogalmazott,
de a lényeg benne van.
Káosz van, érzem. Ebben élünk.
Gondolataink ütköznek, hol torlaszokat emelve, hol hidakat építve.
Pusztítás és építkezés. Ahol semmi sem állandó, ahol a
pillanat mulandó. Nem is igazán ez a része érdekel már. Ezek
alap dolgok. Valami, valaki mindig kell.
 |
| http://sphotos-c.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/321390_564129160274097_1088642837_n.jpg |
Vannak ám olyan ritka esetek, amikor
feleszmélünk. Mikor a teraszon a csillagokat bámulva, egyszerre
észrevesz mindent az ember....például, ahogy a szél mozgatja a
fák leveleit. S rácsodálkozik. Ez pillanatnyi feleszmélés, mikor
nem kell semmi, mert minden adott, mert én vagyok a szél, én
vagyok a fa, és az égből csillagok formájában magamra ragyogok.
Bevallom, ezt a cikket is ihlete
valami. Fura álmom volt, amibe nem megyek bele, de az álom vége
fele beszálltam egy liftbe. Ez már önmagában felvett egy kérdést,
felfele avagy lefele visz-e. Volt a liftben egy nő is, akit
valamilyen oknál fogva megragadtam és mikor belenéztem az arcába,
rájöttem megint álmodok. A szemei, a haja, a bőrének a pórusai
pillanatnyi feleszmélést okozott. Olyan sokáig nem tudtam
rögzíteni a képet. S a vágy is megjelent....elmosódott a
kép...és ahogy ébredtem a szép arcból, torz démoni ábrázat
vigyorgott felém. Újra belevesztem a létforgatagba, és újra
beleébredtem.
Szóval. Jó néha észrevenni a
dolgokat. Azok sose rosszak, azok igazi élmények. Nem a döntéseink,
nem a vágyaink okozzák.
