Az Antikrisztus és a média, avagy a virtuális illúzió

Egy világkorszak lezárása több összetevőből áll. A leglényegesebb azok az alkotóelemei, ami által betetőzik a folyamat. Ezt általában a két korszak közti harc jelképezi, azon belül is annak szereplői. Jelen cikkemben az Antikrisztus kerül bemutatásra, melyet eddigi olvasmányaimból és elképzeléseimből vetettem betűnként sápatag fényű monitorom mezejére.

Az Antikrisztus a Káli Júga megtestesült formája, a földre született gonosz, az elmúlt ezer évek minden iszonyának hatalmával felruházott személye, a jó ellentéte, minden világi uralkodó uralkodója. Számtalan jelzővel illették már őt, amit beavatottak és látók az elmúlt korszakok alatt tapasztaltak. Nagyon sok nép vallásában megfigyelhető ennek az Ellenségnek a motívuma, nem csupán a zsidó-keresztény, gnosztikus hagyomány részét képezi, hanem felelhető pl. a buddhista filozófiában is, aki mint az idők végén eljön és háborúra hívja a népeket. Tehát ergó, egy Diktátor, egy teljes hatalommal felruházott lény, akinek a kezében koncentrálódik a világ hatalma. De a legfontosabb szerepe mégis a megtévesztés. Ő a nagy bűvész, a nagy illúziókeltő.

http://socialbarrel.com/wp-content/uploads/2012/07/Microsoft-Engineer-Exposes-Android-Spam-Botnet.jpg

Igen, nos a blogom kezdeti témájától eltértem, a médiától már teljesen távol esik, az az írásos műfaj, az a tartalmi dolog, ami miatt ez az egész született. De, ha úgy vesszük mégse. Jól látható és tapasztalható, hogy az az illúzió és mértéktelen embertelenség, amitől őseink próbáltak óvni, szennyként folyik a jelenlegi emberiség szemébe, torzítva és butaságba kényszerítve a tömegeket. Mindezt azért, hogy az ember jól ellenőrizhető legyen és könnyen irányítható a gazdáink legnagyobb örömére. Mindez egy új bálvány imádatot hozott el, amely egyrészt tudatlanságig szórakoztatja és ejti ámulatba modern csodáival a tömegeket, ahogy az Antikrisztus is teszi. Ha eljön ez a Lény és igazak a jövendölések, mindenképpen nagy segítségére fog válni a modern kor nyújtotta technológiai és információs eszközök léte. Minden a szeme előtt lesz, mindent látni és mindent hallani fog, az emberek a technológiai forradalom helyett, csupán egy gépezet fogaskerekei lesznek, öntudat nélkül, a média és csodatévő közösségi oldalak rabságába vetve. Mint most.

Igen, elgondolkoztató, hogy mi van, ha már tart. Ha már rég ebbe a korba élünk. Sőt, mi van, ha én is agymosott vagyok, és szerepem csupán annyi, hogy az amúgy is végtelenül összezavart emberekre még én is rátegyek egy lapáttal a gondolataimmal megrakott talicskából.

Ám eközben folyik a mobilkommunikációs eszközök drasztikus fejlesztése és kiadása is, ami új világokat teremt mindenki számára. Az álomvilágból még nagyobb álomvilág lesz. Személyiségünk ezeken a helyeken megtöbbszöröződve létezik, avagy létezhet, megteremthetve a saját kis illúziónkat. Lehetünk mi is Antikrisztusok, akik elfedik a lényeget és csapdába ejtik a lelket, az áhított szabadság helyett egy gép börtönfalaiba zárva, hol a bitek keresztül kasul átszövik életünk és változtatják meg isteni sorsunk, belebetonozva magunkat a carpe diembe.

http://www.cyberpunkreview.com/images/matrix26.jpg

A virtuális világ elkezdődött menthetetlenül. Beláthatatlan helyekre vezethet minket ez az út, a kérdés csupán az, hogy emberek maradunk-e, vagy pecsétekkel megjelölt lények egy olyan világban, ahol aki nincs megjelölve menthetetlenül elpusztul. De nem kell nagyon messzire menni, ez zajlik most is, már a harmadik világ is be van hálózva. Ma bankkártya és internet hozzáférés nélkül nem lehet létezni. Nyugaton már megbüntetik azt, aki indokolatlanul nagy készpénzt tart magánál. A világ tehát folyamatosan változik és új trendeket teremt, kérdés, hogy milyen vonalat fog erőltetni.

Elnyom-e majd minket, vagy kipótol és teljesebbé tesz ?

Nem mindegy.

A Felejtés Vize

A víz sok helyen az érzelmeket szimbolizálja. A víz állapot változása az érzelmi rezgésekre adott válasz. A bőséges víz az életet jelképezi, míg a megfagyott a korlátoltságot, falakba ütközést, más nézőpontból a várakozást, melyből mindig új lehetőség olvad, avagy bontakozik ki a téli időszak elmúlásával. Ez az alap természeti törvény, a ciklikusság. Élet és halál egymásba folyása.

Ahogy elmúlnak dolgok, az űrt nem tölti be igazán semmi. A vágyakozás megmarad, jönnek új helyzetek, új emberek, de a folyamatos nyereségekkel és azok újbóli elvesztésével, a szakadék tovább növekszik a lélek magjában. Van, akinek feltűnik, van akinek nem, de a folyamatos hiány végig motiválja az embert akármerre forduljon is. Ezt hívják a buddhisták vágynak, mely leküzdésével el lehet jutni a tökéletes pillanat kapujáig, a nirvanaig, mikor megszűnik minden, még önmagunk is, minden életünk, minden tapasztalásával együtt.

Az elmúlás, mindig alászállást jelent az alvilágba, ez mindenképpen megelőlegezi az új kezdet lehetőségét. A görögök szerint az alvilág egyik folyóját Léthének, azaz Feledésnek hívják. Aki ebből iszik, abból minden kitörlődik és új emberként, emlékektől mentesen kezdheti meg új életét, akárhova kerüljön is. A másik folyót Emlékezésnek hívják, aki ebből iszik azé minden tudás, az összes élet tapasztalatával és élményével egyetemben. Hasonló a buddhasághoz, mely személy különleges avatarként minden képmására emlékszik, melyet választott számtalan életei során, hiszen az Emlékezés, mindig elnyomja a Feledést, meg nem történté téve azt.

http://dark-pictures.com/uploads_big/20091209144020.jpg

Az emlékezés hátráltat, míg a felejtés könnyít dolgokon. De mégse mindegy, hogy az elme lélekké válik, avagy el ejtünk dolgokat, vissza az alvilág folyójába.

Soraimat megint egy idézettel zárnám, nem elfeledve, hogy mostanság is így tettem:

Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.

Marcus Aurelius